lapajánló 20
A jól végzett munka, az új etnikai centrum és a tévutak
Magyar7 - 20. száma
2023. március 13., 10:21

Felelevednek a régi csallóközi mesterségek - Régiófejlesztés a Csallóközben

A régiófejlesztési ügynökségek feladta, hogy segítsék az önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozók munkáját a tekintetben, hogy épp aktuálisan mire és hogyan lehet pályázni lokális szinten, a helyi igényekhez igazítva. Tuba Lajos, a Somorjai Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója saját elmondása szerint szívesebben szeret bekapcsolódni a pályázatok tényleges, „fizikai” lebonyolításába, mint azok megszövegezésébe vagy az adminisztratív teendők elvégzésébe.

evezőtúra
Galéria
+8 kép a galériában
Fotó: József Attila Alapiskola és Óvoda

Miként alakult meg a Somorjai Régiófejlesztési Ügynökség?

2005-ben Nagyszombat megyének volt egy kezdeményezése, ami alapján létrehozott egy saját, megyei hálózatot. Így megalakult Somorján is egy ügynökség. Mivel mi egy páran a Fórum Intézet régiófejlesztési központjában korábban már foglalkoztunk hasonló jellegű dolgokkal, az akkori megyei alelnök, Kvarda József ránk mutatott és azt mondta, hogy mivel ti értetek hozzá, akkor csináljátok. Így kapott egy összeszokott társaságot. A helyi ügynökséget tehát Nagyszombat megye alapította Somorja városával és csatlakozott még több kisebb helyi szervezet. Mi pedig kiléptünk a Fórumból és elkezdtünk itt dolgozni. Ez az időszak hét évig tartott, de utána Nagyszombat megye úgy döntött, hogy már nem kell nekik ilyen, s azt mondták, ezentúl éljetek, ahogy tudtok. Ezek után volt, ahol megszűnt az ügynökség, más helyen viszont tovább élt. Mi folytattuk tovább a munkát, felhasználva az addig összegyűlt szakmai tapasztalatokat és kapcsolatrendszert, de innen kezdve természetesen már a saját „szakállunkra” tevékenykedünk, mint egy cég vagy egy vállalkozás. Tagként már csak Somorja városa maradt a szervezetben, plusz van még két más tagunk.

20220407_082424
Tuba Lajos
Fotó:  dunaszerdahelyi.sk

Ti nemcsak pályázatírással foglalkoztok...

Először is tisztázzunk valamit: nekünk nem az a fő küldetésünk, hogy valakinek pályázatot írjunk, arra vannak külön cégek. Ha felkérnek rá, természetesen megírjuk, de nem állunk be a sorba és nem próbálunk senkit sem meggyőzni, hogy velünk írassa meg. Mivel benne volt a levegőben, hogy a megyei támogatás nem tart majd örökké, így az évek folyamán igyekeztünk egyfajta jól körülírható saját tevékenységet kialakítani, amelyet szolgáltatásként tudunk kínálni.

20220407_093015
aranymosás
Fotó:  dunaszerdahelyi.sk

Ekkor jöttek képbe a régi mesterségek?

Igen. Lényegében többfajta „csomagunk” van, amelyeket elsősorban iskoláknak kínálunk. A csallóközi mesterségekkel kapcsolatos interaktív foglalkozás egy tipikusan ilyen témakör. Egy ilyen foglalkozást meg is vásárolhatnak, de ha beteszik egy pályázatba, ami sikeres lesz, akkor megkapják. Egy ilyen „csomagnak” is van aztán többféle változata, egyórás, egynapos, vagy akár egy egész tábort felölelő. Jelenleg Szomolai Valériával ketten csináljuk ezt. Itt állok nyugdíj előtt, és rajta kívül már több embert próbáltam „kinevelni”, de végül mindenki máshol folytatta a munkát. Ez ugyanis nem olyan munka, hogy van egy költségvetés, amiből gazdálkodni lehet, hanem saját magunknak kell előteremteni a fizetésünket, így természetesen klasszikus munkaidő sem létezik. Ha nem vagy fanatikus, akkor valószínűleg nem fog érdekelni, mert nem fogsz tudni belőle megélni. Mivel nem vagyunk cég, nem a profit lebeg a szemünk előtt, de azt tudni kell, hogy a jelenlegi körülmények között megélni sem egyszerű ilyesmiből.

20220407_085335_0
aranymosás
Fotó:  dunaszerdahelyi.sk

Táborokat is szerveztek?

Még 2000-ben csináltunk egy gyerektábort, hogy megmutassuk, a községek mit csinálhatnának abból, amijük van. Ez még a falufejlesztések „hősi” időszaka volt. Somorjáról indultunk biciklivel gyerekekkel és aztán „megszálltuk” Vajkát és Doborgazt. Voltunk a kultúrházban, voltunk kint, mindenhol, és csak azt használtuk, ami adott volt. Tehát ha valakinek ott eszébe jutott volna, hogy tábort akar szervezni, ugyanúgy megcsinálhatta volna. Ebben egyébként Csepi Zsuzsa is segítségünkre volt. A táborra hivatkozva elkértük az utolsó aranymosó szerszámait Keszölcésről, és bemutattam a gyerekeknek az aranymosás folyamatát.

Nyilvánvalóan olyan helyen voltunk, ahol nem volt arany, mert a vízlépcső építése idején vittek oda kavicsot, de a gyerekek úgy rákattantak, hogy nem lehetett őket lekaparni a padról. Hiába mondtam, hogy itt nem lesz arany, mire kontráztak: – De biztos lesz! – Teljesen megdöbbentem, amikor láttam, hogy ez a gyerekekben mit vált ki. Mindenesetre elég inspiráció volt ahhoz, hogy elkezdjem.

A Somorjai Városi Honismereti Házban található egy aranymosó helyiség, ami alapján elkészítettük a szerszámokat, és elkezdtünk aranymosás bemutatásával foglalkozni. Ezt a foglalkozást 20 éve „javítgatom”... Mindig eszembe jutott valami, hogy mivel lehetne jobban „feldobni” a tevékenységet, és mostanra már teljesen kikristályosodott ez a – mondjuk így – interaktív aranymosó foglalkozás. Valaki három táborba is eljön egy nyáron, annyira szereti. A résztvevők mindig kapnak egy aranymosó oklevelet, és aki háromszor volt, azt mondja: – Nekem a harmadik is kell! – és viszi haza...

04a
Fotó:  József Attila Alapiskola és Óvoda

Jól gondolom, hogy a dunai arany azért nem túl nagy méretű?

A dunai arany bizony nagyon pici. Egy 0,3 mm-es aranyhomok (mert rögnek nem nevezném) az nem egy túl nagy élmény... Azt csak úgy lehet bemutatni, hogy az aranymosó tál alján csillog egy pici csillagocskaként. Amit a gyermekek saját maguk kimosnak, azt aranyművesek drótjából vágom. Van az 1 mm-es drót, amellyel az aranyművesek dolgoznak, és ezt vágom 2-3 mm-es darabokra. Ezt a gyerekek az ún. „kalapos módszerrel” kimossák. Mindenki kap a kalapjába egy kis mintát, és abban mossa, amíg elő nem bújik neki az arany, amit aztán felragasztunk neki egy díszlapra és hazaviszi.

A csallóközi vízimolnárok munkáját is bemutatjátok...

Volt Magyarországon egy srác, aki kifejlesztett egy kis kézi malmot, amelyet magával hordoz a vásárokra. Nos, erről a gyerekeket nem lehet „leszedni”. Ez a kézi malom ugyanis teljesen úgy működik, mint egy igazi: megőrli a búzát, utána szitálják, visszaöntik, ismét őrlik stb. Azt vettem észre, hogy a gyerekeket elkezdte érdekelni ez a téma, nálunk meg ugye vízimalmokból nincs hiány. Ennek a „csomagnak” is különböző változatai vannak, mert néha csak egy óra van az egészre, máskor meg lehet az egy ötnapos foglalkozás is. A legkiterjedtebb formája ennek a programnak az, amikor az összes itteni malmot bemutatjuk filmről, és ehhez az is le van írva, amit a lektorok mondanak. Ilyenkor a legapróbb részletekig elmagyarázzuk, hogyan működnek a berendezések, milyenek a meghajtások stb... Kicsi fényképeket kapnak a malomról, és posztert készíthetnek. Ez akármilyen kép lehet, ami bennük kialakult a malomról. A végén pedig őrölnek, dagasztanak. Azt imádják! Ha csak megnézik és meghallgatják a malmok történetét, akkor pár hét múlva már nem sok mindenre fognak emlékezni. Akkor marad meg az élmény, ha a kezükbe adunk valamit.

04c
Fotó:  József Attila Alapiskola és Óvoda, Vásárút

A régi mesterségek bemutatásán kívül csónaktúrákat is szerveztek a Kis-Dunán.

2000-ben nézegettük a legjobb magyarországi vidékfejlesztési kezdeményezéseket, amelyeket elkezdtünk kipróbálni itthon. Próbaprojektként a dunai árteret céloztuk meg, Somorjától a Duna mentén indultunk lefelé (Keszölcés, Nagyszarva, Doborgaz, Vajka) és az ottaniakkal elkezdtünk beszélgetni, igyekeztünk minél több helyi embert bevonni ezekbe a projektekbe. Ezeknek egy stratégia lett a vége, amelynek megvalósításához kellett egy szervezet. Ez lett a Kormorán Társulás. A víziturizmus fejlesztését tűztük ki egyik fontos célunkként. Megcéloztam a somorjai kajak-kenu klubot, mivel arra gondoltam, hogy ott biztos sok olyan ember van, aki szeret evezni... Pont annyi embert sikerült összegyűjtenem, hogy meg tudtam velük alapítani a vízitúra kört, s mi azóta ilyen vízituristák vagyunk. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen vízi járművel lehet biztonságosan gyerekeket szállítani, mert amelyek rendelkezésre álltak, azok bizony nem olyanok voltak. Akkor még nem tudtam, hogy ez is egy végtelen történet, ugyanis már 20 éve keresem az ideális csónakot. Annak idején én hoztam be először 4 személyes kenut Magyarországról Szlovákiába. Jelenleg ott tartok, hogy már majdnem eljutottam a legnagyobbhoz, ami elérhető. Ez alatt egy tízszemélyes felfújható gumikenut kell érteni, amit Ausztriában gyártanak. 12 személyig lehet kapitányi vizsga nélkül embereket vízre vinni. Természetesen mi mindig kormányossal utazunk, a gyerekek tehát nem szállnak vízre képzett kormányos nélkül. Az iskolai tornatanárok közül sok akad, aki gyakran jár vízre. Általában őket is bevonjuk, és külön gyakoroltatjuk velük a kormányzást. A Kis-Duna melletti iskolák közül szinte már nincs is olyan intézmény, amelynek tanulóival ne lettünk volna vízen. Ezek általában egynapos túrák, ahol a tényleges evezés 1-2 óra.

01-a
Fotó:  József Attila Alapiskola és Óvoda
01-b
Galéria
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.