A Felvidékről kitelepített magyarokra emlékeztek Budapesten
Ma van a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja, amelyről a Rákóczi Szövetség idén is egy dunai rendezvényhajón emlékezett meg. Az eseményen többek közt beszédet mondott Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Forró Krisztián, a Szövetség párt elnöke is.
76 évvel ezelőtt, 1947. április 12-én indult útjára az első kitelepítettekkel teli vonat Csehszlovákiából Magyarországra. A Magyar Országgyűlés egyhangú határozata értelmében 2012 óta április 12. egyben a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja is. A Rákóczi Szövetség minden évben fontosnak tartja, hogy méltó módon megemlékezzen arról a több mint 100 ezer magyarról, akik a Beneš-dekrétumok következtében állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjük elhagyására kényszerültek.
Az idei megemlékezést Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott, hogy ma azokra a szerencsétlen sorsú magyarokra emlékezünk, akik ártatlanul és védtelenül kerültek rá egy listára, s akiket a 20. század egy sötét időszakában arra kényszerítettek, hogy elhagyják őseiktől jogosan örökölt földjüket, otthonukat, s feladják korábbi életüket.
„Olyan emberekről emlékezünk, akiknek egyetlen meghatározó bűnük volt, mégpedig az, hogy magyarok voltak” – mondta ki Csáky Csongor, s egyben kiemelte, hogy 34 éve a Rákóczi Szövetséget is olyan magyarok alapították, akiknek gyökereik a Felvidékhez kötődtek, s akik mindannyian a Beneš-dekrétumok áldozatai voltak.
„A rendszerváltozás hajnalán a Batthyány téri Angelika presszó jelentette számukra azt a helyet, ahol maguk között lehettek, s ahol sok évtized hallgatása után végre kimondhatták fájdalmaikat, megszoríthatták egymás kezét és osztozhattak sorsukban, történeteikben. Végre úgy érezhették, hogy nincsenek egyedül titkolt sorsukkal. Ezek az emberek nem bosszút, nem a múlt sérelmeinek megtérítését akarták, hanem végre beszélni akartak múltjukról és azokról, akiket otthon hagytak, s akikről nem beszélt a szocialista Magyarország közoktatása” – mondta a Rákóczi Szövetség elnöke, aki szerint kötelességünk emlékezni és emlékeztetni, hiszen közösségünk emlékezete meghatározza jövőnket is.
Csáky Csongor beszédét követően a jelenlévő, felvidéki kitelepítésekben közvetlenül érintett személyeket köszöntötték egy szál virággal, majd Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szólalt fel.
– fogalmazott Németh Zsolt, aki hozzátette, hogy vannak, akiknek ez a szimbólum mást jelent: elszigetelődést, elválasztást és feszültségkeltést.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke megemlékezett Duray Miklósról, Koncsol Lászlóról és Répás Zsuzsannáról, avagy a (felvidéki) magyarság azon jeles személyiségeiről, akik az idei megemlékezésen sajnos már nem tudtak jelen lenni.
Németh Zsolt emlékeztetett, hogy a kitelepítés módszerének egyik fő kiötlője maga Sztálin volt, aki úgy vélte: a nemzetiségi kérdés a Szovjetunióban vagonkérdés. Ha ezeket a vagonokat egymás mellé raknánk, azok körbe érnék a földet. És az a fájdalom, ami ezekben a vagonokban utazott a 20. század folyamán, megtöltené a világ óceánjait és a tengereit.
A vagonokat aztán útnak indították, először a krími tatárokkal, majd számtalan más népekkel. A felvidéki magyarság kitelepítése óta sok idő eltelt, ám Németh Zsolt szerint a történetnek nincs vége: sem Szlovákiban, sem pedig Európában.
Ma is indulnak vagonok, ma is zajlik kitelepítés és etnikai tisztogatás. „Meggyőződésem, hogy az okok arra vezethetők vissza, hogy az ember embernek, nemzet pedig nemzetnek farkasa. Fel kell ismernünk, hogy Európa csak akkor lesz életképes, s a kontinensnek csak akkor lehet jövője, ha a szuverén nemzetek egyenlőségére és kölcsönös tiszteletére épül majd a rend.”
Végül a szeptember végi szlovákiai parlamenti választások is szóba kerültek. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke megjegyezte, hogy Szlovákiában a mai napig jelen van a kollektív bűnösség, s a földek elkobzása, kiváltképp, ha autópályát kell építeni.
Kitért Rastislav Káčer külügyminiszter Magyarországot irányába tett válogatott vádaskodásaira is, ám Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy mindezek mellett jelen van az együttműködés a két ország és a két nemzet között. S ha a magyar-szerb viszonyt sikerült rendezni, akkor a magyar-szlovák megbékélés is lehetséges lesz.
Zárásként kiemelte, hogy a felvidéki magyarság csak erős képviselettel tud a két testvérnép összefogásának elősegítéséért tenni, s hogy a tényleges jogegyenlőség elérésében számíthat Magyarország támogatására.
Végül, de nem utolsó sorban Forró Krisztián, a Szövetség elnöke mondta el emlékező beszédét, melynek elején hangsúlyozta, hogy a Magyarországra kényszerített lakosságcserét követő barbár kitelepítés derékba törte a felvidéki magyarok közösségét.
„A második világégést követő években mintegy százezer magyarnak kellett elhagynia szülőföldjét, hogy Magyarországon teremtsenek új otthont. Szomorú és elfogadhatatlan, hogy mindezért máig senki sem kért bocsánatot a szlovákiai magyaroktól” – fogalmazott Forró Krisztián, aki kiemelte, hogy háromnegyed évszázaddal az első vagon elindulása és történelmünk zárójeles évei után még mindig több százezren gondolkodnak és imádkoznak magyarul, s tanítják magyar szóra gyermekeiket a Felvidéken.
„Mi ez, ha nem győzelem a történelem ítélőszéke felett?” – tette fel a költői kérdést a Szövetség elnöke, majd hozzátette, a kollektív bűnösség és a reszlovakizáció kényszere sajnos beleégette a félelmet a felvidéki magyarok nemzedékeibe, hogy nemzetiségük felvállalása miatt újra derékba törhetik az életüket.
Forró ezek után megemlékezett azokról, akik vállalták a nehezebb utat és kiálltak magyarságuk mellett, még akkor is, ha ezért hátrányokat kellett elszenvedniük, vagy a legdrágábbat, az életüket kellett feláldozniuk.
„Ilyen volt Esterházy János is, aki nem alkudott meg sorsával: előbb kiállt a felvidéki magyar politika egyesítése mellett, majd életáldozatával mutatott példát a nemzetük mellett kitartó magyarok százezreinek. Mi, felvidéki magyarok jól tudjuk, hogy ha egy közösség nem néz szembe a múltjával, akkor nincs jövője. Jövőt csakis erős hitre, elszántságra alapozva lehet építeni. Számunkra ezért kitüntetetten fontos, hogy magunk mögött érezhetjük az anyaországot, s az egész magyar nemzetet” – fogalmazott a Szövetség elnöke.
Az őszi választásokat a felvidéki magyarság legnagyobb próbatételének nevezte, ahol a tét a közösség parlamenti képviseletének visszaszerzése lesz. „Magunkat akartuk legyőzni, ezért nem volt lehetőségünk arra, hogy a közösség erejét felmutassuk a pozsonyi parlamentben, ahol a magyar-szlovák kapcsolatok és a közép-európai együttműködés erős építőkövévé válhatunk” – mondta Forró Krisztián, aki emlékező beszédét azzal zárta, hogy ki kell lépnünk a történelem árnyékából, s meg kell nyernünk a jelent, hogy legyen jövőnk.
