Így vagy úgy emlékezetes március 15-ék

2020. március 14., 20:05
Száraz Dénes

A magyar kormány a koronavírus terjedésének megfékezése érdekében lemondta a március 15-re tervezett budapesti központi ünnepségeket, mivel a múzeumkerti ünnepség Magyarország legnagyobb rendezvénye, ahová az ország minden pontjáról érkeznek emberek. Várhatóan további magyarországi települések is hasonlóan fognak határozni. A Felvidéken is elmaradnak megemlékezések.

A koronavírus közbeszólt, és az idei március 15. besorakozik majd azon megemlékezések közé, amelyek valami okból kifolyólag puszta mivoltukban is történelmi eseménynek számítottak: zavargások, tüntetések, elégedetlenség és szabadságvágy megnyilvánulások, ezek eltiprásai, illetve kegyetlen időjárási viszonyok fűződnek emlékezetesen ehhez a naphoz.

Az 1860-as március 15. lövöldözéssel és halállal járt

Ekkor törtek ki először zavargások az 1848-as forradalom kitörését követően. A szabadságharcban elesett honvédek emlékére gyászmisét szerveztek a pesti egyetemisták, a rendőrséget kivezényelték a templomok bejáratához, a fiatalok így végül többszöri próbálkozásra a Kálvin téri református templomban gyűltek össze. A gyászmise után a tömeg spontán koszorúzni indult előbb a ferencvárosi, majd a Kerepesi úti temetőhöz, de itt is katonák állták az útjukat. Az események végül odáig fajultak, hogy míg a tömeg a kerítésen át koszorút dobott a temetőbe, addig a katonák előbb szuronnyal próbálták visszatartani a több száz főre duzzadt tömeget, és tüzet nyitottak rájuk. A sortűzben hárman sérültek meg, és egyikük, egy joghallgató bele is halt a térdlövésébe, ezzel pedig utólag is március 15-e mártírjává vált.

Az 1867-es kiegyezést követően sem vált egyértelművé március 15. értelmezése, a monarchiában kényes függetlenségi kérdést ugyanis nem szívesen hozták elő, a forradalom évfordulója alkalmából főleg az ellenzék és a diákok szerveztek megmozdulásokat. 1898-ban, az ötvenéves évfordulón a kormány kompromisszumos megoldásként április 11-ét, az 1848-as április törvények elfogadásának napját javasolta ünnepnapnak, amit komoly tiltakozások és heves parlamenti vita ellenére törvénybe is foglaltak. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc lefokozását a függetlenségpárti ellenzék nem fogadta el, a Múzeumkertbe, a Nemzeti Lovardába, valamint a Petőfi-szoborhoz szervezett tüntetést. Március 15-én estére zavargások törtek ki a belvárosban: a randalírozók üzleteket és kirakatokat törtek be, a Függetlenségi Kör épülete előtt pedig többen összeverekedtek. A rendőrség végül megfékezte a zavargásokat. Április 11-én, a hivatalos ünnepen pedig Ferenc József is Budapestre érkezett, akit szintén tömegek éltettek, miközben átvonult a városon. Máig is érthetetlen a szabadságharcot kegyetlenül leverő Ferenc József későbbi népszerűsége Magyarországon.

Az 1939-es március 15. egybefonódott Kárpátalja visszafoglalásával

A magyar főváros lelkesen ülte meg ebben az évben a magyar szabadság ünnepét! A forradalom ünnepe ugyanis a Horthy-érában már nem az elnyomás elleni függetlenségi küzdelem jelképeként jelent meg, hanem a magyar szenvedéstörténet részeként éppúgy, mint a trianoni békeszerződés. Kárpátalja visszatérése kettős ünnepet jelentett tehát!

1942. március 15-én antifasiszta nagytüntetés volt

A második világháború éveiben a hatalom a háborús propaganda erősítésére használta fel a forradalom ünnepét, 1942-ben azonban a Petőfi-szobornál háborúellenes tüntetéssé változott a békepárti ellenzék koszorúzása. A Magyar Történelmi Emlékbizottság által szervezett esemény Közép-Európa legnagyobb háborúellenes megmozdulása volt, amelyre zömmel szervezett munkásokat, munkásfiatalokat mozgósítottak.

1948. március 15. – az új rendszer ünnepe

A II. világháború után a forradalom százéves évfordulója rengeteg embert mozgatott meg a szovjet csapatok által megszállt országban. Az "új márciusi ifjúságnak" nevezett fiatalok már ekkor a "munka ifjú hősei" feliratú táblákkal vonultak fel, és Petőfi és Kossuth képei mellett Sztálin képei is feltűntek a felvonulásokon. Az elkövetkezendő években pedig újra értelmezték a múltat, amely szerint Táncsics Mihály például "a magyar munkásmozgalom forradalmi előharcosa" volt.

A hetvenes évektől az ellenzék ellenmegmozdulásokat tartott március 15-én

1971-ben a Petőfi-szobornál kiszedték a vörös zászlókat a virágágyból, 1972-ben gumibottal oszlatta a rendőrség az összegyűlt tüntetőket. 1973-ban több mint hatszáz embert állítottak elő a Petőfi-szobornál rendezett ellenzéki megemlékezés után, a rendőrség a Ferenciek terén gumibotokkal támadt a nacionalistáknak nyilvánított ünneplőkre.

Az ellenzéki március 15-ék tíz évvel később kezdődtek újra, 1986-ban a városban felvonuló több ezer tüntetőt a rendőrség a Lánchídra terelve beszorította. Az eset "lánchídi csata" néven híresült el. 1989-ben tízezrek vonultak március 15-én a Kossuth térre, ahol már Orbán Viktor is beszédet mondott, és a Varsói Szerződésből való kilépést követelte. A Szabadság téren, a Magyar Televízió lépcsőjén Cserhalmi György felolvasta a tüntetést szervező ellenzéki szervezetek 12 pontját, majd kinyilvánították, hogy a Magyar Televízió az egész magyar nemzeté.

2007. március 15. - az őszödi beszéd után, a fülkeforradalom előtt

Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének 2006 őszi kiszivárgása, a tévészékház ostroma, valamint a 2006. október 23-i zavargások és rendőri fellépés utáni első március 15-én a kormányellenes tüntetők előbb hangoskodással zavarták meg Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt a zászlófelvonásnál, majd a múzeumkerti ünnepségen, tojással dobálták meg az esernyőkkel védett Demszky Gábor főpolgármestert, és az elégedetlenkedők az Andrássy úton csaptak össze a rendőrökkel.

2013. március 15. – a hó fogságában

Hét évvel ezelőtt hatalmas mennyiségű hó bénította meg gyakorlatilag az egész országot, és lehetetlenítette el országszerte a megemlékezéseket mind a kormányoldalon, mind az ellenzéki oldalon. A hirtelen jött tavaszi havazás hetvennél is több települést zárt el teljesen a külvilágtól, ennél is több település maradt áram nélkül, és a több kilométeres kocsisorokban többen 24 órára is az autójukban ragadtak.

Idén pedig a koronavírus írja a történelmet március 15-én!

Egyénileg, lélekben viszont szabad az emlékezés!

Kövesse facebook oldalunkat is!