Magyar reality turbinákkal és államfőjelöltekkel
Kritikus napokat tudhat maga mögött Magyarország, energiarendszere nagy nyomás alá került, miután a Duna rekord alacsony vízállása miatt a paksi atomerőmű áramtermelését korlátozni kellett, sőt a létesítmény teljes leállításának lehetősége is felmerült.
Ahogy azt az elmúlt hetekben már megszokhattuk, a magyarországi politikában az április 12-i választásokat követően is permanens kampány zajlik. Aligha meglepő, hogy a fenyegető energiaválság is átpolitizálódott, a kormányoldal és az ellenzék is fogást keresett a másikon, a riválisban találva meg a krízis felelősét. Akik végig követték az országgyűlési választásokat megelőző kampányidőszakot, azok számára az sem kelthetett meglepetést, hogy a válságkommunikáció első vonalában Magyar Péter kormányfő szerepelt, háttérbe szorítva a szaktárcák vezetőit.
A permanens kampány érzetét csak fokozza, hogy a Tisza elnöke – átmentve az ellenzék vezetőjeként tanúsított kommunikációját – továbbra is egész pályás letámadásban maradt, igaz április 12-e óta már az ellenfél térfelén.
A kormányfő rendre személyesen áll bele olyan helyzetekbe, konfliktusokba, amelyeket a vezető politikusok alapszabály szerint másra ruháznának át, kerülve a szükségtelen kockázatot. Az országgyűlési csörték, a nem egyszer indulatos kirohanások az ellenzéki képviselőkkel szemben a politika rögzült szabályai szerint aligha az államférfiúi imázst, a jó kormányos képét erősítik.
A gyakorlatilag Magyar Péter közéletbe robbanása óta folytatott influenszerpolitizálás azonban megköveteli, hogy a Tisza első embere az érdeklődés középpontjában maradjon. Vagyis a bulvár aranyszabálya érvényesül, a lényeg, hogy rólad szóljanak a hírek, bármi áron ott legyél a címlapokon. Való igaz, országgyűlési közvetítést hosszú évek, talán évtizedek óta nem követtek annyian, mint az elmúlt hetekben.
Az már más kérdés, hiába az abszolút filmszínház egyelőre elsöprő sikere, könnyen jöhet a pofon, ha a mézesheteit töltő kormányfő idővel azt is elhiszi, még a vízen is tud járni.
Főleg, ha néhány óra leforgása alatt megy szembe korábbi ígéreteivel. Az influenszerpolitizálás ugyanis azzal jár, ha a cézárt lelkesen ünneplő ezerfejű cézár nem azt kapja, amit várt, előbb felhördül, majd hangosan tiltakozni kezd. Így járt Magyar Péter Polgár Judit köztársasági elnöki jelölése kapcsán. Nem a jelölt személye váltotta ki a tiltakozást, hanem a miniszterelnök elbaltázott kommunikációja, aki előbb széleskörű társadalmi egyeztetést ígért az államfő kiválasztása kapcsán, majd rövid úton bejelentette a Tisza jelöltjét. Ez tipikusan az a helyzet, amikor a nyerő szériában lévő politikus túltolja a biciklit, és olyan hibát vét, amilyet nyeretlen kétévesek szoktak. Miközben korábban Magyar Péter remekül működő politikai ösztönére hagyatkozva rendre kikerülte, és nem egyszer ellenfelei ellen fordította a neki állított kommunikációs csapdákat.
A nagyot robbanó ki nem kényszerített hiba jól mutatja, helytálló állítás, hogy Magyar Péter legnagyobb ellenfele jelenleg saját maga. Ha formailag nem is igaz, hogy a kormányfő és a Tisza párt egyedül lenne a pályán, de az ellenzék – a futballból vett példánál maradva – beszorult a saját kapuja elé, és egyelőre tanácstalan abban a tekintetben, hogyan hozza ki a labdát.
Várja az ellenfél hibáját, hogy majd megkíséreljen egy gyors kontratámadást. Legalábbis erről tanúskodott Orbán Viktor tusványosi helyzetértékelése. 2006-ban Gyurcsány böszmeségei miatt gyorsan megfordult a közhangulat, hasonló helyzetben reménykedik az áprilisban kiadós zakóba futó Fidesz is húsz évvel később.
Az augusztus első napjaiban elmélyülő energiakrízis az ellenzék számára lehetőséget kínált arra, hogy megkérdőjelezze a válságot kezelni igyekvő kormány kompetenciáját. A Fidesz azzal támadta a kormánypártot, hogy bár hetekkel előre lehetett számolni a Duna extrém alacsony vízhozamával, a Tisza semmit nem tett annak érdekében, hogy mérsékelje a fenyegető energiaválság hatásait. Magyar Péter ezzel szemben az elmúlt tizenhat év bűneként rótta fel, hogy az országot kiszolgáltatott helyzetben találta az energiaválság, elmaradtak azok a beruházások, amelyekkel a krízis elkerülhető lett volna.
A politikai adok-kapokkal voltaképpen mindkét fél learatta a maga babérjait. Magyar Péternek az államfőjelölési pofon után jól jött, hogy a válságkezelés áttematizálta a közéletet, a Fidesz pedig új ellenzéki szerepében az első, a saját táborán túlmutató figyelmet kiváltó kommunikációs csatáját vívta meg több-kevesebb sikerrel.
A pártok kommunikációs erőfeszítéseinek sikerét persze a támogatottsági adatok alakulása igazolhatja majd vissza. A felmérések szerint a választásokat követően bezuhant az ellenzékbe szorult Fidesz támogatottsága, a Tisza népszerűsége pedig rekord magasságúra szökött.
A júliusi preferenciák már a Tisza mézesheteinek végét és a Fidesz stabilizálódását tükrözték. A kormánypárt számára az energiaválság menedzselése és az államfői casting lezárása a példátlanul szélesre duzzadt tábor egyben tartását célozza, de egyelőre a legnagyobb ellenzéki párt is reálisan a maradék tábora megőrzését, legfeljebb szerény bővítését tűzheti ki célként a következő hetekben, hónapokban.
A választásokat követő hónapok vesszőfutását tekintve a Fidesz számára ősszel már az is komoly eredménynek számítana, ha a húsz és harminc százalék közötti tartományban sikerülne stabilizálnia a párt preferenciáit. A Tisza pedig azzal lehetne elégedett, ha a rekordmagas, hetven százalékot meghaladó támogatottságából tartósan sikerülne megőrizni a szilárd abszolút többségét a pártot választani tudó szavazók körében.
Az energiakrízis mellett, amely tekintve a következő napok, hetek várhatóan csapadékszegény időjárását, legfeljebb enyhült, de nem zárult le (A kormány augusztus 12-én fenékküszöb építését jelentett be a Duna paksi szakaszán - a szerk. megjegyzése.), a legnagyobb politikai téttel bíró esemény az új államfő megválasztása. Polgár Judit visszalépését követően a Tisza gyorsan kármentésbe fogott, informálisan három jelölttel állt a nyilvánosság elé: a Vidéki Prókátorként elhíresült, a kegyelmi ügyet kirobbantó ügyvéd, Fülöp Botond mellett Romsics Ignác történész és Baka András jogtudós, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke került bemutatásra a párt vezetői részéről.
A befutó Baka András lett, megválasztása a Tisza jelölését követően a parlamenti erőviszonyok ismeretében pusztán formalitásnak volt tekinthető. Az államfőválasztást a Fidesz-KDNP bojkottálta, a folyamatot illegitimnek tartva, álláspontjuk szerint a Tisza alkotmányellenes módon távolította el az államfői székből Sulyok Tamást. A Mi Hazánk ugyan megnevezte államfőjelöltként Tóth Máté energiajogászt, de a hat mandátumuk nem volt elégséges ahhoz, hogy Baka András a parlamenti voksoláson kihívót kapjon.
Baka a Fidesz részéről gyorsan össztűz alá került. A párt emlékeztetett, az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájaként felmentő ítéletet hozott egy katona ügyében, aki 1956-ban sortüzet vezényelt a tüntetőkre Tatán. Magyar Péter azzal támadott vissza, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökévé 2009-ben Bakát, igaz többszöri nekifutásra, de az akkor ellenzéki Fidesz szavazataival választották meg.
A második Orbán-kormány megalakulását követően Bakát idő előtt menesztették a pozíciójából. Az alaptörvény elfogadása után, 2011-ben a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatták, amely így a Legfelsőbb Bíróság jogutóda lett. A bírák státusát ez nem érintette, de Baka Andrásnak és a helyettesének megszüntették a pozícióját, és egy külön alkotmánymódosítással új elnök megválasztására került sor. Innen nézve Baka András jelölése a Tisza részéről nyilvánvalóan egyfajta fricska a Fidesz bírálatára a Sulyok Tamás eltávolítása utáni helyzetben.
A közjogi barkácsolás, amellyel Baka András az államfői székbe ülhet, nyilvánvalóan nem tett jót a nemzet egységét kifejezni hivatott legfőbb közjogi méltóság tekintélyének. Baka a Tisza frakció támogatásával kerül a Sándor-palotába, de a társadalmi elvárás vele szemben az, hogy autonóm személyiségként, és ne pártjelöltként töltse be a hivatalát. Voltaképpen még az őt jelölő Tiszának is ez a legfőbb érdeke, hiszen egy autonóm módon hivatalát gyakorló államfő utólagosan legitimálhatja a megválasztásához vezető alkotmányos szempontból legalábbis megkérdőjelezhető folyamatot.
Megjelent a Magyar7 2026/33. számában.
