Veszélyes tévhitben élnek a szlovákiai ingatlantulajdonosok
Szlovákia lakosságának ingatlanjai komoly mértékben alulbiztosítottak. Egy esetleges lakáskár esetén a biztosítási kártérítés a tulajdonosok mindössze 32 százaléka számára nyújtana elegendő fedezetet a javításra, vagy akár egy új ingatlan megvásárlására, felépítésére. Erre a piaci anomáliára világított rá az Ipsos ügynökség Granden vállalat számára készített reprezentatív közvélemény-kutatása, amelyet június 5. és 12. között végeztek 1044, tizennyolc év feletti válaszadó bevonásával.
A felmérés rámutatott, hogy a megkérdezettek 40 százalékánál a biztosítási összeget még arra az árra szabták, amelyen évekkel ezelőtt megvásárolták az ingatlant. Ezzel a lépéssel hatalmas alulbiztosítási kockázatnak teszik ki magukat, ami kár esetén a kártérítési összeg drasztikus csökkentését vonja maga után. További aggodalomra ad okot, hogy a válaszadók kilenc százaléka egyáltalán nem is volt tisztában az alulbiztosítás fogalmával, 19 százalékuk pedig bevallottan semmilyen ingatlanbiztosítással nem rendelkezik.
A szlovákok jelentős része abban a meggyőződésben él, hogy otthona megfelelő védelem alatt áll, a valóság azonban sokszor egészen más képet mutat. Az ingatlanok értéke az elmúlt években meredeken emelkedett, a régebbi szerződésekben szereplő biztosítási összegek pedig ezt az értéknövekedést már nem követik le. Miloš Lehocký, a Granden független biztosítási közvetítője arra figyelmeztet, hogy egy részleges kár esetén is előfordulhat: az alulbiztosítottság miatt több tízezer euróval kevesebb kártérítést kap a tulajdonos.
Az adatok megerősítették azt a tendenciára is, hogy a lakosok többsége nem fordít kellő figyelmet meglévő biztosítási szerződéseire. A válaszadóknak csupán a 43 százaléka ellenőrzi azokat évente, rendszeresen. Ezzel szemben 24 százalékuk két-öt éve egyáltalán nem is látta a saját szerződését, kilenc százalék pedig több mint öt éve nem foglalkozott vele. Sokatmondó adat, hogy az emberek 16 százaléka az aláírás pillanata óta egyáltalán nem vette elő a kötvényét.
Amikor a lakosok mégis rászánják magukat az adminisztrációra – legyen szó szerződéskötésről, a feltételek módosításáról vagy az ellenőrzésről –, 40 százalékuk független közvetítőkhöz fordul, akik áttekintik számukra a piacot és professzionálisan kezelik az ügyeiket. A megkérdezettek 30 százaléka ugyanakkor kizárólag a saját belátására és az interneten fellelhető információkra támaszkodik. További 21 százalékuk kér tanácsot egy konkrét biztosítótól, a fennmaradó kilenc százalék pedig vagy véletlenszerűen dönt, vagy automatikusan a legolcsóbb ajánlatot választja.
A szakember hangsúlyozta, hogy egy biztosítási szerződés nem csupán egy dokumentum, amit az aláírást követően tíz évre a fiók mélyére lehet süllyeszteni. Kifejezetten ajánlott legalább évente egyszer felülvizsgálni mind a biztosítási összegeket, mind pedig a fedezet mértékének megfelelőségét. A rendszeres frissítés jelenti a legbiztosabb utat ahhoz, hogy a szerződő elkerülje az alulbiztosítottságot, és ne érje kellemetlen meglepetés egy esetleges káresemény bekövetkeztekor.
Miloš Lehocký hozzátette, hogy bár a biztosítási módosítások az átlagember számára első pillantásra egyszerűnek tűnhetnek, sokszor csak egy tapasztalt szakember képes felismerni azokat a rejtett kockázatokat és jogi buktatókat, amelyek később komoly anyagi veszteséget okozhatnak.
Mint fogalmazott: a laikus próbálkozás ezen a téren olyan, mintha valaki az internetről vett információk alapján kísérelné meg megműteni önmagát, mivel óriási a kockázata annak, hogy átsiklik olyan kritikus részletek felett, amelyek hiányosságaira csak a baj megtörténtekor derül fény.
Zárásként a kutatás kitért a díjak alakulására is: a lakosság egyértelműen érzékelte a biztosítási díjak 2026-os emelkedését, amelyet a biztosítási adó növekedése, valamint az építőanyagok és a munkadíjak drágulása is katalizált. A válaszadók 34 százaléka több mint tízszázalékos drágulásról számolt be, míg 29 százalékuk tíz százalék alatti, mérsékeltebb emelkedést tapasztalt. Ugyanakkor a résztvevők 26 százaléka semmilyen árváltozást nem vett észre, a többiek pedig nem tudtak állást foglalni a kérdésben.
