Konszolidáció helyett osztogatás
Bár a kormánykoalíció a „jó hírek költségvetéseként” tálalja a 2027-es államháztartási tervet, a gazdasági elemzők, az ellenzéki képviselők és a költségvetési tanács is kongatják a vészharangot. A számok makacs és kegyetlen dolgok: a kabinet a valódi, strukturális és sokszor fájdalmas konszolidáció helyett a politikai szempontból biztonságosabb, választások előtti osztogatás mellett döntött. Nem is vártunk mást.
A pozsonyi törvényhozásban heves viták kísérik a 2027-es költségvetés elfogadását, de múlt szerdán végül a képviselők 76 szavazattal igent mondtak rá.
A milliárdok bűvöletében
A kormány által elfogadott sarokszámok önmagukért beszélnek. A tervek szerint a közigazgatás jövőre 63,343 milliárd euró bevétellel számol, miközben a kiadások elérik a 70,786 milliárd eurót. Ebből maga az állami költségvetés 27,911 milliárd eurós bevételből és 35,666 milliárd eurós kiadásból gazdálkodik. Az eredmény elképesztő: 7,443 milliárd eurós hiány, ami a bruttó hazai termék (GDP) 4,94 százalékát teszi ki. Bár a kabinet korábban, a középtávú fiskális tervekben még azt ígérte, hogy 2027-re a GDP 3 százalékára szorítja le a deficitet, ez az ígéret már nem is kerül szóba.
Ladislav Kamenický pénzügyminiszter és Robert Fico miniszterelnök felelősségteljes, a koalíciós békét megőrző kompromisszumról beszél, amely megvédi a lakosság szociális életszínvonalát.
A kormány valóban nem fukarkodik, ha a kiadási oldalról van szó, és láthatóan a szavazóbázis megtartása lebeg a szeme előtt. A költségvetés garantálja a 13. havi nyugdíj kifizetését, 250 millió eurót különít el az energiaárak lakossági kompenzálására, és további 482 millió eurót szán a készülő szociális és családtámogatási intézkedésekre (például az elsősök és az újszülöttek után járó egyszeri támogatásokra). Ezenfelül a parlament pénzügyi bizottsága Daniel Karas (Smer-SD) módosító javaslata alapján rábólintott az állami és közszféra dolgozóinak jövő júliustól esedékes, 8,4 százalékos béremelésére is.
Az egészségügy 11,1 milliárd euróból gazdálkodhat, amiből Kamil Šaško (Hlas) miniszter szerint 800-900 millió euró jut a kórházépítések folytatására, és több mint 350 millió az egészségügyi dolgozók béremelésére.
A Szociális Biztosító gigantikus, 15,5 milliárd eurós költségvetéssel operál, amelyből 13,7 milliárdot tesznek ki a nyugdíjkiadások. További százmillió euró jut az aszály elleni védekezésre és a vízvisszatartásra, valamint szintén százmillió a nemzeti nukleáris programra.
Kongatják a vészharangot
A felszín alatt, a hangzatos osztogatási ígéretek mögött azonban egy sokkal borúsabb és fenntarthatatlanabb gazdasági valóság rajzolódik ki, amelyre a Költségvetési Tanács (RRZ) rendkívül éles hangú jelentésben hívta fel a figyelmet. A testület szerint a javaslat nem állítja meg az államadósság növekedését, és egyáltalán nincs összhangban a költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény szigorú követelményeivel.
Az RRZ előrejelzései szerint a bruttó államadósság a 2025-ös 61,4 százalékról 2029-re egészen 71,8 százalékra fog emelkedni. Ha a kormány nem hoz további, a költségvetésben jelenleg még nem szereplő drasztikus bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő intézkedéseket, a hiány és az adósságspirál kezelhetetlenné válik. Mindez azért is rendkívül aggályos, mert az alkotmányos adósságfék felső határa 2027-től a GDP 50 százalékán lesz rögzítve – ettől az értéktől a szlovák gazdaság jelenleg fényévekre van.
A tanács bírálja a költségvetési célok fokozatos, szinte észrevétlen rontását is. Míg 2024 áprilisában a kormány még 3 százalékos deficitet tervezett 2027-re, a mostani javaslat már megközelíti az 5 százalékot. Ez az eredeti tervekhez képest közel 3 milliárd eurós, a korábbi módosításokhoz képest pedig 1,1 milliárd eurós rontást jelent. Ahhoz, hogy az államadósság legalább stabilizálódjon, az RRZ szerint a hiányt 2,5 százalék környékére kellene leszorítani, ami 3,7 milliárd eurós, azonnali és fájdalmas kiigazítást igényelne a jövő évi büdzsében. Ráadásul a Tanács rámutatott: a következő évekre tervezett célok nincsenek konkrét intézkedésekkel alátámasztva. 2028-ban 1,2 milliárd, 2029-ben pedig 2,3 milliárd eurónyi megszorítás vagy bevételnövelés hiányzik a papírról.
Az üzleti piacon dolgozó gazdasági elemzők egyöntetűen állítják: a jövő évi költségvetés nyomokban sem tartalmazza az államháztartás rendbetételének őszinte szándékát. Patrik Kindl, a Finax közgazdásza rámutatott a legfájóbb pontra: a strukturális hiány elszállására. A strukturális deficit a költségvetés azon része, amely nem függ a gazdasági ciklusoktól, tehát nem tűnik el magától akkor sem, ha a gazdaság fellendül.
Míg az állam kiadásai jövőre több mint 1,2 milliárd euróval nőnek, a bevételek csak elenyésző mértékben, alig 73 millió euróval emelkednek. Az adó- és járulékbevételek ugyan több mint 1,8 milliárd euróval bővülnek, de ezt a növekményt szinte teljes egészében felemészti a Helyreállítási Terv kifutása után keletkező európai uniós forráskiesés. Az állam azonban nem szab gátat a folyó kiadásainak, sőt, 3,5 milliárd euróval növeli azokat, a különbözetet pedig újabb hitelekből, azaz a deficit növeléséből fedezi.
Beruházások helyett feléljük a jelent
Különösen aggasztó a szlovákiai beruházások drasztikus lemaradása a régiós versenytársakhoz képest. Az elmúlt öt év átlagát nézve a szlovák állami beruházások a tervezet szerint 1,2 százalékponttal alacsonyabbak lesznek, mint a visegrádi hármak (Csehország, Lengyelország, Magyarország) országaiban. Az infrastruktúrába, az oktatásba, az innovációba vagy a vállalkozások támogatásába fektetett pénzek azok, amelyek hosszú távon növelik a gazdaság teljesítményét, ezáltal pedig a jövőbeli adóbevételeket is. Ezzel szemben a folyó kiadások és a szociális transzferek nem rendelkeznek ilyen multiplikátor hatással: megnövelik a lakosság pillanatnyi fogyasztását ma, de az adósságot és a kamatterheket meghagyják holnapra.
A számlát mi fizetjük meg
A 2027-es állami költségvetés elfogadása körüli viták és a közzétett makrogazdasági adatok egyértelmű üzenetet hordoznak minden szlovákiai lakos számára. Az állam által mesterségesen, politikai célokból fenntartott szociális életszínvonalat hitelből finanszírozzák, ami hosszú távon fenntarthatatlan. Minden egyes, most kiosztott eurót – legyen az általános béremelés a közszférában, energiaár-támogatás vagy 13. havi nyugdíj – a jövőben kamatostul fogja visszafizetni a társadalom.
Ez a visszafizetés többféle formát ölthet: burkolt vagy nyílt adóemeléseket, magasabb inflációt, a közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, közlekedés) minőségének további drasztikus romlását, vagy éppen az ország vonzerejének elvesztését a külföldi befektetők szemében.
A valódi, strukturális gazdasági konszolidáció halogatása, a felelősség áthárítása a következő generációkra nem oldja meg a Szlovákia előtt álló kihívásokat, csupán sokkal fájdalmasabbá és drágábbá teszi majd a végső, elkerülhetetlen ébredést. Ahogy a szakértők is figyelmeztetnek: a lakosságnak egyre inkább fel kell készülnie arra, hogy az állami gondoskodás jelenlegi szintje finanszírozhatatlan, és a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni az öngondoskodásra és a saját pénzügyi tartalékok képzésére.
Az írás megjelent a Magyar7 2026/42. számában.
