Hogyan támogassuk Kínát?
Az utat tévesztett Európai Unió a legtöbb polgár számára valami megfoghatatlan instanciát jelent, amely az Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen túl leledzik. Miközben Brüsszelben és Strasbourgban ott forgolódnak a mesebeli meztelen királyok, az európai polgárok többsége nem is tudatosítja, hogy téves vagy (ilyet fel se tételezzünk) korrupt döntéseikkel hogyan ürítik ki a zsebeinket.
Az Unió egyik legújabb pénzosztására Szenegálban került sor. Brüsszel csekélyke 320 millió eurót küldött Dakarnak új, környezetkímélő autóbuszok vásárlására és az afrikai ország közlekedésének modernizálására. Az Euractiv portál cikke szerint az európai adófizetők pénzéből finanszírozott „befektetés” tulajdonképpen Kína támogatását jelenti, egész pontosan a CRRC nevű kínai vállalatét.
A történet azonban régebben kezdődött: nem ez az első eset az uniós polgárok pénzének elherdálására. 2023-ban ugyanez a kínai cég 121 elektromos autóbuszt szállított Szenegálba, amit ugyancsak az európai források bőkezű támogatásnak köszönhetett.
Az OECD kimutatása szerint a világ államai 2024-ben együttvéve 108 milliárd dollárt fordítottak nemzeti iparuk segítésére. Ennek az óriási összegű támogatásnak több mint a fele, 52 százaléka Kínában valósult meg. A kínai cégek ennek köszönhetően háromszor–nyolcszor annyi támogatással tudnak olcsóbban termelni, mint az európai vagy az amerikai vállalatok. Nem csoda, hogy busás hasznot érnek el, miközben alá tudnak ígérni bármelyik konkurenciának. Ez a bújtatott paternalizmus azért is érdekes, mert az egymással versengő nagyhatalmak csatájába az Európai Unió azzal a szándékkal szállt be, hogy Kínát veszélyforrásnak tekinti.
Hogyan fordulhat ez elő? Az ember már meg sem lepődik. Az európai eszetlen finanszírozást a Bizottság naivitása (?) teszi lehetővé. Az Európán kívüli projektek esetében az európai „szabályok” szigorúan nyílt nemzetközi versenytárgyalásokat követelnek meg, és tiltják a bármely országgal szembeni diszkriminációt. Vagyis jöhet, aki akar, kínálhat amit akar, mindig a legolcsóbb a nyertes. Szenegálnak ennek alapján nem lehetett parancsba adni, hogy ha már Európától kapja a pénzt, akkor úgy illenék, hogy európai beszállítótól vásároljon. A dakari projektet finanszírozó Európai Befektetési Bank német (KfW) és francia (AFD) fejlesztési bankokkal egyetemben pedig a Global Gateway nevű szabály szerint fizetnek, mint a köles. Természetesen az európai adófizetők kárára.
Szenegál mint szuverén ország, természetesen a legolcsóbb beszállítót választja, így a környezetkímélő elektromos autóbuszok vásárlására nyújtott európai százmilliók nem az európai cégeket és gazdaságokat gazdagítják – amelyek a világjárvány, a háború és az olajválság miatt amúgy is a padlón vannak –, hanem a Kína által támogatott olcsón gyártó kínai vállalatokat. A Global Gateway így éppen az ellenkezőjét éri el annak, amire ki lett találva: egy harmadik ország olcsó kínai termékeket vásárol a mi pénzünkért.
Természetes, hogy mint minden súlyos döntés mögött, itt is meg tudjuk nevezni a felelősöket, akiknek köszönhető ez a kolosszális baklövés. A Global Gateway szabály egy bizonyos Jozef Síkela nevű cseh biztos portfóliájába tartozik, aki 2024-től a nemzetközi partnerség „minisztere”, így a fent leírt uniós pénzkilapátolás egyik fő felelőse.
Az autóbuszos botrány után Brüsszelben természetesen senkit nem állítottak pellengérre (ott csak a renitens patrióta vezetésű országoknak jár ki a dorgálás és a büntetés), és biztos úr továbbra is élvezi főnökasszonya, Ursula von der Leyen bizalmát. Olyannyira, hogy a Global Gateway szabály átdolgozását is ő fogja „szakérteni” a következő, 2027-ben kezdődő költségvetési időszakra.
A dolog pikantériája, hogy Síkela úr családi gyökerei Dél-Szlovákiába nyúlnak: édesapja Óbarson, édesanyja Garamkürtön született. Utóbbi magyar nemzetiségű. Síkela Csehszlovákia szétválása után választotta a cseh állampolgárságot. Ha valakit érdekel Síkela úr karrierje, ténykedése a banki és az energetikai szektorban, utánanézhet a cseh wikipédián, ahol életútjáról megtudható, hogy menedzser, befektető, bankár, politikus és miniszter volt a Fiala-kormányban.
Hogy hogyan képviseli Brüsszel a tagállamok gazdaságait? Ha egy ország a költségvetéséből támogatást merészel nyújtani hazai vállalkozásnak vagy külföldi befektetőnek, azonnal érkezik a büntetés, mondván, sérül a szabadpiaci verseny! Hogy ebben mi a logika, értse ki hogyan akarja.
Megjelent a MAGYAR7 25. számában.
