Elhunyt az '56-os forradalom hőse, Wittner Mária
A Magyarságkutató Intézet közösségi oldalán tette közzé a szomorú hírt, elhunyt az 1956-os forradalom egyik hőse, Wittner Mária.
Az 52A559. számú volt halálra ítélt örökre velünk marad. Sorsa, munkássága, embersége kitörölhetetlen nemzetünk történetéből.
- írta róla nekrológjában az Intézet.
Wittner Mária 1937. június 9-én született Budapesten. Kétéves korától a karmelitáknál nevelkedett, a rend intézményeinek államosításakor, 1950-ben került vissza az anyjához, aki hamarosan állami gondozásba adta. A gimnáziumot félbehagyta, gépíróként dolgozott Szolnokon. 1955-ben gyermeke született, akit egyedülálló anyaként nem tudott nevelni, állami gondozásba kellett adnia. 1956 elején Budapestre költözött.
Az 1956-os forradalomban aktívan részt vett, a rádió ostroma közben csatlakozott a harcoló felkelőkhöz, a Corvin közben segédkezett a sebesültek ellátásában.
A Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozva már a fegyveres összetűzésekben is részt vett. November 4-én a harcokban aknarepeszektől megsebesült, kórházba került. A forradalom leverése után néhány hetet Ausztriában töltött, de végül visszatért Magyarországra és segédmunkásként dolgozott. 1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án, 21 éves korában "fegyveres szervezkedésben való részvétel, illetve az államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés, többrendbeli meg nem állapítható gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás" vádjával első fokon halálra ítélték.
Kétszáz napot töltött a börtönben halálraítéltként, majd a másodfokú bíróság 1959. február 24-én ítéletét életfogytiglanra változtatta.
Tizenhárom évnyi raboskodás után, 1970. március 25-én, az utolsó forradalmárok között szabadult, de amnesztiát nem kapott. Szabadulása után varrónőként, majd takarítóként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett. Az ország a rendszerváltozás után ismerte meg nevét, aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában, 1989-től a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének (POFOSZ) elnökhelyettese, 2002-től a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökségi tagja, 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. A forradalomról, börtönéveiről több visszaemlékezést írt. Életéről portréfilm készült Hóhér, vigyázz! címmel.
1991-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, valamint az 1956-os Emlékérmet vehette át, 2006-ban Szent István-díjat, 2016-ban Emberi Méltóságért díjat kapott, Dunakeszi, Csepel és Józsefváros díszpolgára.
