Tisztánlátást követelnek a tranzakciós adó ügyében
A Szlovákiai Építőipari Szövetség (ZSPS) határozott felszólítást intézett a kormányhoz: a szektor szereplői azonnali és gazdaságilag megalapozott állásfoglalást várnak a tranzakciós adó 2027-től várható sorsáról. A szakmai szervezet szerint az államvezetés részéről érkező ellentmondásos jelzések már nem csupán politikai szócsaták, hanem súlyos gazdasági károkat okozó tényezők, amelyek alapjaiban rengetik meg a beruházói bizalmat és a hosszú távú tervezhetőséget.
Az építőipari munkaadók szakmai szervezete komoly aggodalommal figyeli azokat a nyilatkozatokat, amelyek az elmúlt napokban láttak napvilágot a legfőbb közjogi méltóságok részéről. A pénzügyi tranzakciós adó jövőjét övező bizonytalanság drasztikusan rontja a vállalkozói környezet minőségét. Ahogy arra Pavol Kováčik, a ZSPS elnöke is rámutatott, az építkezések résztvevőinek pontosan tudniuk kell, milyen játékszabályok mentén kötik meg a szerződéseiket a megvalósítás alatt álló projekteknél. A bizalomvesztés borítékolható, ha a jelentős feltételváltozásokat előbb bejelentik, majd maguk a döntéshozók is megkérdőjelezik.
Bizalom hiányában pedig a beruházások előkészítése és végigvitele is akadozik. A szövetség egyenesen elfogadhatatlannak tartja a naponta változó kormányzati kommunikációt egy ilyen horderejű adózási kérdésben, hiszen annak a gazdasági növekedésre és az államháztartásra is kiható, reális következményei vannak.
Az építőipar sajátossága, hogy a pénzügyi és szakmai döntések sosem néhány hétre szólnak. Egy-egy komolyabb projekt előkészítése és finanszírozása éveket vesz igénybe. A vállalatoknak jó előre meg kell tervezniük a beruházásokat, a cash-flow-t, a hitelfelvételeket, az árképzést, a foglalkoztatást és a beszállítói hálózatok működését. A kivitelezési szerződések zöme egy éven túli, a nagyobb volumenű munkák esetében pedig több évre szóló kötelezettségvállalást jelent. Ha egy folyamatban lévő beruházás alatt alapjaiban változnak meg a gazdálkodási feltételek, a cégek képtelenek megbízhatóan kalkulálni a kiadásaikkal és a megtérüléssel.
A szektor számára a tranzakciós adó bevezetése azért is különösen érzékeny terület, mert az iparág hatalmas pénzmozgásokkal és többszörös fizetési láncokkal operál. A tőke a megrendelőtől a generálkivitelezőn át a különböző szintű alvállalkozókig és az építőanyag-beszállítókig áramlik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az anyagbeszerzéstől a kész építményig tartó hierarchiában minden egyes megtermelt és kifizetett euró után akár hétszer is felszámíthatják a banki tranzakciós illetéket.
Mindez egy olyan ágazatban történik, ahol az átlagos haszonkulcs csupán három és négy százalék körül mozog. Ilyen szűkös árrés mellett húsbavágó kérdés, hogy a láncolat szereplőit terheli-e ez az elvonás, vagy sem. A probléma tehát nemcsak maga az adó mértéke, hanem a bénító bizonytalanság a következő évek szabályozási környezetét illetően. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a hazai építőipart már így is extrém terhek sújtják: a primer nyersanyagokra kivetett magas adó, valamint a 23 százalékosra emelkedő általános forgalmi adó – leszámítva az államilag támogatott bérlakásépítéseket – együttesen amúgy is drasztikusan megdrágítják a kivitelezési költségeket.
