2022. január 1., 12:21

A hit megtartó ereje

Révész Tibor református lelkipásztor közel egy esztendeje a Barsi Református Egyházmegye espereseként dolgozik. A királyhelmeci születésű, 2002 óta Zselízen szolgálatot teljesítő lelkésszel beszélgettünk a magyar megmaradásról, nagy kihívásokról és tervekről, valamint a hit erejéről.

Révész Tibor

2021 elejétől a Barsi Református Egyházmegye espereseként is tevékenykedik. Ezt a tisztséget viselve jelenleg mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Valóban, 2021. január 1-jétől, Oros Zoltán egyházmegyei gondnokkal megbízást kaptunk erre a nehéz szolgálatra. Mindketten tudjuk, érezzük, hogy a gyülekezetek bizalma bátorítást, biztatást és egyben felelősséget jelent. A Barsi Református Egyházmegyét jelenleg 19 anyaegyházközség és 22 leányegyházközség alkotja. A gyülekezetek nyilvántartásában valamivel több mint 4 ezer fő szerepel. 19 lelkipásztor szolgál egyházmegyénk gyülekezeteiben. A legtöbb lelkészünk 3-4 gyülekezetet is gondoz.

Hálás vagyok lelkésztársaimnak, hogy hűséggel kitartanak a gyülekezetek pásztorolásában egy ilyen szórványvidéken is, mint a mi területünk.

Kihívásunk egyre több – elnéptelenedő falvak és gyülekezetek, a temetések aránya háromszorosa a keresztelőkének, és ehhez társul még a lelkészhiány. Mégis bízom abban, hogy ahogyan eddig is, ezután is segíteni, hordozni fog minket a mindenható Isten.

Révész Tibor

A helyi közösségekben szolgálatot teljesítve miben látja a szlovákiai magyarság megmaradásának zálogát?

Amikor a felvidéki magyarság – azon belül is a Garam mente magyarsága – megmaradásának az életbevágó kérdése szóba kerül, akkor látnunk kell a realitásokat. Fogyatkozás, elvándorlás, asszimiláció, pártoskodás, széthúzás, érdektelenség, s mindennek a gyökere a hitetlenség. Külön-külön is mind fajsúlyos szavak. Most sokan azt gondolhatják, micsoda pesszimista ez az ember! Félreértés ne essék, nem vagyok egy sötéten látó típus. Ellenkezőleg.

A megannyi negatív tendenciát tapasztalva komolyan gondolom: nem pusztán fizikai értelemben vett megmaradásunk egyetlen záloga ma sem lehet más, csak az, amit évezredekkel ezelőtt megfogalmazott az Úr Istennek egyik prófétája: „De, ha nem hisztek, nem maradtok meg!”

A lelkészek a járványhelyzet következtében nem a hagyományos keretek között szolgálnak. Hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán – főleg karácsony idején – pótolni a közös lelki alkalmakat?

Sok mindent megtanultunk a teológián a szent tudományból. A gyülekezeti szolgálatban az évtizedek alatt sok-sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Az elmúlt két esztendőben ugyanakkor újra és újra meg kellett tapasztalnunk, hogy a templomaink bezárultak a gyülekezetek előtt. A járványügyi korlátozások, a különböző állami rendelkezések nem engedték meg számunkra, hogy a hitgyakorlatunkat a „normális” keretek között végezzük. Viszont új lehetőségek nyíltak számunkra, amelyekkel a magunk módján éltünk is. Online térbe szorulva, technikai felszereltség hiánya ellenére heti/napi rendszerességgel juttatjuk el az igehirdetéseket, bizonyságtételeket a gyülekezeti tagokhoz. Istennek hála, advent harmadik vasárnapján újra nyithattuk a templomainkat. Remélem, hogy sokan éltünk a lehetőséggel, s hogy nem kell még egyszer templom, gyülekezet nélküli szentestét ünnepelnünk. Meggyőződésem, hogy semmi nem pótolhatja a személyes találkozás ajándékát.

Tapasztalja, hogy a jelenlegi nehéz időszakban felértékelődik a hit ereje?

Az elmúlt két esztendőben – a járvány időszakában – számtalan alkalommal kellett megállni koporsók mellett. Látni – tragikus halálesetek miatt – a megfogyatkozó családokat, gyermekük sírja mellett zokogó édesapákat, édesanyákat. Egyik nagyon kedves gyülekezeti tagunk egyszer azt mondta nekem: Tiszteletes úr, ha nem lenne élő hitem, már rég feladtam volna. Igen, megtartó ereje van a hitnek.

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!” – olvassuk egy helyen az Újszövetségben. A jelenlegi nehéz időszakban tanuljunk felnézni Isten Fiára, Jézus Krisztusra, aki értünk született, szenvedett, aki meghalt és mégis uralkodik.

Ez a hit kiváltsága és felelőssége. Egy hatalmas lehetőség mindannyiunk számára – különösen karácsony ünnepére készülődve.

Révész Tibor

A járvány okán rengeteg a bizonytalanság. Ezzel szemben bizonyára megfogalmazódtak elképzelések, tervek a közeljövőre vonatkoztatva. Melyek ezek?

Tudom, hogy egyháztagjainknak, gyülekezettagjainknak – ahogy nekünk is – hiányoznak a közös alkalmak, az egymás hite által való épülésnek a lehetőségei. Azt remélem, hogy gyülekezeteinkben ezen a karácsonyon élő szóban szólhat újra Isten igéje. Tudunk újra találkozni. Ami a közeljövőt illeti, természetesen megvannak elképzeléseink, terveink.

Van mit bepótolni. Szinte mindent az alapokról kell kezdeni. Elsődleges feladatunk a közösségi élet újraindítása. Szeretnénk missziós alkalmakat, evangelizációkat és felnőttképzéseket szervezni a jövőben is egyházmegyénkben, hogy minél többen lelki téren is bekapcsolódhassanak a gyülekezet vérkeringésébe.

Hiszem, hogy Isten a nehéz helyzetekből is tud kiutat mutatni, benne reménykedünk a jövőben is.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/51-52. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.