Koronavírus: Nyertes kisvárosok, vesztes városközpontok

2020. november 24., 12:48
ma7

Összkép.hu oldalán tette fel a kérdést Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági iskolájának vezetője, hogy amikor a járványnak vége lesz, máshogy fogunk-e majd vásárolni, szórakozni, dolgozni, közlekedni. Hogyan fogja ez átalakítani városainkat? Hova költözünk majd szívesebben, miben változnak meg a települések?

Fotó: nationalreview.com
Az üres Váci utca 2020 márciusában

A szerző írása elején kitér arra, hogy a városok szervezését régóta a katasztrófákra adott válaszok alakítják. Tűzvészek, földrengések, járványok, viharok zúzták szét a korábbi működési rendjét. A tüzek hatására a fát felváltotta a kő (vagy a vas), a betegségek miatt épültek ki a víz- és szennyvízhálózatok. A Londonban egyre jobban terjedő kolera okait feltáró 1842-es jelentés hatására került a várostervezés fókuszába a higiénia. Egy szokatlanul nagy 1888-as hóvihar következtében indult el a New Yorki metró fejlesztése. A katasztrófák után a legtöbb város újjáépült.

Szepesi Balázs is elismeri, hogy egyelőre csak spekulálni lehet, miképp is lesz ez a koronavírus után? Nem tudjuk, meddig tart a járvány, lesz-e végleges és megnyugtató megoldás. Nem tudjuk, megint van száz évünk a következő hasonló vírusig vagy nincs.

Az azonban valószínűnek tűnik, hogy

be fogunk rendezkedni a hasonló járványok sikeres kezelésére, a virtuális világ előretör, az otthon, az egészség felértékelődik.

Kisvárosi reneszánsz

A világon úgy gondolkodnak, hogy a jövő lakóhelye a 15 perces város, ahol a boltok, az iskola, a park negyed órán belül gyalog elérhetőek. Meg is állapítja, hogy ez olyan, mintha a magyar kisvárost találták volna fel, persze teleszórva egy csomó kütyüvel.

Nincs tömeg, veszély esetén elkerülhető a személyes találkozás.

Még zöld a környezet, de már kényelmesen lehet vásárolni, ügyet intézni.

Elég olcsó az ingatlan, hogy elférjen a lakásban egy dolgozószoba is.

Az ingázáson megspórolt idő elég, hogy az ember hetente egyszer elguruljon a nagyvárosbeli cégközpontba találkozni főnökével, munkatársaival.

A kisvárosokat nagyrészt elkerülik a koronavírus generálta nagyvárosi problémák.

A szerző vizsgálódásai szerint, ezekkel a problémákkal kell majd a nagyvárosoknak megküzdeniük a járvány után:

  • Olyan tömegközlekedésre van szükség, ami biztosítja a nyugodt és fertőzésmentes utazást, vonzó a jobban keresők számára is.
  • Új konfliktusokat generálnak a járványból következő társadalmi törésvonalak. Egyrészt sok ember elveszítheti a munkáját, aki korábban a személyes szolgáltatások területén vagy a kereskedelemben dolgozott. Másrészt, szétválik a kontaktusmentes burokban élők és az azon kívülre szorulók világa. Ezt szimbolizálja a szingapúri munkásszállásokon kialakult járványgócok története.
  • A turizmus, a szórakozás visszaszorulása, a személyes üzleti találkozók ritkábbá válása komoly jövedelem kiesést jelent. Munkahelyek ezrei tűnhetnek el, városrészek válnak üressé, eshetnek az ingatlanárak, cégek sora mehet csődbe visszafizetetlen hiteleket hagyva a bankokra…

Persze a nagyváros fel fog támadni. De addig sok fájdalmas bukásra, rengeteg pénzre lesz szükség – mind a magánszektorban mind az állami szolgáltatások területén.

Az idősek, a gyerekesek addig is valószínű szívesebben költöznek élhető kisvárosokba. Emellett egyre több cég ébredhet rá, hogy megéri egyes részlegeit vidékre telepíteni vagy érdemes a vidékre költözést elfogadni, bátorítani a részleges távmunka különböző formáival.

Csak akkor válik a kisvárosba költözés tömegessé, ha a kisvárosok képesek lesznek a nagyvárosban megszokott minőségű oktatást, egészségügyet, kereskedelmi választékot kínálni a betelepülőknek.

Mi a vonzó egy kisvárosban?

Egyrészt a tanárok, orvosok számára is vonzóbb lehet egy kényelmes és biztonságos kisváros.

Másrészt

az e-kereskedelem előretörésével a kisvárosokban sem lesz érdemben kisebb a választék, mint a nagyobb helyeken – legfeljebb eleinte napokkal, aztán már csak órákkal többet kell várni, míg megjön az áru.

Valószínű, több vidéki cég- és városvezető, ingatlanfejlesztő arra használja a karantén adta idejét, hogy összerakja a nagyvárosból kiábránduló embereket a kisebb városokba csábító csomagjait.

A városközpontok szerepköre valószínűleg markánsan átalakul

A bevásárló-utcák aranykorának már rég vége. Az üzletközpontok megjelenése és az e-kereskedelem elterjedése utáni harmadik csapást jelenti számukra a koronavírus.

A járvány okozta keresletzuhanást sok kisvállalkozás nem képes átvészelni, a túlélők is meggyengülve kezdenek majd bele a járvány utáni új világba. Kérdéses, hogyan vészelik át a vevők hiányát a kereskedők, a fodrászok, a kávézók, hányan nyitnak ki, ha újraindul az élet. Az USA-ban a felmérések szerint az éttermek fele nem fog újra nyitni. Barcelonában úgy számolnak, hogy az üzletek 10-60 %-a zárt be végleg a járvánnyal.

Sok város központjában járva már jó ideje kézzel fogható a hanyatlás: az üres üzletek mellett tisztítószer-diszkont működik a kínai bolt és a bálás butik között – a város kellős közepén. A járvány csak erősíteni fogja mindezt.

A házhozszállítás elterjedése az élelmiszerüzleteket is megritkítja, a főutcákat díszítő bankfiókok és hivatalok nagy része eltűnik az online ügyintézés miatt. A nagy cégek irodái is kisebbek lesznek a terjedő otthoni munkavégzés hatására.

A belvárost megtöltő szolgáltatásoknál hiányoznak a járvány miatt kimaradó bevételek. Ezt lehet csillapítani hitellel, halasztott fizetéssel, de a járvány után ott lesz a bizonytalanság: mikor jön a következő?  Mennyi pénz, energiát érdemes beleölni az újrakezdésbe?

Másképp lehet csak újrakezdeni

A növekvő egészségügyi óvatosságnak megfelelő működést kialakítani: messzebb vagy boxokba rakni az asztalokat, minden kuncsaft után fertőtleníteni a próbafülkéket stb.

A járvány legalább egy éve alatt megváltozott szokásokhoz, konkurenciához alkalmazkodni kell: a vevők növekvő információigényéhez, házhozszállítási elvárásaihoz, a növekvő bevételükből egyre több fejlesztést megvalósító internetes kereskedők újításaihoz. És mindez pénzbe kerül.

A vásárlás, az étteremlátogatás átalakul.  A képernyő veszi át a hatalmat, az otthoni fogyasztás kiszolgálása lesz a cél. Maradnak kultikus helyek, drága szellős és higiénikus üzletek, vendéglők, de kevesebb, mint most.

Felgyorsul az a folyamat, ami a fogyasztást ugyanúgy a nappaliba helyezi át, mint ahogy az óriástévék a családi kanapékhoz költöztették a mozizást.

A városszéli bevásárlóközpontok mellé épített üzletsorok logikája erősödik.

A városok szétlapulnak. A biciklivel, gyalog megközelíthető alközpontok felértékelődnek – lényegében kisvárosok, falvak hálózatává válik újra sok nagyobb település.

Sok üzlet nem nyílik újra. Aztán majd új vállalkozók új helyeket nyitnak a megüresedő ingatlanokban.

Mi legyen a belvárosok szerepe?

A bezártságot elfogadni nem tudó, az együttlétet hevesen igénylő fiatalok és az ő szórakozásukat szervező helyek olyan gyorsan fognak újra megjelenni a városban, ahogy csak lehet. Az ő energiáik valószínű fontos szerepet játszanak majd a belvárosok megújításában.

Néhány víziót is felsorol a lehetséges változásokból:

  • Kedvező fekvésük miatt raktárközpontokká, csomagátvételi pontokká válhatnak az egykori belvárosi üzletek.
  • Jönnek majd az ipari loftlakások (elhagyott gyárcsarnokokban) kialakított belvárosi utódai.
  • Kevesebb, a távolságtartást biztosítani tudó étterem, üzlet nyílik majd az olcsóbb ingatlanokban.
  • Távdolgozók internetet, kávét és nyugodt helyet igénylő munkaállomásai nyílnak majd az egykori üzletek helyén.
  • Most lehet bontani és helyet adni a parkoknak.
  • A kevésbé használt belvárosokból könnyebb kiszorítani az autókat, és átengedni a helyet a gyalogosoknak, a bicikliseknek.

Amelyik városban hamar sikerül kitalálni a belváros járvány utáni szerepét és működési kereteit, az hamarabb és kisebb költséggel kerül ki az alkalmazkodási időszakból, élhetőbb és gazdagabb környezetet kínálhat lakóinak.