Stubendek Istvánt és Hrubík Bélát a Magyar Kultúra Lovagjává ütötték Budapesten - KÉPEKKEL
Az anyaországban 1997-ben alakult Falvak Kultúrájáért Alapítvány az általa rendezett Magyar Kultúra Napja Gálaprogramját 1999. január 22-én óta színesíti a Kultúra Lovagjainak avatásával. A budapesti Stefánia Palotában 2024. január 20-én megtartott gálán az Egyetemes Kultúra Lovagja kitüntetésben összesen 4, a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címben pedig 30 arra érdemes személy részesült. Köztük a Felvidéket a Komáromban élő Stubendek István iskolaalapító zenetanár és karnagy, valamint az ipolynyéki Hrubík Béla, a CSEMADOK volt országos elnöke képviselte.
A Nick Ferenc elnök vezette alapítvány oldalán a többi között ez olvasható: „Miután 1999-ben felavattuk alapító lovagjainkat, egyben bejelentettük, hogy elismerésünk a nemzetünknek szóló millenniumi ajándék. Felkértük az avatottakat, hogy a kuratórium döntését, mint Tanácsadó Testület segítsék. Az év során a minisztériumi engedélyt kaptunk a Magyar Kultúra Lovagja cím adományozására, és meghirdethettük első nyílt pályázatunkat. Az elmúlt 25 év során közel 3000 civilszervezet és önkormányzat küldött javaslatot“.
A tájékoztatóból az áll, hogy „az alapítvány a címet a kultúra különböző területein huzamos ideje, önzetlenül tevékenykedők elismerése alapította. A cím a művészi teljesítmény mellett elismeri az irodalmi és a közművelődési teljesítményt. Adható kultúraszervező életműért is. Köszönet jele a magyar kultúrát támogató hazai és külföldi művészetbarátoknak, szponzoroknak, mecénásoknak, politikusoknak. Az alapító küldetésének megfelelően kiemelten támogatja a „falvak lámpásainak” elismerését. Az elmúlt évtizedekben a cím a cilvil társadalom kiemelt jelentőségű, népszerű elismerése lett“.
Stubendek István zenetanár, karnagy gálán elhangzott méltatásából kiderült, hogy a határon túli magyar kórusmozgalom fejlesztése érdekében végzett életművéért ütötték őt a Magyar Kultúra Lovagjává. Az indoklást teljes terjedelemben közöljük: „A Nyitrai Pedagógiai Főiskola után, 1971-ben a bolyi alapiskolában kezdett tanítani, ahol megalapította az iskola gyermekkarát. Alapító tagja a Bodrogközi Tanítók Énekkarának, amelynek később karnagya lett. 1979-től a Komáromi Művészeti Alapiskola tanára, majd igazgató-helyettese. 1980-ban megalapította a Concordia Vegyes Kart, amelynek jelenleg is – 43 éve – karnagya. A kórus számos szakmai sikert ért el Szlovákiában és Európa-szerte egyaránt. Többek között a galántai Kodály Napokon és a budapesti Kodály Kórusversenyeken szereztek aranykoszorús minősítést. 2000-ben az Egyesült Államokban koncertkörúton vettek részt. A kórus kiérdemelte Észak - és Dél-Komárom város Pro Urbe díját, 2020-ban KÓTA-díjban részesült az énekkar. A karnagy úr 2023-ban megkapta munkásságáért a Szlovákiai Magyar Zenei Díj – Harmónia-életműdíjat. Tizenöt éven át énekese, szólamvezetője és segédkarnagya volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának. 1994-ben megalapítója és igazgatója a Marianum Ének - Zenei Magyar Tannyelvű Egyházi Iskolának, ahol ismét gyermekkart és országos katolikus kántorképzőt szervezet. Komárom kulturális rendezvényeinek jelenleg is aktív résztvevője és szervezője“.
Hrubik Béla elektrotechnikus, újságíró a határon túli magyar kultúra ápolásáért vált a Magyar Kultúra Lovagjává. Az indoklás szerint: „Felsőfokú elektrotechnikusként dolgozott Liptóújváron. A rendszerváltás után az Együttélés Politikai Mozgalom járási elnöke lett, és napjainkig a régió társadalmi és kulturális életének meghatározó egyénisége. Citerázik, több csoportban néptáncolt, de évtizedeken át volt amatőr színjátszó is. A CSEMADOK szécsénykovácsi, majd ipolynyéki alapszervezetének elnöke, a település tájházának alapító szervezője. 2006 és 2012 között a CSEMADOK országos elnöke, 2010 és 2018 között Ipolynyék polgármestere volt. Az Ipoly Eurorégió elnöke, a Szent György Lovagrend tagja. Fafaragó, a Kürtös regionális havilap főszerkesztője, a Felvidék.ma és a Piros7-es hírportálok publicistája, két verses és további három önálló kötete jelent meg: Az életfa árnyékában (1998), Jövendölés (2004), Sorsközösségben (2019)“.
Mindkét újdonsült felvidéki lovagnak az olvasóink nevében is gratulálunk, és további töretlen alkotókedvet, erőt-egészséget kívánunk!
