Óvatos optimizmus a szlovák gazdaságban?
A szlovák pénzügyminisztérium legfrissebb, szeptemberi makroökonómiai prognózisa egyértelmű üzenetet hordoz: bár a globális környezet továbbra is terhelt, a hazai gazdaság lassan, de biztosan magára talál. A borús európai konjunktúra, a fenyegető amerikai védővámok, az Európai Unió folyamatos versenyképesség-vesztése és a nyakunkon maradt energiakrízis ellenére az idei évre várt szerényebb bővülést jövőre már egy kifejezetten dinamikusabb felpattanás követheti. Mindeközben az államkincstár is fellélegezhet, hiszen a költségvetés bevételei a vártnál is kedvezőbben alakulnak, stabilabb alapot teremtve a jövő évi államháztartási tervezésnek és az energetikai támogatások fenntartásának.
A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy az idei 0,8 százalékos bruttó hazai termék (GDP) növekedés után 2027-ben már 1,8 százalékos bővüléssel számol a szaktárca. Ez a korábbi, 1,5 százalékos nyári becsléshez képest érezhető javulást jelent, különösen annak fényében, hogy az öreg kontinens gazdasági motorjai éppen köhögnek. Míg Szlovákia felfelé módosította a kilátásait, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az euróövezet jövő évi növekedési prognózisát visszavágta 1 százalékra. A hazai mutatók így kényelmesen lekörözhetik a németországi 1,1 százalékos, vagy éppen a francia 0,7 százalékos várható növekedést.
A szlovák gazdaság fellendülésének hajtóerejét a magánfogyasztás élénkülése és az export magára találása adja majd, amihez a Volvo új autógyárának fokozatos termelésbe állása is kulcsfontosságú impulzust biztosít.
A makrogazdasági folyamatok egyenes következménye, hogy a lakosság is kezd fellélegezni az elmúlt évek súlyos inflációs sokkja után. A pénzromlás üteme a tervek szerint a jelenlegi 3,7 százalékról jövőre 2,9 százalékra mérséklődik, amihez a háztartásoknak nyújtott állami energiatámogatások borítékolható folytatása is stabil horgonyt jelent. Ezzel párhuzamosan a bérdinamika is pozitív fordulatot vett. Az idei 4,5 százalékos nominális bérnövekedést követően jövőre az inflációval tisztított reálbérek is 1,4 százalékkal emelkednek. Az emberek pénztárcájában tehát végre újra több marad a hó végén, ami egyenes utat nyit a belső fogyasztás felpörgése felé, megteremtve a növekedés egyik legbiztosabb hazai támaszát. Ezt persze csak a statisztikák mutatják.
Az optimista gazdasági összképet az államkassza bevételei is visszaigazolják. A kedden bemutatott adóprognózis szerint az idei adó- és járulékbevételek mintegy 8 százalékkal haladják meg a tavalyi adatokat, jócskán felülmúlva a korábban várt 6,8 százalékos bővülést.
A növekedés motorját egyrészt az állami konszolidációs intézkedések adják, másrészt a meglepően jól teljesítő általános forgalmi adó (DPH), amelynek beszedése 12 százalékos ugrást mutat. Pozitív csalódást okozott a társasági adó is: a vállalatok nyereségességének kezdeti alulbecslését a beérkező és pótlólagos adóbevallások rácáfolták. Érdekes munkaerőpiaci átrendeződésre világít rá a minisztérium elemzése azzal a megállapítással, hogy a személyi jövedelemadó és a járulékok stabil növekedése részben a foglalkoztatási szerkezet megváltozásának köszönhető. A jelek szerint a tisztán önfoglalkoztatói (SZČO) státuszból sokan visszatértek a klasszikus alkalmazotti viszonyba.
Természetesen a kilátások nem teljesen felhőtlenek, a Pénzügypolitikai Intézet (IFP) értékelése alapján a kockázatok kiegyenlítettek ugyan, de komoly figyelmet követelnek.
A tartósan magas energiaárak, a nemzetközi kereskedelmi háborúk és a fegyveres konfliktusok bármikor árnyékot vethetnek a fellendülésre, fékezve az exporthoz elengedhetetlen külső keresletet. Ugyanakkor egy gyors közel-keleti béketeremtés, a kamatlábak csökkenése, vagy a német ipar vártnál dinamikusabb magára találása azonnali és pozitív láncreakciót indíthatna el a hazai piacon is. Bár az évtized végére, 2029 és 2030 környékén a gazdasági növekedés stabilan 2 százalék fölé állhat be az uniós források intenzívebb lehívásának köszönhetően, a demográfiai nyomás már érezteti a hatását. A Szociális Biztosító kiadásainak előrejelzése szerint a növekvő nyugdíjkiadások és a nyugdíjas infláció emelkedése komoly fiskális kihívást jelent majd a hosszú távú költségvetési tervezés számára.
