2023. január 14., 07:55

Újra a Nyugat és a Kelet közé szorul Közép-Európa?

A hátunk mögött hagyott évben Orbán Viktor egymást követő negyedik ciklusát kezdhette el, miután pártja elsöprő győzelmet aratott a tavaszi választáson. 2023 Magyarország és a magyar kormány számára mégis a kihívások évének ígérkezik.

orbán
A patrióta kül- és gazdaságpolitikát folytató Orbán-kabinet a múlt évben is számos csörtét vívott meg a globális érdekeket képviselő uniós bürokratákkal szemben
Fotó: MTI

A 2022-es év magyar politikai krónikájában első helyre kívánkozik az áprilisi országgyűlési választásokon elért vártnál is nagyobb kormánypárti győzelem. A Fidesz-KDNP sikerének értékét növeli, hogy a baloldali ellenzéki pártok és a hozzájuk csatlakozó Jobbik 2010 óta először közös listát állított a kormánypártokkal szemben.

Ellenzéki tanácstalanság

Az újabb kétharmados Fidesz-győzelem leleplezte az ellenzéki együttműködés hiteltelenségét, a Mi Hazánknak adott parlamenti mandátumokkal a választók lényegében helyreállították a Jobbik pálfordulása előtt létező centrális erőteret. A kiadós áprilisi pofonból az ellenzék azóta sem állt talpra, a magyar baloldalnak a választók körében mért hiteltelenségénél csak a tanácstalansága nagyobb.

Hiába a mind több bizonyíték szerint külföldről betalicskázott sokmillió dolláros kampánytámogatás, a baloldal azóta is képtelen kormányváltó alternatívát felmutatni a magyar választóknak. A bukott baloldal annak ellenére sem találja a fogást a kormánypártokon, hogy az ukrajnai háború hatására kialakult bizonytalan külgazdasági környezet és a súlyos energiaválság komoly gazdasági nehézségeket okozott Magyarországon is.
Negatív külső hatások, ütésálló gazdaság

Kihívásokból a 2023-as évben is lesz jócskán: ilyen a két évtizedes csúcsra felpörgő pénzromlás megállítása, és ahogy legutóbb a pandémia idején már sikerült, a magyar gazdaság válságállóságának biztosítása. A rövidtávú gazdasági célok tekintetében biztató, hogy a negatív külső hatások ellenére is sikerült leszorítani az államadósság arányát, és a tervezett szinten tartani a költségvetési hiányt. A kiszámítható, fegyelmezett fiskális politika már a 2010-es évek elejére áthúzódó világméretű pénzügyi válság, majd a koronavírus-járvány idején is biztosította a költségvetési egyensúly megőrzését déli szomszédunknál.

A múlt évben is bebizonyosodott, a külgazdasági folyamatoknak rendkívüli mértékben kitett magyar gazdaság ütésállósága csakis a fegyelmezett költségvetési politikával garantálható. A forint árfolyamának szélsőséges ingadozásához lényegesen hozzájárult a határozott nemzeti érdekelvű politikát folytató Orbán-kormányra nehezedő brüsszeli nyomás éppúgy, mint a mély válságok idején menekülő valutának számító dollár példátlan erősödése is.

Azt, hogy a magyar valuta árfolyamát nem elsősorban a fundamentális, a magyar gazdaság alapjait érintő okok húzták le a múlt évben, jól mutatja, hogy decembertől a brüsszeli pénzek elérhetővé válásával és a dollár gyengülésével arányosan egyre magasabb tartományokban kapaszkodott meg a magyar fizetőeszköz.

A negatív külső hatások árát azonban a többi közép-európai gazdasághoz hasonlóan a magyar sem tudja elkerülni: 2023-ban átmenetileg lefékeződik a Magyarországot az elmúlt években a régió éllovasai közé emelő gazdasági növekedés üteme. Ha a kormány várakozásai teljesülnek, a magyar gazdaság a rendkívül nehéznek ígérkező idei évben is elkerülheti a recessziót.

orbán
A 2022-es év magyar politikai krónikájában első helyre kívánkozik az áprilisi országgyűlési választásokon elért vártnál is nagyobb kormánypárti győzelem
Fotó:  MTI
Nemzeti érdekelvű politika

A patrióta kül- és gazdaságpolitikát folytató Orbán-kabinet a múlt évben is számos csörtét vívott meg a globális érdekeket képviselő uniós bürokratákkal szemben. Brüsszelt láthatóan Orbán Viktor ismételt kétharmados magyarországi felhatalmazása sem tartotta vissza attól, hogy a budapesti kormánnyal szembeni nyomásgyakorlásra használja fel a magyar embereknek járó uniós fejlesztési források kiutalását.

A jogállamiság kérdését demokráciabunkóként forgató uniós vezetés képmutató voltát a tavalyi év végén kirobbant korrupciós botrány leplezte le igazán. Mint kiderült, miközben a baloldali vagy a baloldallal összejátszó uniós vezetők közül többen nyakig sárosak az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb korrupciós ügyében, a brüsszeli bürokraták a magyar adófizetők pénzéből is előteremtett forrásokat az általuk vélt magyarországi rendszerszintű korrupció miatt tartották vissza.

A Brüsszellel a viták ellenére megkötött megállapodás egyfelől kétségkívül nagy siker, amelyben oroszlánrésze van a magabiztos, rutinos tárgyalóként fellépő Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszternek, másfelől a magyar kormány mozgásterének korlátait is kijelölte. A múlt évet beárnyékoló ukrajnai háború érzékelhetően megterhelte a közép-európai államok a korábbi években szoros és eredményes együttműködését, amely a Brüsszellel folytatott vitákban megnehezítette a budapesti kabinet pozícióját.

Közép-Európa újra ütközőzóna lehet

Történt ez annak dacára, hogy a jelenlegi átalakuló geopolitikai térben a korábbiaknál is fontosabb lenne a közép-európai régió államainak szoros szövetsége. Ahogy arra Orbán Viktor is többször utalt, az ukrajnai háború miatt ismételten fenyegető lehetőséggé vált, hogy az 1991-et megelőző állapotokhoz hasonlóan Közép-Európa újra a Kelet és a Nyugat ütközőzónájává váljon.

Márpedig a magyar kormányfő jól látja, ha a térség a szürke garnizon szerepére kényszerül, semmi esélye nem lesz felzárkózni a fejlettebb európai országokhoz. Valódi csapdahelyzet ez, hiszen Közép-Európának minden esélye megvan ahhoz, hogy az európai fejlődés motorjává váljon, amíg a nagyhatalmi rivalizálás alá nem ássa a fejlődési lehetőségeket.

Éppen ennek a nagyon is valós veszélynek az elhárítására lenne szükség a visegrádi együttműködés ismételt megerősítésére, amely elképzelhetetlen a közös érdekek felismerése, és a pragmatikus patrióta politika felvállalása nélkül, ideértve a visegrádi partnereket is.

A térség államaiban is egyre látványosabb a szuverenista és a globalista pártok közötti törésvonal: a következő időszak voksolásain, így a januári csehországi államfőválasztáson, az őszi varsói és a vélhetően még idén megrendezésre kerülő pozsonyi vokscsatában is ez az értékválasztás lesz a tét. Ezek a választási mérkőzések világos képet adnak majd arról, hogy a cseh, a lengyel és a szlovák választók milyen Közép-Európát szeretnének.

Belpolitikai küzdőtér

2023 a magyarországi belpolitikában viszonylag csendes évnek ígérkezik, amelyre a pártok a következő évi, egyidőben rendezett európai parlamenti és önkormányzati választásokra való felkészülési időszakként tekinthetnek. Bár a kényszerű költségvetési kiigazító intézkedések hatására a kormánypártok támogatottsága tavaly év végére a tavaszi választásokat megelőző szintre morzsolódott le, az ellenzék ebből vajmi keveset tudott profitálni.

Sokat elmond a magyar oppozíció állapotáról, hogy a választók által áttörhetetlen üvegplafon alá helyezett Gyurcsány-párt, a Demokratikus Koalíció mutat a legtöbb életjelet. Gyurcsány Ferenc lehetőségeinek korlátait jól mutatja, hogy bár 11 éves sziszifuszi aknamunkával elérte, hogy az ellenzéki roncsderbi vezető szereplőjévé nője ki magát, a kormányzás lehetősége továbbra is elérhetetlen távolságban van a pártja számára.

Ennek tükrében leszögezhető, hogy az idei esztendőben a kormánypártokat érő valódi kihívások aligha az ellenzék részéről mutatkoznak majd. 2023 fő kérdése az, hogy az Orbán-kabinetnek sikerül-e megszilárdítania a nemzetközi mozgásterét, és kivédeni a negatív külgazdasági folyamatok hatásait?

Megjelent a Magyar7 2023/2. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.