Zsupcsan Zoltán: Nem a diploma, a kialakított szokások határozzák meg a pénzügyi intelligenciát
Valószínűleg mindenki ismeri azt a mondást, hogy a pénz nem boldogít. Egészséget és például igaz szerelmet valóban nem lehet vásárolni rajta, a mindennapjaink és a jövőnk szervezése szempontjából azonban mégis elengedhetetlen. De vajon a mai fiatalok is tudatosan kezelik a pénzügyeiket? És mit tehetnek, hogy felkészülten vágjanak neki a nagybetűs életnek? Többek között ezekről is kérdeztük Zsupcsan Zoltánt, a Pénzügy.sk elemzőjét.
A mai fiatalok próbálnak egyre tudatosabban tekinteni az anyagiakra, mégis sokan közülük nem tudnak bánni a pénzzel. Mi lehet ennek az oka?
Szerintem fontos különválasztani a pénzügyi informáltságot és a pénzügyi viselkedést. Ma egy huszonéves néhány perc alatt megtudhatja az internetről, mi az az ETF, hogyan működik egy jelzáloghitel vagy miért fontos a 3-6 havi tartalék. Ettől még nem biztos, hogy a következő fizetéséből félre is tesz.
A pénzügyek nagyon nagy része ugyanis nem matematika, hanem pszichológia és szokás. Tudjuk, hogy kevesebbet kellene költeni, mint amennyit keresünk, mégsem ezt tesszük. Pontosan úgy, ahogy azt is tudjuk, hogy egészségesebben kellene étkezni vagy többet mozogni. Ráadásul a mai fiatalok egy olyan világban élnek, amely folyamatosan fogyasztásra ösztönzi őket. Naponta több száz alkalommal látják, hogy mások milyen autóval járnak, hol nyaralnak, mit vásárolnak. Sokszor nem is magunknak vásárolunk, hanem egy kicsit a környezetünknek. A közösségi média pedig ennek adott egy egészen új dimenziót.
Nem jelenthetne megoldást, ha az alap- és középiskolában pénzügyi tudatosságra és gazdasági gondolkodásra is oktatnák a tanulókat? Ez valamilyen szinten felkészíthetné őket a nagybetűs életre.
Mindenképpen segítene, de szerintem nem úgy, hogy még egy tantárgyat és még több definíciót adunk a gyerekeknek. Egy 15 évesnek nem feltétlenül azt kell megtanítani, hogyan számolja ki egy kötvény durációját, hanem azt, hogy ha egyszer 1 000 eurót fog keresni, abból nem szerencsés 1 050 eurót elkölteni.
Értse, mi a hitel, mi a kamat, hogyan működik a kamatos kamat, miért kell tartalék, mit jelent befektetni, és mi történik akkor, ha fél évig nincs jövedelme. Én sokkal több valódi élethelyzetet vinnék az oktatásba. Kapjon egy fiktív fizetést, lakbért, autót, váratlan kiadást, majd döntsön. Utána nézzük meg, mi lett a döntés következménye. A pénzügyi intelligencia szerintem tanulható. Nem az dönti el, hogy valaki mennyire bánik jól a pénzzel, hogy milyen diplomája van vagy mennyit keres, hanem sokkal inkább azok a szokások, amelyeket évek alatt kialakít".
Ha már a nagybetűs életről esett szó, ennek egyik és talán legfontosabb lépcsőfoka, mikor stabil munkaviszonyba állunk. Mik a tapasztalatok, képesek a pályakezdő fiatalok tudatosan kezelni a pénzügyeiket, vagy a havi szinten stabilan befolyó fizetés megszédíti őket?
Mindkettőre látok példát. Az első rendszeres fizetés nagyon érdekes pillanat. Addig az embernek általában kevés pénze van, egyszer csak minden hónapban megérkezik egy számára addig nagy összeg. Ilyenkor nagyon gyorsan tud nőni az életszínvonal. Drágább telefon, jobb autó, több étterem, több előfizetés.
Önmagában ezekkel semmi baj nincs. A probléma akkor kezdődik, amikor minden fizetésemelést automatikusan követ az életszínvonal emelkedése. Én azt tartanám ideálisnak, ha már az első fizetésnél kialakulna egy egyszerű szokás: amikor megérkezik a jövedelem, egy része automatikusan menjen félre. Ne azt tegyük félre a hónap végén, ami megmaradt, mert általában meglepően kevés marad, mindig a fizetés napján tegyünk félre azonnal.
Rengetegen egyik napról a másikra élnek, és szinte semmilyen megtakarítással nem rendelkeznek. Veszélyes lehet ez az orosz ruletthez hasonló „játék”?
Igen, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy addig nem tűnik veszélyesnek, amíg semmi nem történik. A probléma az, hogy az életben időnként történik valami. Elromlik az autó, tönkremegy a kazán, elveszítjük a munkánkat, betegség jön vagy egyszerűen beesik egy néhány ezer eurós váratlan kiadás.
Ugyanaz az esemény két családnál teljesen más következményekkel járhat. Akinek van tartaléka, annak kellemetlenség. Akinek nincs, annak könnyen hitel, tartozás és többéves pénzügyi probléma lehet belőle. Ezért én a befektetés előtt is mindig a biztonsági tartalékot tartom az első lépésnek. Ideális esetben néhány havi kiadásnak megfelelő, könnyen hozzáférhető pénzről beszélünk. A tartalék nem azért van, hogy sok pénzt keressünk rajta. Azért van, hogy amikor baj történik, ne kelljen rossz döntést hoznunk.
Szakértőként mit javasolna annak, aki most, a nulláról kezdené el a spórolást?
Nem azzal kezdeném, hogy keresse meg a világ legjobb befektetését. Először egy hónapig megnézném, pontosan hova megy a pénz. Az emberek jelentős része nagyjából tudja, mennyit keres, de sokkal kevésbé tudja, mennyit költ és mire. Utána meghatároznék egy olyan havi összeget, amelyet hosszú távon is képes vagyok félretenni, és ezt automatizálnám. A fizetés napján automatikusan menjen el a pénz egy másik számlára.
Nem baj, ha kezdetben csak 50 vagy 100 euró. A szokás fontosabb, mint az első összeg. Első célként felépítenék néhány havi biztonsági tartalékot, ideálisan olyan helyen, ahol azért stabilan 3-5% kamatozik. Ha ez megvan, utána érdemes hosszabb távú célokra befektetni. És még egy dolgot nagyon fontosnak tartok: legyen neve a megtakarításnak. Sokkal könnyebb havi 150 eurót félretenni a „saját lakásra”, „gyerekekre” vagy „pénzügyi szabadságra”, mint egyszerűen csak egy számlára, amelynek az a neve, hogy megtakarítás.
A közösségi média térnyerésével egyre gyakoribbá vált – elsősorban a fiatalok körében – az úgynevezett impulzusvásárlás. Ez lehet az egyik fő ok, amely a legnagyobb akadályt állíthatja pénzügyi tudatosság, így a spórolás elé?
Biztosan az egyik tényező, de nem hibáztatnám kizárólag a közösségi médiát. Soha nem volt még ilyen egyszerű pénzt költeni. Régen el kellett menni egy üzletbe, elővenni a pénztárcánkat és fizikailag kifizetni valamit. Ma meglátunk valamit este a kanapén, és néhány másodperc múlva már úton van felénk.
Közben a közösségi média folyamatos összehasonlításra is késztet bennünket. Csakhogy ott mások életének kirakatát látjuk. Az új autót látjuk, a hozzá tartozó nyolcéves hitelt nem. A Maldív-szigeteki képet látjuk, a bankszámlát nem. Szerintem nagyon fontos különbséget tenni aközött, hogy valaki gazdagnak szeretne látszani, vagy valóban vagyont szeretne építeni. A kettő sokszor éppen ellentétes irányba visz. A vagyon jelentős része ugyanis éppen az, amit kívülről nem látunk. A megtakarítás, a befektetés, a tartalék és az, hogy valakinek milyen kevés kötelezettsége van".
A mai huszonévesek arra panaszkodnak, hogy elsősorban az anyagiak miatt nem tudnak elköltözni otthonról. Az ingatlanárak valóban az egekben vannak, viszont a fiatalok felelőssége mellett sem szabad elmenni, akik ilyen téren nem gondolkodnak előre. Miként látja ezt a dolgot?
Itt óvatos lennék azzal a kijelentéssel, hogy egyszerűen a fiatalok tehetnek róla. Az ingatlanárak és a jövedelmek aránya sok fiatal számára objektíven nehezebb helyzetet teremtett. Egy lakás önerőjének összegyűjtése komoly feladat lehet akkor is, ha valaki felelősen gazdálkodik. Másrészt viszont az is igaz, hogy egy saját lakás megvásárlása általában nem abban a pillanatban kezdődik, amikor megtaláltuk az ingatlant. Évekkel korábban kezdődik. Ha valaki 22-23 évesen eldönti, hogy öt-hat év múlva lakást szeretne vásárolni, egészen más helyzetbe kerülhet, mint aki 29 évesen kezdi először számolni, mennyi önerőre lenne szüksége. Itt ráadásul nem csak a spórolásról beszélünk.
Legalább ilyen fontos a saját jövedelmünk növelése. Fiatal korban szerintem az egyik legjobb befektetés továbbra is a saját tudásunk és piaci értékünk növelése. Nem szeretem azt az üzenetet, hogy „ne igyál naponta kávét, és lesz lakásod”, mert ez egyszerűen nem igaz. De azt sem, hogy az egyénnek semmilyen ráhatása nincs a saját pénzügyi helyzetére. A valóság általában valahol a kettő között van.
Ha valaki mégis tudatosan, havi szinten spórol, az sem garantálja, hogy könnyen ingatlanhoz juthat. A bankok egyre óvatosabbak a kölcsönök folyósítása terén, így sok fiatal egyszerűen nem jut kölcsönhöz. Mi lehet ennek az oka? A bankok valóban ennyire megválogatják, hogy kinek adnak kölcsönt?
A bank természetesen megválogatja, kinek ad hitelt, de fontos hozzátenni, hogy ennek jelentős része nem egyszerűen a bank pillanatnyi döntése. A hitelezést szabályok korlátozzák. A bank nézi az ügyfél jövedelmét, meglévő hiteleit, a teljes eladósodottságát, azt, hogy a jövedelméhez képest mekkora törlesztést vállalna, milyen az ingatlan értéke és természetesen azt is, hogyan fizette korábban a kötelezettségeit".
Egy fiatal nagyon sokat tehet azért, hogy később jobb helyzetből induljon: legyen stabil, igazolható jövedelme, ne halmozzon fel fölösleges fogyasztási hiteleket, hitelkártyákat, és kezdje el időben építeni az önerőt. A bank számára végső soron egyetlen kérdés a legfontosabb: mekkora annak a valószínűsége, hogy ezt az ügyfél a következő húsz-harminc évben vissza fogja fizetni? Ebből a szempontból sokszor nem is az a probléma, hogy valaki keveset keres, hanem az, hogy túl sok kötelezettséget vállalt a jövedelméhez képest.
Sokan félreértik az „Élj a mának!” szólást, ez ugyanis nem elsősorban az anyagiakra vonatkozik, hanem egy komplex életszemléletet tükröz. A fiatalok pénzügyi gondolkodásában is megfigyelhető ez az életszemlélet?
Abszolút, és önmagában szerintem nincs is baj azzal, hogy valaki szeretné élvezni a jelent. Én sem hiszek abban a pénzügyi életfilozófiában, amely szerint húszéves korunktól hatvanéves korunkig mindent meg kell vonnunk magunktól azért, hogy egyszer majd legyen pénzünk.
A gond akkor kezdődik, amikor az „élj a mának” valójában azt jelenti, hogy a holnapi önmagunk fizesse ki a mai döntéseinket. Utazni, élményeket gyűjteni, étterembe járni vagy jó autót venni nem pénzügyi bűn. A kérdés az, hogy közben építünk-e tartalékot és vagyont is. Én inkább úgy mondanám: élj a mának, de ne a holnap rovására".
Szerintem a jó pénzügyi tervnek nem az a célja, hogy minél több pénzzel haljunk meg. Az a célja, hogy a pénz minél több választási szabadságot adjon az életünk során. Végső soron számomra erről szól a pénzügyi tudatosság: nem arról, hogy minden eurót görcsösen félretegyünk, hanem arról, hogy ne a pénzhiány döntse el helyettünk, milyen életet élhetünk.
