„Szlovákia ma drága munkaerőt kínál, de a dolgozó ebből mégsem profitál”

A kormányzati konszolidáció és a megemelkedett adók miatt az alapvető élelmiszerek, a szolgáltatások és az energiaárak esetében is folyamatos a drágulás. Ha a puszta tényeket nézzük: hogyan csapódik le ez a családok kasszájában, és reálértéken mennyivel ér kevesebbet ma egy átlagos fizetés, mint a korábbi években?

A legegyszerűbb mutató maga az infláció, amely nagyon is érződik a mindennapokban. Főleg az élelmiszerek és a napi fogyasztási cikkek drágulását tapasztalja meg mindenki azonnal. Ezzel párhuzamosan a diszponibilis jövedelmünk – tehát az az összeg, amit valóban elkölthetünk termékekre és szolgáltatásokra – folyamatosan csökken. Ha a V4-es országokat hasonlítjuk össze, Szlovákiában a második legalacsonyabb a reáljövedelem növekedése. 2010 óta alig több mint 30 százalékot nőtt, miközben Lengyelországban majdnem megduplázódott, de Magyarország is jobban áll nálunk, csupán Csehország mutat rosszabb adatokat. Amíg Magyarországon folyamatos a növekedés, addig nálunk és a cseheknél is az elmúlt két évben az infláció hatásai miatt csökkenő tendenciát mutatott a reáljövedelem. Mivel az átlagbér sem emelkedik elég gyorsan, a számok egyértelműen kimutatják: a háztartásoknak nincs annyi elkölthető pénzük, az infláció gyorsabban értékteleníti el a fizetéseket, mint ahogy azok nőnek. Évekig a V4 országok közül Szlovákiának volt a legalacsonyabb a jövedelmek vásárlóereje, ezen a téren most Magyarországot egy kicsit beelőztük, de a helyzet továbbra sem rózsás.

A galántai Samsung leépítése sokak számára figyelmeztető jel volt, de friss hír, hogy a Porsche egyik modellje is majd Németországban készülhet Szlovákia helyett. Ha egy dél-szlovákiai munkavállaló ma az utcára kerül, milyen esélyekkel indul a munkaerőpiacon? Reális veszély, hogy más nagy foglalkoztatók is hasonló lépésekre kényszerülnek a régióban?

Olyan munkahelyek szűnnek meg, amelyek az elmúlt évtizedekben valamiféle anyagi biztonságot jelentettek. Ez egészen biztosan gerjeszt egyfajta félelmet a társadalomban. Az elmúlt harminc évben a mindenkori kormányok egy olyan ipart hoztak létre, amely az összeszerelő üzemekre – mint a Volkswagen, a galántai gyár, vagy a nagyszombati bútorgyár – épült. Ez egy alacsony hozzáadott értékű, de sok munkát kínáló ipari berendezkedés volt. A fejlődés, a kutatás-fejlesztés és a minőségi szolgáltatások idehozása, ami hosszú távon jobban bebetonozta volna az ipart, sajnos elmaradt. A külső kedvezőtlen helyzetet a szlovák kormány konszolidációs intézkedései tovább nehezítik, így egészen természetes, hogy a nagyvállalatok kiszámolják, hol éri meg nekik jobban a gyártás. Szlovákia ma már nem az az olcsó munkaerőt kínáló ország, mint a kilencvenes években. A V4-ek közül – Csehországgal holtversenyben – nálunk a legdrágább a munkaerő, miközben a dolgozók átlagbére nem kiemelkedő. Egy abszurd helyzet állt elő: nagyon drága munkaerőt kínálunk a vállalatoknak, de a munkás ebből nem kap annyi bért kézhez, mint más országokban. A munkáltatás költségének harminc százaléka járulékteher, ami a harmadik legmagasabb az Európai Unióban, Franciaország és Svédország mögött. Egy ilyen környezetben logikus, hogy a vállalatok számolnak, és látjuk, hogy a nagy cégek mellett a kisvállalkozók is tömegesen szállnak ki a szlovák gazdaságból.

Mészáros András

Fotó:  Magyar Szövetség

Néhány hónap múlva önkormányzati választások előtt állunk. Az állam az elmúlt években többször úgy próbálta csökkenteni a hiányt, hogy elvonta a pénzt az önkormányzatoktól, aminek egyenes következménye a szemétdíj, az ingatlanadó vagy az óvodai illetékek emelése. Lényegében a helyi lakosok fizetik meg a kormányzati spórolást. Tudatosítják ezt az emberek, látják, hogy a forráshiányért a nagypolitika tehet?

A kormány részéről a politikai populizmus a leginkább alkalmazható fegyver. Mindenféle adóbónuszokat és adócsökkentéseket vezetnek be a munkavállalóknak, amit jó intézkedésként adnak el, csakhogy ezt valójában az önkormányzatok bevételeinek kárára teszik. A munkavállalók és az egyéni vállalkozók adójának nagy része ugyanis a települési és megyei önkormányzatokhoz kerül visszaosztásra. Amikor a kormány ilyen bónuszokat osztogat, más zsebéből költekezik. A legutóbbi konszolidációs intézkedések hatására ráadásul nagyon erősen csökkent az adóbeszedés is. A valós adó, amit az állam beszed és szét akar osztani, sokkal kevesebb a tervezettnél. Az önkormányzatok oldaláról így teljesen jogos a felháborodás, a legszomorúbb pedig az, hogy ennél a kormánynál semmilyen hajlandóság nem látszik a változtatásra. Egy olyan adómixre kellene átállnunk, amely garantálja, hogy amikor az országnak jól megy, az önkormányzatoknak is jól menjen. Sajnos az emberek többsége nem látja át ezt az összefüggést. Örülnek annak, hogy kevesebbet adóznak, de közben ugyanazt a szintű szolgáltatást várják el a polgármesterektől. Az önkormányzatnak pedig nem marad más, mint hogy magyarázkodjon, amiért nem tudja például lenyírni a füvet, mert nem kapta meg az államtól a működéséhez elengedhetetlen forrásokat.

Térjünk át a lakhatásra, annak kihívásait a legtöbben érzékeljük. Az energiaválság ideje alatt a magas kamatok és az elszabadult ingatlanárak miatt a fiataloknak szinte esélytelen saját otthont teremteni, miközben a meglévő jelzáloghitelek törlesztőinek emelkedése családok ezreinek okoz feszültséget. Volt vagy lenne lehetősége a kormánynak érdemben beavatkozni, hogy elkerülhető legyen a lecsúszás?

Lehetőség mindig van, de ehhez egy átfogó lakhatáspolitikára és tervezésre volna szükség. Jelenleg csak részmegoldásokról kommunikálnak, mint például albérletprogramok a megyeszékhelyeken és a nagyvárosokban. Teljesen átgondolt stratégiára lenne szükség, amely nem feledkezik meg a vidéki területekről, a családi házakról és a kiürülő településekről sem Közép- és Kelet-Szlovákiában, ahonnan elvándorolnak az emberek. Sok esetben nem az a gond, hogy kevés az ingatlan az országban, hanem az, hogy ott kevés, ahová sokan költöznek, ahonnan pedig elvándorolnak, ott üresen állnak a házak. A gazdasági helyzet és az inflációs nyomás miatt az Európai Központi Bank lépései lecsapódnak a hazai hiteleken is, így időszakosan tényleg nagyon nehézzé válhat a saját lakhatás megteremtése. Ehhez kellene az, hogy az állam – ahogy más országokban erre külön hivatalok vannak – egy átfogó, kiszámítható rendszert dolgozzon ki. Egy olyan programot, amelyet mindenki átlát, hogy a fiatalok tudjanak számolni vele, és eszerint tervezhessék a jövőjüket és a családalapítást.

Említette a régiók kiüresedését. Gazdaságilag Dél-Szlovákia egésze is jelentős hátrányban van a nyugati országrésszel szemben. A Magyar Szövetség részéről milyen gazdaságpolitikával lehetne megállítani, vagy legalább lassítani ezt a folyamatot, hogy a leszakadás ne súlyosbodjon tovább?

Én már nem is azt mondanám, hogy csak lassítani kell. Nagyon hosszú távon – és itt több évtizedről beszélünk – ez a folyamat akár vissza is fordítható lenne, de végre el kellene kezdeni a munkát. Be kell hozni a déli régiók harminc éves infrastrukturális és befektetési lemaradását. Oda kell vinnünk a gazdaságot, és már nem feltétlenül csak az összeszerelő üzemeket, hanem a fejlettebb IT-szektort vagy a minőségi szolgáltatóipart. Ehhez meg kell teremteni a megfelelő infrastruktúrát és internetkapcsolatot. A legfontosabb, hogy az ügyes, tanult és vállalkozni akaró fiatalokat helyben tartsuk, és megerősítsük a helyi gazdaságot. Ha helyben megteremtjük a megfelelő körülményeket, nem lesz motivációjuk elköltözni Pozsonyba, Kassára vagy külföldre. Ha ők otthon maradnak és családot alapítanak, majd az ő gyerekeik is helyi gazdasági aktivitást fognak termelni. Nekünk, a Magyar Szövetségnek ez kiemelten fontos, hiszen leginkább a déli régiókban vagyunk jelen, és a saját bőrünkön érezzük a hiányosságokat. Látjuk, hogy az autópálya nem épül meg, a vasúti fejlesztések más irányba mennek. Minket a jelenlegi összeszerelő üzemkrízis – hogy csökkentik a gyártást vagy elköltöznek a cégek – szinte nem is érint, mert nálunk még ilyen gyárak sincsenek, hiszen hiányzik az úthálózat. Nekünk először a szlovákiai átlaghoz kell felzárkóznunk ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy odavonzzuk a vállalkozókat, fejlesszük az infrastruktúrát, és mindenki érezze: helyben is tud és akar érvényesülni.