A vértelen rendszerváltozás vértanúja: 27 éve halt meg Antall József
Huszonhét évvel ezelőtt ezen a napon halt meg Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József.
Antall József Budapesten született 1932. április 8-án, szülei második gyermekeként. Kisnemesi családja a Veszprém megyei Oroszihoz kötődik.
Antall József a közösség és a magyarság iránti felelősségvállalást édesapja személyes példáján keresztül tanulhatta meg.
A minisztériumi tisztviselő id. Antall József több minisztériumban megfordulva szociálpolitikával és szegénygondozással foglalkozott a harmincas években. 1939 és 1944 között kormánybiztosként a Magyarországra menekülő lengyel zsidók megsegítésén dolgozott, 1944-ig több mint ötezer zsidó Nyugatra menekülésének megszervezésében vett részt.
A háborút követően a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőjeként, illetve Tildy Zoltán és Nagy Ferenc kormányában újjáépítési miniszterként vett részt a politikai életben, de a Rákosi-korszakban párttársaihoz hasonlóan hamar a politika oldalvonalán túlra szorították őt is. Halála után emberi helytállásáért a Világ Igaza kitüntetést adományozta posztumusz az izraeli Yad Vashem Intézet.
Antall a budapesti piaristákhoz járt gimnáziumba, majd az ELTE bölcsészkarán történelem–magyar nyelv és irodalom szakon tanult, de szerzett diplomát levéltár, muzeológus és könyvtár szakon is, és a doktori címet is megszerezte. Az Eötvös József Gimnáziumban 1955-ben kezdett tanítani, ahol az ’56-os forradalom idején forradalmi bizottságot alakított, de részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében is.
Politikai nézetei miatt a hatóságok rendszeresen zaklatták és őrizetbe vették. 1957-től a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, ám ’59-ben a hatalom eltiltotta tanári hivatás további gyakorlásától.
Ezt követően könyvtárosként dolgozott, majd a Magyar életrajzi lexikon szerkesztőinek felkérésére nyolcvan orvos életrajzának összeállítását kezdte meg. Később, az 1963-ban megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban először kutatóként, majd igazgatóhelyettesként helyezkedett el. 1974-től megbízott főigazgató, majd 1984-től főigazgató az intézményben, így lehetősége volt több külföldi konferenciára is elutazni. Az állambiztonság ez idő alatt, egészen 1989-ig folyamatos megfigyelés alatt tartotta Antall Józsefet kisgazda kapcsolatai és ’56-os szerepe miatt.
Kezdetben a történelmi pártok újjáélesztésén dolgozik, így a családi hagyományt folytatva az FKGP felélesztésében segédkezik, mint ahogy a KDNP-ben is, de egyik párt összetétele sem alakult úgy, hogy az megfelelt volna a kormányzóképességről alkotott elképzeléseinek, végül az MDF-hez csatlakozott.
Az ő főigazgatói irodájában kezdődik meg egyébként az Ellenzéki Kerekasztal nem hivatalos munkája.
1989 februárjában az addigra a sajtón keresztül már ismertté váló szervezettel az állampárt is megkezdte a tárgyalást. Az Ellenzéki Kerekasztal majd a Nemzeti Kerekasztal munkájában az MDF delegáltjaként vett részt, és bár nem volt jogász végzettségű, elsősorban az alkotmány módosításával foglalkozó, úgynevezett I/1-es szakbizottságon belül dolgozott.
A Magyar Demokrata Fórum tagsága második országos gyűlésén, 1989. október 21-én választja meg elsöprő, mintegy 97 százalékos szavazataránnyal elnökévé Antall Józsefet. Innentől kezdve a párt tulajdonképpeni miniszterelnök-jelöltjévé is ő válik.
Az 1990 tavaszán megtartott, első szabad országgyűlési választásokat az MDF nyerte, ám 42,49 százalékos parlamenti mandátumarányával nem tudott többséget szerezni.
A pártnak az Antallal jó viszonyt ápoló FKGP-vel és a KDNP-vel kellett koalíciót kötnie.
– mondta Antall József a választási győzelem után az MDF országos gyűlésén 1990 júniusában. A magyar politika addig nélkülözte a Kárpát-medence magyarságáért való felelősségvállalását, Antall szállóigévé vált mondata azonban visszahelyezte történelmi jogaiba az államhatárokat nem ismerő, a magyar nemzetet egységként kezelő szemléletet.
Antall József realista politikusként tisztában volt azzal a mozgástérrel, amit a történelem kijelölt kormánya számára, és kendőzetlen őszinteséggel beszélt erről, amikor „kamikaze kormánynak” nevezte azt.
Antall József Magyarországot, mint szuverén, szabad és demokratikus országot helyezte fel a világtérképre. Három és fél év alatt a korszak kiemelkedő politikusaival találkozott, a német újraegyesítésen dolgozó német kancellárral, Helmut Kohllal, Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel, Jacques Chirac francia elnökkel és George H. W. Bush amerikai elnökkel. Magánkihallgatáson II. János Pál pápa fogadta.
Antallnak a parlamenti többségnél jóval több és nagyobb legitimáció kellett ahhoz, hogy megvalósíthassa a demokratikus átmenet, ezért
április 29-én egyezséget kötött az MDF és az SZDSZ arról, hogy a szabaddemokraták megadják a rendszerváltás utáni időszak legfontosabb kereteit adó kétharmados törvényekhez a szavazatukat,
cserébe az SZDSZ adhatja – Göncz Árpád személyében – a harmadik magyar köztársaság első elnökét.
A kormány és az ellenzék mézeshetei Göncz augusztusi megválasztását követően hamar véget értek. 1990. október 23. után Antall előre eltervezett módon kórházba vonult, hogy súlyosbodó betegségét kezeljék, amire addig külföldi útjai miatt nem volt lehetőség.
Október 25-én Budapest és több nagyváros főbb közlekedési csomópontjain a taxisok blokádokat emeltek az elszabadult benzinárakra hivatkozva, és ezt az SZDSZ is aktívan támogatta.
A kormány és a taxisok csak október 29-án tudtak megegyezni a benzinárak időleges csökkentéséről. Miután a felek aláírták a megállapodást, Antall Józsefnek jeleznie kellett, hogy a kormány (és a kormányfő) a helyén van: a kórházban betegágyából adott interjút a helyzettel kapcsolatban. A pizsamás interjúként elhíresült beszélgetésben elmondta: szerinte a megállapodás létrejötte után előállt helyzetben nincsenek vesztesek és győztesek, és ígéretet tett arra, hogy a blokád résztvevőivel szemben nem lép fel a kormány.
Antall súlyos betegsége dacára is folytatta kormányfői munkáját. Bár időleges javulást sikerült elérni a taxisblokád alatti kórházba vonulás idején, később kiderült: a kormányzás évei jelentősen rontottak állapotán.
Személyes sorsának egyre közeledő, tragikus beteljesedése, a legyőzhetetlen kórral szembeni harc metaforikus kapcsolatba került a szövevényes, hatalmi érdekkel szembeni szélmalomharccal, amelyre saját kormánya is kárhoztatott. Úgy is fogalmazott egyszer:
A belpolitikai válság jól jelezte előre az első kormányra váró politikai nehézségeket és a társadalom végletes megosztottságát. A jobbközép összefogás már 1991-ben megbicsaklott, amikor a kisgazda képviselők egy része a párton belüli hatalmi harcok következményeként Torgyán József vezetésével kilépett a koalícióból.
A legnagyobb válságot az MDF alelnöke, Csurka István okozta, aki nyilvánosan ostorozta a miniszterelnököt. „Paktumpapucssággal” vádolta az 1992. augusztus 20-án, a Magyar Fórumban megjelent, antiszemita szólamokat sem nélkülöző politikai röpiratában, amely szerint a kormány túlságosan aláveti az akaratát a béke érdekében az SZDSZ-nek és a volt kommunistáknak.
Csurka arról is írt: a miniszterelnök betegsége felveti a párton belüli utódlás kérdését is.
– hangzott el Antall József szállóigévé vált válasza a rendszerváltozás puhaságát kritizálóknak, ami arra emlékezteti az utókort: a békés és vértelen átmenetnek ára van.
Hosszan tartó, a kormányzását beárnyékoló, ám méltósággal viselt betegsége következtében Antall József 1993. december 12-én délután elhunyt. Halálhírét a televízió adását megszakítva Boross Péter belügyminiszter jelentette be.
December 17-én ravatalozták fel a Parlament épületében. Személyesen rótta le kegyeletét mások mellett Helmut Kohl német kancellár, Al Gore, az Egyesült Államok alelnöke, Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök, Simon Peresz, ekkor még izraeli külügyminiszterként és Lech Wałęsa, lengyel elnök is.
1993. december 18-án a harmadik magyar köztársaság első miniszterelnökének koporsóját ló vontatta ágyútalpra helyezték, és a gyászmenet a Parlament előtti egyházi gyászszertartás után a Kossuth térről a Kerepesi temetőbe kísérte. Az út mentén tízezrek vettek végső búcsút Antall Józseftől.
