Megyen a hegyen a turista…

Az idegenforgalom Szlovákiában marginálisnak tűnhet, hiszen az Eurostat adatai szerint csak 1,8 százalékban részesül a gazdasági teljesítményünkből. A kedvelt célországaink közül azonban a horvátoknál és a görögöknél 7% volt a turizmus aránya a GDP-ben, a spanyoloknál 6,7%. Az áttételes hatásokkal együtt inkább 15–25% közötti arányról beszélhetünk. Ők sokkal érzékenyebben élik át ezt az időszakot.

A koronavírus a gazdaság több ágazatában behúzta a kéziféket, de talán az idegenforgalom szenvedte el a legnagyobb visszaesést. Az utazási korlátozások nálunk is távol tartották a külföldi turistákat. Márpedig Szlovákiában ezek hozták eddig az eladott vendégéjszakák 35 százalékát, és az ezekből származó bevétel majdnem 44 százalékot.

Persze a külföldiek elsősorban a fővárost, illetve a felkapott térségeket látogatták, ott is a drágább hoteleket keresték. A fővárosban például tavaly a külföldi turisták aránya több mint 60 százalék volt, és ők hozták a szállásadók bevételeinek a 68 százalékát.

Maradj otthon!

A visszaesés nagyságát jól tükrözi a májusi adat: az előző évihez képest 93 százalékkal esett vissza a látogatók száma. A külföldi turisták száma a tavaly májusi 225 ezerről idén 2 300-ra esett. Az idei kongresszusszezonra keresztet lehet vetni. A távoli országokból érkező látogatókkal sem számolhatunk, akik egy európai körút keretében megállnának nálunk 1-2 napra. A városi drága hotelek jó, ha 20 százalékos kihasználtságot mutatnak, ezért például Pozsonyban a Crowne Plaza, a River Park, a Sheraton vagy a Holiday Inn zárva tart.

Ahogy a külföldiek nem akarnak hozzánk jönni, úgy mi is meggondoljuk, hogy elutazzunk a tengerhez. Így gondolkodnak a turisták Európa legnagyobb küldő országaiban is, az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban. Senki se szeretne hazaérkezve két hetet vesztegzár alatt tölteni. Legutóbb a megugró spanyol fertőzéses esetszámok miatt a brit kormány rendelt el 14 napos kötelező karantént a hazaérkezőknek.

Az sem csábító, hogy a Görögországba való belépés előtt 24 órával regisztrálnunk kell, hogy honnan jövünk, és hova tartunk. Ha nem tesszük, 500 eurós büntetést kaphatunk. Ezenkívül a határon szúrópróbával tesztelik a turistákat, ami után 24 órát kell várni a szobánkban – pozitív teszt esetén 14 napos karantén, ha megsértjük, 5 ezer euró a büntetés.

Arra számítanak, hogy Spanyolországban a megszokott 80 millióhoz képest talán 40 millió látogató lesz az idén, míg Olaszországban és Franciaországban a megszokott 90-100 millió helyett 40 milliónál is kevesebb.

Mi legyen a belföldi turizmussal?

Mindezek miatt logikus, hogy a belföldi turizmus megélénkülhet. Így tesz a magyar, aki az Adria helyett a Balatont, míg a szlovák a Magas-Tátrát választja. Persze ebből nem a nagyvárosok drága szállodái profitálnak, inkább a kisebb panziók és szállásadók. Láttunk képeket a Magas-Tátráról és a Balatonról, ahol nyugodtan kitehetnék a megtelt táblát. Érdekes, hogy a szlovákság a Balatont konkurensnek tekinti, talán nem véletlenül cikkeztek annyit a Balaton nyugati részének algásodásáról.

Kérdés persze, mekkora élmény kígyózó sorokban araszolni a népszerű tátrai turistautakon, vagy órákat várni a libegőre. Ezt sokan be is látták, és sokan elkezdték felfedezni Szlovákia rejtettebb régióit. Ezek egyike, még a szlovák sajtó szerint is, Gömör. A koronavírus másik nyertese a strandturizmus, ami azt bizonyítja, hogy Szlovákia elviselne még jó néhány fürdőt.

Kitörési lehetőség

Érdekes módon a gyógyfürdőink panaszkodnak. Egyrészt a járvány kitörése óta az orvosok kevesebb beutalót írnak ki, így elsősorban azokra a vendégekre számíthatnak, akik az ottlétüket maguk fizetik, nem pedig a szociális biztosító. A megszokott 180 ezernyi gyógyfürdőzőből – aki jó kliens, hiszen átlagban 12,8 napot tartózkodik a fürdőben – több mint 33 ezer a külföldi. Ezek 40 százaléka cseh. A csehek még jöhetnének is, de a cseh kormány, látva a cseh fürdők döglődését (ott a külföldiek aránya 44%), úgy döntött, hogy elindítja a Covid–Lázně programot, amelyben minden cseh polgárnak 150 eurót visszatérítenek, ha a cseh fürdőket látogatja. A program sikeres, hiszen július 17-ig a csehek már 100 ezer ilyen fürdőtámogatást használtak ki.

Ilyen példákat talán a szlovák kormány is átvehetne, ha nem kezelné mostohagyerekként az idegenforgalmat. Még szerencse, hogy az utazási utalványokat meghagyták, annak ellenére, hogy azt az egyik ősellenség, Danko kapitány javasolta. A járvány másik tanulsága a turizmus kapcsán, hogy nem elég a látnivaló, a természeti szépség, a történelmi és a kulturális érték. A turistának igényei vannak. Egyszerre akar megmerítkezni a történelemben, a gyógyvízben és este a sörben, hogy a hasát már ne is említsük. Hiába csodálatos Gömör, ha a turista nem talál kilométerenként vendéglőt, tíz kilométerenként fürdőt vagy más élményt.

A járvány, ha másra nem is volt jó, talán egy kicsit megnövelte a gömöri szállások kihasználtságát, és remélhetően sokaknak meghozza a kedvét, hogy olyanba fogjon bele, ami a turistának élményt, neki pedig hasznot hoz. Persze ez egy ördögi kör. Eddig azért nem nyitottak vendéglőt, mert kevés volt a turista, most viszont ott van a turista, de kérdés, hogy jövőre is eljön-e. Viszont ha nem nyílnak vendéglők, biztos, hogy a turista legközelebb más úti célt választ.

És itt jönne az állam szerepe. Egy átgondolt gazdaságfejlesztés mellett támogatást adhatna ebben a felfutó időszakban, hogy ha majd a térség turizmusának rendszere működni kezd, visszakapja azt adóban, áfában, illetve a kevesebb munkanélküli segély folyósításában. Persze ehhez szakértő kormány kellene. Az EU az elkövetkező időszakban biztosít forrásokat, ahhoz azonban, hogy Gömörnek is jó legyen, nem nagyprojektekre kell elkölteni minden pénzt.

Megjelent a Magyar7 2020/33.számában.