2020. október 3., 12:30

Módszertani furcsaságok: egy új közvéleménykutatás szerint a biztos pártválasztók négy(!) százaléka szavazna a teljes ellenzéki összefogásra Magyarországon

"Egyre többen csak az ellenzéki összefogásra szavaznának" - ezzel a címmel jelent meg néhány órával ezelőtt egy írás a Népszavában arról a friss közvélemény-kutatásról, amelyet az erősen ellenzéki becsípődésű Publicus Intézet készített éppen a lap megrendelésére. 

Fotó: pixabay.com

Jobboldali, konzervatív emberként ilyesmire csak felkapjuk a fejünket, érdemesnek tartottam hát kattintani, s meg kell mondanom, megérte. A politikai logika és a választási matematika egészen új mélységeit ismerhetjük meg a közvélemény-kutatás igen sajátságos, némileg vágyvezérelt értelmezésének köszönhetően.

Először lássuk az eredményt!

közvéleménykutatás
Fotó:  Publicus

A cikk bevezetőjében, a Publicus vezető elemzője, Pulai András rögtön felhívja az olvasó figyelmét arra, mérésük során új "jelenségre" bukkantak: megjelentek az összefogásra szavazók. Ez rendben is van, csak az az aprócska bökkenő, hogy a cikkből nem derül ki a közvélemény-kutatás módszertanáról szinte semmi. Nem elhanyagolható tényező ugyanis, hogy a felmérést végzők lehetőségként ajánlották fel az ellenzéki összefogást, vagy a megkérdezettek mondták maguktól, ők csak ellenzéki összefogásra szavaznának. Erre az elsőre szembetűnő kérdésre a Népszava cikkéből nem könnyű megtalálni a választ. 

Zárójeles megjegyzés: hasonló hibába csúszott bele a legtöbb szlovákiai közvélemény-kutató is a választások előtt (meg persze azóta is), amikor magyar válaszadóval találkozott.

A lap ezt a problémát annyival intézi el, "a kutató szerint (...) az elmúlt pár hónapban végzett országos, és helyi méréseik során arra lettek figyelmesek, hogy megnőtt az "egyéb pártot" választók aránya. Pulai kifejtette, sok olyan válaszadó van, aki munkatársuk érdeklődésére úgy nyilatkozott, hogy csak egy ellenzéki összefogásra szavazna." 

Rövidke kutatás után ugyanis kideríthető – hogy tudatos elhallgatásból, kampánycéloktól fűtve vagy puszta amatőrség miatt, nem tudjuk –, de a Népszava nem linkelte a Publicus saját honlapjukon publikált, a közvélemény-kutatáshoz fűzött kommentárját (legalábbis szombaton délben ennek semmi nyoma), melyből kiderülne a módszertan lényege, már azon alapinformációkat leszámítva, hogy hány embert kérdeztek meg és reprezentatív volt-e (1005 és igen). Az intézet honlapjáról kell, hogy kiderüljön, egy tizenhét szereplős, pártot és politikus egyaránt tartalmazó listáról kérdeztek, s, ha a válaszadó egy olyan személyt vagy formációt nevezett meg, amelyik ezen nem szerepelt,

akkor az egyéb választ kódolták.

Abba most bele se menjünk, hogy nem tudni egy adott párt hány kiemelkedő személyiséget kapott, (a számok alapján egyet-egyet, de tegye fel a kezét, aki kapásból tudja, hogy hívják a Kutya-párt elnökét), s hány név került jobb híján az "egyéb" kategóriába, ugyanis sokkal érdekesebb, hogy a Publicus miként alakította át ezt a kategóriát "ellenzéki összefogás" kategóriává. Azt írják, s ez a Népszava cikkből persze megint kimaradt, hogy "visszahallgatták" az elmúlt hónapok telefonbeszélgetéseiből azokat, ahol a válaszadó az egyéb kategóriát jelölte meg, s kiderült, hogy ezek nagy része, így vagy úgy, az ellenzéki összefogást pártolja. Ezeket a korrigált adatokat mutatják most be, tehát emeljük ki gyorsan, teljes ellenzéki összefogásra való kérdezésről nem volt szó, majd tegyük hozzá, míg az összes többi kategória egzakt, tehát nevet vagy pártot neveztek meg a válaszadók, az "összefogásos" kategóriánál erről szó sincs. A kérdezőbiztos értelmezi a válaszadó szavait, utólag. 

Lássuk az eredményeket!

A fenti grafikonok ugyan nem látszik, de a kutatóintézet honlapján azt írja, míg júliusban a válaszok egy százalékát lehetett átsorolni az ellenzéki összefogás kategóriába, addig augusztusban és szeptemberben ez két százalékra nőtt, a biztos pártválasztók körében ez az arány még magasabb, négy százalék.

Az ábrából könnyen kiolvasható adatokat most nem írnák le újra, de egyetlen összeadást azért érdemes elvégezni, ahogy azt a Népszava is megteszi. A baj csak az, nem magyarázzák meg, hogy jutnak arra a megállapításra, hogy 

a Fidesz előnye 49:48 arányra olvadt".

Ugyanis vagy elszámoltak egy egyszerű összeadást, ami elég valószínűtlen, vagy úgy döntöttek, kihagyva a Kutya-pártot és a Mi Hazánkat (a nyolc párt együtt 47%-on áll), a hat párthoz inkább odacsapják az "ellenzéki összefogás" kategóriát is. Ezzel nyernek rögtön egy százalékot. Mi ez utóbbira szavazunk, de ezzel meg az a gond, hogy egy négyszázalékos halmazt adnak hozzá az egészhez (a hat párt támogatottságához), feltételezve a teljes ellenzéki átszavazást. Sőt, ha nagyon rosszmájúak akarunk lenni, akkor tulajdonképpen kijelenthető, egy hetedik pártot kreálnak a másik hat mellé.

Ha külön indulnak a pártok, tehát a képletből kihagyjuk az "összefogás" kategóriát, akkor pedig még értelmetlenebb arról beszélni, hogy az ellenzék 48, illetve 47%-on áll, hiszen az egyéni választókerületekben mindenképp szétszóródnak a szavazatok.

Az egyelőre hatpártinak tűnő, bár legfeljebb sajtó és szándéknyilatkozatok formájában létező összefogás "31:30" arányban vezet az összes megkérdezett körében is. A gond csak az, a Népszavánál megint hozzászámolták az "ellenzéki összefogás pártot".

Talán szakmai integritásának köszönhetően azt azért a Publicus is elismeri, hiba lenne csak úgy simán összeadni a választási koalíciót tervező pártok támogatottságát, hiszen ahhoz teljes átszavazási hajlandóságra lenne szükség, ami tegyük gyorsan hozzá, szinte elképzelhetetlen. Még szerintük is! Kár, hogy ez a lényegi tény a cikk végére szorult, és nem az írás azon részén kapott helyet, ahol a fenti eredményeket ismertetik.

Átnyálazva a Népszava cikkét és az intézet közvélemény-kutatását azért egyetlen fontos tanulság leszűrhető. Lassacskán beindul a kampány, az ellenzéki irányjelzőként szolgáló médiumok és agytrösztök nagyobb sebességre kapcsolnak, megindult a választók érzékenyítése az összefogás irányába. Félreértés ne essék, korántsem gondolnám, hogy a választás előre lefutott, sőt, de az biztos, a Népszava pongyolán megírt cikkénél azért sokkal több kell ahhoz, hogy a választó elhiggye, az ellenzék valós alternatívát kínál!

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.

Hozzászólások

HegedusImre 2020. 10. 03., szo - 20:13

A Népszava cikkét nem olvasam, de a Publicus blogja (https://publicus.hu/blog/partok-tamogatottsaga-az-osszefogas-szavazo-sz…): " nyílt kérdezéssel, ám zárt kódolással kutatja a pártok támogatottságát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a telefonon felvett adatok esetén a kérdezőbiztos felteszi a standard kérdést, miszerint “Most vasárnap melyik pártra szavazna az országgyűlési választáson?”, majd az előtte lévő, most éppen 17 elemű pártokat, és pártok vezetőit, meghatározó személyiségeit tartalmazó listából kiválasztja azt, amit a megkérdezett mondott. Ha olyant mond, ami nincs a listában, akkor az “egyéb” választ kódolja."

szerint nyitott kérdést tettek fel, tehát nem a kérezőbiztosok adták a kérdezettek szájába az ellenzéki összefogás válaszlehetőséget. Egyébként, mivel már augusztus óta tárgyal is erről hat párt - talán nem hihetetlen az, hogy van olyan, Fidesszel elégedetlen szavazó, aki egyedül egyik ellenzéki pártot sem támogatná eddigi vargabetűik, furcsaságaik miatt, de együtt, ha egymást ellenőrzik, még mindig inkább remél tőlük valamit mint a Fidesztől.