2021. január 20., 12:01

Vincze Loránt a Minority SafePackről: Az Európai Bizottság döntése nem a mi vereségünk, hanem Európáé!

Hatalmas felzúdulást váltott ki, hogy az Európai Bizottság január közepén úgy határozott, nem indít jogalkotási folyamatot a nemzeti kisebbségek védelmében, mert a MinoritySafePack egyetlen javaslatát sem látja indokoltnak. A döntés hátteréről, az okozott károkról és a folytatás lehetőségéről Vincze Lorántot, az RMDSZ EP-képviselőjét és az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnökét kérdeztük.

201804041332010.vincze.jpg
Fotó: Archívum
Az alábbi szöveg néhány kiragadott gondolatot tartalmaz a Magyar7 hetilap jövő heti számában megjelenő teljes interjúból.

Átrágtam magam azon a 22 oldalas dokumentumon, amellyel az Európai Bizottság elutasítását indokolja. Az anyag első mondata így hangzik: „Az Európai Unió szívén viseli a sokszínűséget!”. Mit gondol, a Bizottság döntésének fényében elhiszi ezt még valaki?

Pontosan erről van szó! Az Európai Bizottság hiteltelenné teszi ezt az egyébként fontos és jól hangzó gondolatot, hiszen látszik, számukra a sokszínűség üres szó csupán, nincs mögötte tartalom. A Bizottság elutasította, hogy tartalommal töltse meg a fogalmat, ahogy azt mi a MinoritySafePack kezdeményezéssel szerettük volna. Egyáltalán semmit nem voltak hajlandóak tenni, holott kilenc javaslatot fogalmaztunk meg. Ha egy kicsit is empatikusan állnak az egészhez, akkor legalább néhányat kiválasztanak a kilencből, megmutatják, ők is szeretnének előrelépni, s mi, kezdeményezők sem mondhattuk volna, hogy teljesen elutasítóak velünk szemben. Ehelyett mi történt? Sikerült mindenkit magukra húzniuk, hiszen nem csak Magyarországon óriási a felháborodás. Nagyon sokan felhívtak a hétvégén. A németországi szorbok (Kelet-Németországban élő, mintegy hatvanezres szláv kisebbség. Magyarországon vend néven is ismertek. – a szerk. megj.) például jelezték, a szövetségi kormányhoz fordulnak, hiszen a német parlament egyhangúan támogatta a MinoritySafePacket. Dél-Tirolban is óriási a felháborodás, s még sorolhatnám. Ezek olyan kisebbségek, akik saját országukban kielégítő kisebbségi jogi keretrendszerben élnek, mégis dühösek az EB döntése miatt.

 (...)

Mi a bizottsági döntés magyarázata?

Nagyon leegyszerűsítve annyi, szerintük minden rendben van a nemzeti kisebbségek és nyelvek európai védelmével, ahhoz hozzátenni nem kell. Cinikus megállapítás ez! Érdemes megnézni az indoklást: több mint húsz alkalommal hivatkozik az Unió roma stratégiájára. Hogy lehet a roma stratégiát úgy előadni, mintha az teljesítené, szavatolná a nemzeti kisebbségek követeléseit? Abban szó nincs anyanyelvhasználatról vagy oktatásról.

Az arról szól, amiről szólnia kell, a romák felzárkóztatásáról, társadalmi, gazdasági programokról. Az egy remek projekt, de miért kell összekeverni a nemzeti kisebbségek védelmével?!

Szintén felháborító, hogy amikor mi kérünk egy nyelvi sokszínűségi központot, amely a szabad anyanyelvhasználat érvényesülését vizsgálná az egyes tagállamokban, akkor a Bizottság közli, ott van a Grazban működő Modern Nyelvek Központja. Az majd foglalkozhatna ezzel is, miközben az intézmény feladata valójában az Európán kívül nyelvek oktatása. Ne tessenek már minket hülyének nézni! Olyan ez az egész, mintha az Európai Bizottság egy összeollózott indoklást küldött volna. Ennyi erővel egy receptkönyvből is kimásolhattak volna néhány oldalt. Elkeserítő, hogy így állnak a témához.

(...)

Ezek szerint nem ért véget a történet!

Nem, erről szó sincs. Nem fogjuk feladni, csak még nem értünk célba! A semmisségi eljárással újra az Európai Bíróság elé kerülhet az ügy, csak sajnos megint eltelik egy csomó idő, két-három év akár. Viszont tudjuk azt, nekünk van igazunk, tehát nem adjuk fel. A kisebbségeknek, a tagállamoknak, sőt, az Uniónak is előnyös, ha a nemzeti sokszínűség érdekében közösen lépünk fel, így meg fogjuk várni a döntést. De közben persze politikai síkon kamatoztatjuk tovább azt az erőt, amely az elmúlt években a kisebbségi politika mögött felsorakozott.

Ahogy Ön is említette, igen nagy a felháborodás, rengetegen csalódtak az Európai Unióban. Újra! Így is alig-alig bízunk az Uniós intézményekben, nem tart tőle, hogy a Bizottság döntése csak tovább erősíti ezt az euroszkeptikus hangulatot?

Azt gondolom, nem az Európai Unióra kell most haragudni. AZ EU egy nemes gondolat, egy kiváló keret a közös munkára. Az Európai Bizottságra már lehet haragudni, azokra az emberekre, akik ezt a döntést meghozták. Lehet azon is gondolkodni most, miként változtathatjuk meg úgy a szabályokat, hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő. Hogyan erősítsük meg úgy az Európai Parlamentet, hogy a Bizottság ne hagyhassa figyelmen kívül annak törekvéseit? A Bizottság döntése nem dühöngésre, inkább munkára kell, hogy sarkalljon!

Éppen azért fordultunk az Unióhoz, hogy segítse a kisebbségeket, ismerje fel a támogatásra szoruló értékeket. Az, hogy ez még nem történt meg, rajtunk is múlik, éppen ezért arra kérek mindenkit, ne csüggedjen, ne adjuk fel a harcot.

Nem szeretem ezt a kifejezést, de a kisebbségi lét az egy harc, tudjuk mindnyájan. Gyakran csak magunkra számíthatunk, de most kialakítottunk egy európai szintű szolidaritást, rengeteg támogatót gyűjtöttünk. Még mindig az Unió az a keretrendszer, amelyben érvényt tudunk szerezni ennek az akaratnak, erőnek. Az intézmények alakíthatóak, a szabályokat emberek írják, azokat emberek írhatják át. Lehet korrigálni a Bizottság működését és kell is, de az Unióra mint eszmerendszerre, mint közös gondolkodási és cselekvési térre nem érdemes haragudni. Az európai integráció még nem ért véget, rajtunk is múlik, milyen irányba halad! Ha most elvonulunk a sarokba duzzogni, biztosan nem javítunk a magunk helyzetén.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.