Mészáros András: Üres kasszából osztogat az állam, miközben a bürokrácia fojtogatja Dél-Szlovákiát
Szlovákia gazdasága egyre nehezebb levegőt szív: az ipari bizalom csökken, a jegybanki prognózisok szerint a GDP-növekedés idén alig éri el a 0,5 százalékot, miközben az államadósság és a költségvetési hiány fenntarthatatlan méreteket ölt. Bár a Fico-kormány a napokban bejelentette a hatalmas felháborodást kiváltó tranzakciós adó 2027-es kivezetését, de valódi gazdaságélénkítésnek ez semmiképp sem nevezhető. Mészáros Andrással, a Magyar Szövetség gazdasági szakértőjével arról beszélgettünk, miért eredményez a jelenlegi adó- és járulékrendszer kilátástalan helyzetet a munkáltatók és munkavállalók számára egyaránt, milyen valós veszélyeket rejt a termelékenység növekedése nélkül ezer euró közelébe tolt minimálbér, és milyen strukturális reformokra lenne szükség ahhoz, hogy a fenntarthatatlan állami túlköltekezés számláját végre ne a hazai vállalkozókkal fizettessék meg.
Robert Fico miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány 2027. január 1-jétől tervezi eltörölni a sokat kritizált pénzügyi tranzakciós adót. A munkáltatók ezt üdvözlik, de rámutatnak, hogy ez önmagában csak a "destrukció visszavonása". Milyen további, a vállalkozói környezetet javító adóügyi vagy bürokráciacsökkentő intézkedéseket tartana elengedhetetlennek a Szövetség a magyar vállalkozók és a dél-szlovákiai régió versenyképességének növelése érdekében?
A tranzakciós adó eltörlése üdvözlendő, ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a kormány maga vezette be és okozott vele óriási károkat, tehát érthető, hogy amellett, hogy minden szakértő örül a tranzakciós adó eltörlésének, megszólal a jogos kritika, hogy eleve nem is szabadott volna léteznie és sokáig fog tartani, mire a hatása elmúlik. A vállalkozók és munkáltatók válláról a tranzakciós adónál sokkal több terhet kell levenni. Ugyanakkor ott a hozzáadott érték és a munka produktivitásának a kérdése.
Ezért is fontos számunkra a kis- és középvállalkozói szektor, ahol viszont pont a tranzakciós adók, a magas járulékterhek a bürokráciai akadályok lassítják a fejlődést. A mesterséges intelligencia világában egy adóbevallás, egy hivatali regisztráció, egy hétköznapi ügyintézésnek se lenne szabad fejtörést okoznia egy kezdő vállalkozónak, miközben idehaza azt látjuk, hogy a digitalizáció minimális, a várakozási idők és paksaméták pedig tetemesek. Nekünk Dél-Szlovákiában különösen fontos, hogy a lehető legtöbb ilyen kisvállalkozás tudjon beindulni, fejlődni, mert az állam részéről elmaradt fejlesztések miatt más lehetőségünk a gazdaság beindítására nem nagyon mutatkozik.
Augusztusban a hazai gazdasági hangulat ismét romlott, különösen az iparban csökkent jelentősen a bizalom, miközben az ipari foglalkoztatottság is visszaesést mutat (bár az építőipar és a szolgáltatások tartják magukat). Milyen eszközökkel tudná az állam segíteni az ipari termelésben lévő cégeket a jelenlegi visszaesés átvészelésében, és a munkahelyek megtartásában?
Természetesen nem hagyhatjuk ki a kérdésből az energiaárak alakulását, ez viszont egy olyan tényező, ami az egész régióra, sőt, egész Európára kihat, tehát a versenyhátrány okait máshol kell keresni. Ha először országosan nézzük, még mindig Szlovákiában a legdrágább a munkáltatás költsége a V4 országok közül (Csehországgal holtversenyben, akik az elmúlt évben behoztak minket), ráadásul a munkavállalók nagy része alacsony hozzáadott értékű munkát végez, tehát a drága munkaerő nem is termel annyit a vállalatoknak (ellentétben Csehországgal, ahol magasabb a hozzáadott érték és számos hazai nagyvállalat működik). A munkáltatás nem bérjellegű költségei az egész Európai Unióban nálunk a harmadik legmagasabbak. A munkáltatás költségének csaknem 30%-a ilyen egyéb költség, tehát járulék a munkavállaló után. Ezeket mindenképp csökkenteni kell. Így végül hiába kerül sokkal többe egy szlovákiai munkás, mint például egy magyarországi, átlagosan szinte alig kap több fizetést. Ez az angolban oly divatos win-win helyzet egyenes ellentéte, mondhatni egy lose-lose a munkáltató és a munkavállaló viszonyában.
A minimálbér 972 euróra való emelkedése a jövő évtől milyen hatással lehet a gazdaságra és mennyire várható építő jellegű gazdaságpolitika a választások előtt?
A 972 eurós összeg elsősorban abból a szempontból érdekes, hogy ez az új kiszámolási képlet alapján meghatározott összeg, nem pedig a gazdasági szereplők egyezségén alapul. Az új meghatározási rendszer szerint amennyiben a gazdasági szereplők képviselői (az ún. tripartita) nem tudnak megegyezésre jutni a minimálbér tekintetében, egy matematikai képlet határozza meg a következő év minimális összegét. A megegyezés elmaradt, a minimálbér 972 euróra növekszik, viszont a munka produktivitása nem nő, a munkáltatás terhei nem csökkennek, nőnek a költségek. Senkitől nem sajnáljuk a minimálbért és minden plusz cent a munkavállalóknak jó dolog, viszont a háttérben hiányoljuk a gazdasági fejlesztéseket, amik indokolttá tennék a bérek növekedését anélkül is, hogy azokat az állam megszabja, vagy matematikai képletekkel kiszámolja. Nagyjából egy évvel a választások előtt viszont nem számíthatunk másra, mint széleskörű költekezésre, úgy, hogy közben a kassza üres, a terhek pedig már a jövő költségvetéseit is emésztik. Talán a kormány arra gondol, amit Peter Pellegrini és Denisa Saková fogalmazott meg pár évvel ezelőtt: Az már más gondja lesz.
A kormány egész egyszerűen azt mondta, hogy a saját számlájának legnagyobb részét a gazdaság minden más szereplője állja majd. A végeredmény pedig az lett, hogy egyrészt leterheltük a gazdaságot a következő néhány évre, másrészt a várt bevételek is elmaradtak, ugyanis az egyéni vállalkozók a vállalkozásaik beszüntetésével, a vállalatok pedig például a tranzakcióik csökkentésével, a készpénzes tranzakciók előnyben részesítésével és az aktivitásuk visszafogásával válaszoltak a megnőtt terhekre. A hiányzó bevételek majdnem milliárdos nagyságrendűek, ami egy 2,7 milliós csomagnál nem kis összeg. A nettó államadósság minden intézkedés ellenére nő, és mára már a kamatterhek is jelentős részét képezik a költségvetésnek, a költségvetési tanács elemzése szerint rövidesen csaknem 3 milliárdra nőhetnek évente. Az államnak ideje elsősorban önmagán spórolni, célirányossá tenni juttatásokat, kidolgozni egy fenntarthatóbb nyugdíjrendszert és csökkenteni a fenntartott aparátust, mert a gazdaság nem nyögheti tovább a felelőtlen kormányzás terheit.
