Hodosy Szabolcs: Az energetikában a szakmai érveknek kell meghatározóknak lenniük
Hogyan lesz egy jogi diplomával rendelkező dunaszerdahelyi fiatalból energetikai szakember, majd gazdasági államtitkár? Hodosy Szabolcs pályafutása a villamosenergia-ipartól az árszabályozáson át vezetett a minisztériumba. A szakpolitikussal a magyar közösség iránti felelősségről, a politikai szerepvállalásáról, az energiatámogatásokról, Szlovákia energiaellátásának biztonságáról és az ország energetikai jövőjéről beszélgettünk.
Hogyan lesz egy jogi diplomával rendelkező fiatalból Szlovákia egyik ismert energetikai szakembere?
Valójában az első munkahelyem a Nyugat-szlovákiai Villamosművek volt, ahová még az egyetemi tanulmányaim alatt, diákmunkásként kerültem. Akkor ez elsősorban kereseti lehetőséget jelentett. Jogászhallgatóként azonban megláttam egy hirdetést, amelyben gyakornokot kerestek a jogi főosztályra, jogalkotási feladatok támogatására. Így kerültem oda. Amikor 2006-ban befejeztem az egyetemet, kézenfekvő volt, hogy ott folytassam a pályafutásomat. Részt vettem az árszabályozási osztály kialakításában, így rögtön közel kerültem a regulációs és árképzési kérdésekhez. Ezt követően több pozícióban dolgoztam. Voltam az elnökségi iroda vezetője, 2010-ben részt vettem a vagyonjogi osztály kialakításában, másfél évig megbízott pénzügyi igazgatóként tevékenykedtem, majd 2014 és 2020 között beruházási igazgatóként vezettem a beruházási főosztályt. Érdekes módon a jogi végzettségem valamennyi munkakörömben hasznosnak bizonyult. Az elnökségi iroda vezetőjeként azért feleltem, hogy az elnökség, a felügyelőtanács és a közgyűlés szabályszerűen működjön, az üléseket megfelelően összehívják, a jegyzőkönyvek elkészüljenek, és a döntéshozatal jogilag is rendben legyen. Itt elsősorban a kereskedelmi jogi ismereteimre támaszkodhattam.
A vagyonjogi osztály kialakításakor a vagyon- és dologi jogi kérdések kerültek előtérbe. Beruházási igazgatóként pedig az építési eljárásokban tudtam segíteni a kollégáimat. Vagyis a jog végigkísérte a szakmai pályafutásomat. 2020-ban aztán megválasztották az Árszabályozási Hivatal akkori elnökét, aki korábban a főnököm volt az energetikai vállalatnál. Megkeresett azzal, csatlakoznék-e a hivatalhoz, így kerültem az Árszabályozási Hivatalba, ahol alelnökként többek között a jogalkotási és ellenőrzési feladatok, a nemzetközi kapcsolatok, valamint a vízgazdálkodás egy része is hozzám tartozott.
A szakmai pályafutása mellett már fiatalon bekapcsolódott a közéletbe. Ha jól tudom, 2010 óta dunaszerdahelyi városi képviselő. Hogyan került kapcsolatba a politikával?
A magyarságomat kezdettől fogva nyíltan vállaltam, és ez a közéleti szerepvállalásomban is meghatározó volt. Már diákként bekapcsolódtam a közösségi munkába: a Diákhálózat működésében alelnökként tevékenykedtem, később pedig a Magyar Koalíció Pártja ifjúsági csoportjának megalakulásakor is aktív szerepet vállaltam. Egyetemistaként a Rákóczi Szövetséggel együttműködve részt vettünk a beíratási programban. Jártuk a Felvidék különböző régióit, és igyekeztünk meggyőzni a szülőket arról, nem kell attól tartaniuk, hogy gyermekük hátrányba kerül, ha magyar iskolába jár. Akkoriban is gyakran lehetett hallani azt az érvelést, hogy a magyar gyermeket azért kell szlovák iskolába íratni, mert így jobban megtanul szlovákul, és később könnyebben érvényesülhet.
Mi ezzel szemben a saját példánkkal szerettük volna megmutatni, hogy a magyar nyelvű oktatás nem jelent akadályt a szakmai boldogulásban. Egyfajta roadshow keretében jártuk az iskolákat. Orvostanhallgatók, jogászok, közgazdászok és más szakmákra készülő egyetemisták beszéltek a tapasztalataikról. Azt üzentük a szülőknek és a diákoknak, hogy magyar iskolákból indulva is lehet sikeres szakmai pályát befutni, és a közéletben is helyt lehet állni.
A közösség iránti felelősségvállalásában a családi háttér is meghatározó volt?
Ha visszagondolok, a családi példák nagyon fontosak voltak. A nagyapám például a Dunaszerdahely melletti Hodosban sokat tett a helyi közösségért. Ácsmesterként dolgozott, és a templom építésében is segített: a munkáját ingyen végezte, sőt az építkezéshez szükséges anyagokat is biztosította az egyházközség számára. Mindezt olyan időszakban, amikor a közösségért és az egyházért végzett munka nem feltétlenül járt elismeréssel. Számomra mégis azt mutatta meg, hogy vannak dolgok, amelyeket nem a dicséretért vagy a személyes előnyökért teszünk meg, hanem azért, mert fontosnak tartjuk. A másik nagymamám pedagógusként dolgozott Dunaszerdahelyen. A család más tagjaira is jellemző volt, hogy nyíltan vállalták a magyarságukat, és igyekeztek segíteni a közösségüket. Ezek a példák azt az alapvető értékrendet adták át nekem, hogy ha lehetőségem van rá, akkor nekem is tennem kell a közösségemért. Ezt egyfajta személyes feladatnak tekintettem. Ezért kapcsolódtam be a dunaszerdahelyi közéletbe is. Amikor felkértek, hogy induljak a városi képviselő-választáson, elfogadtam a felkérést. A választók bizalmának köszönhetően 2010 óta dolgozom városi képviselőként, a napokban a negyedik választási ciklusomat is lezárom.
2024 októberében aztán váratlanul felmerült a neve a gazdasági minisztérium államtitkári tisztségére. Korábban az Árszabályozási Hivatal alelnökeként dolgozott, a helyi politikában pedig elsősorban a Magyar Szövetséghez kötődő szereplőként ismerték. Hogyan kapta a felkérést?
Az Árszabályozási Hivatal alelnökeként több alkalommal is együtt dolgoztam a gazdasági miniszter asszonnyal. Közös tárgyalásokon vettünk részt, ahol az árszabályozással és az energetikával kapcsolatos kérdéseket vitattuk meg. Így lehetősége volt megismerni a szakmai munkámat. Úgy gondolom, innen eredhetett az ötlet, hogy amikor megüresedett az államtitkári pozíció, Kamil Šaško addigi államtitkár ugyanis egészségügyi miniszter lett, engem keressenek meg. Egy nap egyszerűen megcsörrent a telefonom, a gazdasági miniszter asszony hívott, megkérdezte, javasolhat-e a kormányülésen gazdasági államtitkárnak. Nagy meglepetés volt számomra, nem számoltam vele. Számomra különösen fontos jelzés volt, hogy nem valamelyik kormánykoalíciós párt politikusaként, hanem a szakmai munkám alapján merült fel a nevem. Ezt komoly bizalomnak éreztem.
Akkoriban a politikai helyzet már korántsem volt egyszerű, az energetika pedig különösen érzékeny terület, hiszen lényegében minden ember életére hatással van. Mekkora kihívást jelentett, hogy éppen ezen a területen vállalt felelősségteljes szerepet?
Őszintén szólva, abban a pillanatban talán nem is gondoltam végig, hogy ez mivel jár. A villamosenergia-iparban eltöltött mintegy tizenöt évem, majd az Árszabályozási Hivatalban töltött négy évem is alapvetően a szakmaiságról szólt. Az ember természetesen követi a híreket, látja, mi történik a parlamentben és a kormányban, milyen viták zajlanak a politikában, de a háttérben meghúzódó folyamatokat nem feltétlenül érzékeli közvetlenül. Ez olyan, mintha addig a nézőtéren ültem volna, és onnan figyeltem volna az eseményeket. És egyszer csak felkerültem a színpadra. Ráadásul mindez akkor történt, amikor a gazdaság és az energetika komoly kihívásokkal szembesül. Gondoljunk csak a 2022-es energiaválságra, amikor az energiaárak rendkívüli mértékben megemelkedtek. Akkor még az Árszabályozási Hivatalból próbáltunk megoldásokat keresni, javaslatokat és szakmai tanácsokat adni a kormánynak. Azóta is számos nehézséggel kell szembenézni. A kőolaj és a földgáz piacán zajló folyamatok az egész gazdaságra hatással vannak, a háztartásokat is beleértve. Ezeket a kérdéseket nem lehet elszigetelten kezelni, komoly szakmai egyeztetésekre van szükség.
Ön tehát szakemberként érkezett a minisztériumba. Az elmúlt időszak tapasztalatai mennyire igazolták azt, hogy ezen a területen elsősorban szakmai alapon lehet dolgozni? Vagy a mindennapokban elkerülhetetlenül szembesül azokkal a politikai küzdelmekkel, amelyeket a kormányban és a parlamentben is látunk?
Azt kell mondanom, a gazdasági és energetikai kérdésekben nem tapasztaltam olyan mértékű politizálást, mint amilyet kívülről talán feltételezne az ember. Az elmúlt időszakban nem voltam tanúja annak, hogy valamely energetikai ügy politikai alkuk tárgyává vált volna. Itt van például az ukrajnai földgázszállítás leállítása. A korábbi tranzitútvonal 2025-től már nem volt használható a megszokott módon, ezért új helyzetet kellett kezelni.
Térjünk át egy olyan kérdésre, amely a következő hónapokban szinte minden háztartást foglalkoztat. A fűtési szezon kezdetén járunk. Mit lehet tudni arról, milyen tél vár ránk? Biztosított lesz-e a megfelelő földgázellátás, és mennyire lehetünk nyugodtak az energiaárak alakulását illetően?
A távhő árát az Árszabályozási Hivatal szabályozza, rendeletek és konkrét határozatok alapján. Szlovákiában több mint 320 távhőszolgáltató működik, amelyek az Árszabályozási Hivatal által jóváhagyott árak szerint számláznak a fogyasztóknak. Az árszabályozás tehát meghatározott keretek között működik. A kormány emellett az előző időszakban is alkalmazott energiatámogatási intézkedéseket, és a lakosság védelmének kérdése továbbra is napirenden van. A költségvetés jóváhagyásával összefüggésben a kormányfő is arról tájékoztatta a sajtót, hogy a következő évre is biztosítottak lesznek az energiatámogatások. A távhővel fűtő háztartások számára idén vezettük be azt a támogatási formát, amelynek keretében a jogosultak csekk formájában kapják meg a kompenzációt. Ennek összegét több tényező alapján számítják ki: számít, hogy az adott háztartás melyik településen él, mennyi volt a távhő ára 2022 előtt, és hogyan alakul az aktuális ár. A kormány a különbség egy részét igyekszik kompenzálni. Ez a támogatási forma 2027-ben is folytatódik. A pontos összegeket azonban még nem ismerjük, hiszen most indulnak az árszabályozási eljárások. A távhőszolgáltatóknak szeptember 30-ig kellett benyújtaniuk az árjavaslataikat, az Árszabályozási Hivatalnak pedig az ügy összetettségétől függően 30, illetve 60 nap áll rendelkezésére a döntés meghozatalára. Várhatóan november végéig kiderül, hogy a különböző településeken milyen árakkal kell számolni. Ezt követően 2027 januárjában kiszámíthatóvá válik a távhőhöz kapcsolódó támogatás összege is.
Mennyire biztosított a földgázellátás a téli hónapokban?
Ezen a téren jól felkészültünk. Az állam által kijelölt vállalatnak a szabályok szerint legalább az éves szlovákiai földgázfogyasztás 35 százalékának megfelelő mennyiséget kellett betárolnia. Ezt a célt már a meghatározott határidő, november 1-je előtt sikerült teljesíteni. Úgy látom tehát, hogy az ellátás biztosított. Emellett a földgázbeszerzéshez és -szállításhoz több útvonal is rendelkezésre áll. Magyarországon keresztül is érkezhet földgáz Szlovákiába, és a csehországi összeköttetés is további lehetőséget jelent.
Megvannak azok az infrastruktúrák és szállítási útvonalak, amelyek lehetővé teszik az ország ellátását. A villamos energia esetében még kedvezőbb a helyzetünk: Szlovákia lényegében önellátó, sőt nettó exportőr. Ez azt jelenti, nemcsak a saját szükségleteinket tudjuk fedezni, hanem villamos energiát is exportálunk. Több szomszédos ország ezzel szemben importra szorul. Szlovákia tehát ezen a területen kedvező helyzetben van.
Mennyire bizonyult sikeresnek az energiatámogatási rendszer? Eljut-e a segítség azokhoz, akik a leginkább rászorulnak, és mekkora terhet jelent mindez az államnak?
Fontos különbséget tenni a távhő, a villamos energia és a földgáz támogatása között. A távhő esetében a kompenzáció csekk formájában történik, míg a villamos energia és a földgáz esetében az állam azzal segíti a jogosult háztartásokat, hogy alacsonyabb árat biztosít számukra. A villamos energia és a földgáz esetében tehát a támogatás beépül az árba, amelyet a háztartás fizet. A jogosultság a háztartás jövedelmi helyzetétől függ. Az idei rendszer indulásakor a háztartások mintegy 90 százaléka részesült támogatásban, a legutóbbi statisztikák szerint pedig ez az arány körülbelül 86 százalék. Ez azt jelenti, hogy a támogatás továbbra is a szlovákiai háztartások jelentős részét érinti, miközben már célzottabb, mint a korábbi, általános rendszer.
Ami a költségeket illeti, 2025-ben az energiatámogatásokra mintegy félmilliárd eurót fordított az állam. Akkor még lényegében minden háztartás részesült a támogatásban. Erre az évre körülbelül 370 millió eurót irányoztak elő, de az éves kiadások végleges összege még nem ismert. Azt is megvizsgáltuk, mennyibe került volna a támogatás, ha továbbra is minden háztartás megkapja. Egyértelmű, hogy az általános rendszer nagyobb terhet jelentett volna az állami költségvetésnek. A célzott támogatás ezért költségvetési szempontból is fontos változás.
Korábban szinte minden háztartás részesült az energiatámogatásból, idén tehát már célzottabb rendszert vezettek be. Meddig bírja ezt el a szlovák költségvetés?
A jelenlegi rendszer egy olyan keret, amelyet a kormány szükség szerint módosíthat. A célzott energiatámogatás jogi alapjait tavaly teremtettük meg, a parlament pedig jóváhagyta az ehhez szükséges törvényt. A rendszert kormánydöntésekkel és kormányhatározatokkal lehet tovább finomítani. A támogatás egyik fontos paramétere a jövedelmi határ. Ha a mindenkori kormány úgy dönt, hogy ezt csökkenti vagy emeli, akkor a jogosultak köre is ennek megfelelően változik. A rendszer tehát lehetőséget ad arra, hogy az állam a gazdasági helyzethez és a költségvetés teherbíró képességéhez igazítsa a támogatás mértékét.
El tudja képzelni azt is, hogy Szlovákia teljesen megszünteti az energiatámogatásokat, még akkor is, ha az árak magasak maradnak?
Ezt a mindenkori kormánynak kell mérlegelnie. Én szakmai oldalról közelítem meg a kérdést. Az intézményi háttér rendelkezésre áll: megvan a törvényi keret és a rendszert szükség esetén módosítani lehet. Azt, hogy az állam milyen mértékben vállalja át a háztartások megnövekedett energiaköltségeit, végső soron politikai döntés. A kormánynak mérlegelnie kell a lakosság teherbíró képességét, az energiaárakat és a költségvetés lehetőségeit. Másfelől azt is látni kell, hogy Szlovákiának milyen lehetőségei vannak az energiaellátás biztosítására. Saját földgázforrásaink nincsenek olyan mennyiségben, hogy önellátóak legyünk. Amit szakmailag meg tudunk tenni, az a biztonságos szállítási útvonalak biztosítása, valamint a földgázszükséglet folyamatos csökkentése.
Azt azonban nem mondhatjuk, hogy egyik napról a másikra megszüntethetjük a földgáz felhasználását. Ehhez még sok évre lesz szükség. Meglátjuk, mit hoz a hidrogéntechnológia fejlődése és a gazdaság dekarbonizációja, amikor a hagyományos fosszilis energiaforrásoktól egyre inkább az elektromos energia felé mozdulunk el. Éppen ezért kell előre számolnunk és terveznünk. Ha azt szeretnénk, hogy 2040-ben is megfelelő mennyiségű energia álljon rendelkezésre, akkor már most el kell kezdenünk megtervezni a szükséges kapacitásokat és szállítási útvonalakat.
Milyen lehetőségeket lát Szlovákia saját energetikai adottságainak jobb kihasználására?
Az egyik ilyen lehetőség a geotermikus energia. Ezt nemcsak fűtésre, hanem megfelelő technológiával hűtésre is lehet használni, bizonyos helyeken pedig villamos energia előállítására is alkalmas lehet. Jó példa erre a Kassa melletti Györke (Ďurkov) térségében tervezett geotermikus fejlesztés, amelynek célja a kassai távhőellátás részbeni átalakítása. A projekt lehetőséget ad arra, hogy a hagyományos energiahordozók egy részét geotermikus energiával váltsák ki. Vannak más olyan területek is, amelyeket vizsgálunk abból a szempontból, mennyire lehet gazdaságosan felhasználni a geotermikus energiát, és hány lakás ellátását lehetne így biztosítani. A napenergia felhasználásában szintén vannak lehetőségeink. Szlovákia egyik legnagyobb előnye azonban az atomenergia. Komoly tapasztalatunk van az atomerőművek építésében és üzemeltetésében, megfelelő szakemberekkel, képzett munkaerővel és egyetemi háttérrel rendelkezünk. Ráadásul az atomenergiának társadalmi elfogadottsága is van. Elég összehasonlítanunk a helyzetünket Ausztriával, ahol az atomenergia egészen más megítélés alá esik. Szlovákiában a mohi és a jászlóapátszentmihályi (Jaslovské Bohunice) atomerőművek hosszú ideje részei az ország energetikai rendszerének. Miért ne építhetnénk tovább erre az előnyre? Ha rendelkezünk a szükséges tudással és tapasztalattal, akkor érdemes kihasználnunk ezeket az adottságokat.
Hol látja Szlovákiát energetikai szempontból 2040 körül? Milyen pozíciót érhet el az ország a következő másfél évtizedben?
Meggyőződésem, hogy Szlovákia az európai energetikai térképen a jövőben is fontos szerepet tölthet be. A kormány 2024-ben döntött egy új nukleáris energetikai program elindításáról, amelynek része egy 1200 megawatt teljesítményű új atomerőmű megvalósításának előkészítése. Az ilyen beruházások szükségességét a jövőbeli fogyasztási előrejelzések is indokolják. Ha 2040-re jelentősen megnő a villamos energia iránti igény, akkor már most gondoskodnunk kell a megfelelő termelési kapacitásokról.
Tiszta energiamixre, megbízható termelésre és hosszú távú tervezésre van szükségünk. Bízom abban is, hogy a hidrogéntechnológia fejlődése további lehetőségeket nyit meg. A termelés mellett ugyanakkor az energiahatékonyság is meghatározó lesz. Az ipari vállalatoknak és a háztartásoknak egyaránt optimalizálniuk kell a fogyasztásukat. Ha ezt sikerül összehangolnunk a megfelelő termelési kapacitások kiépítésével, akkor Szlovákia hosszú távon is megőrizheti kedvező pozícióját, villamos energiát exportálhat, és hozzájárulhat a régió ellátásának stabilitásához. Amennyiben pedig az állam továbbra is megfelelő részesedéssel rendelkezik a stratégiai energetikai vállalatokban, az ágazat a költségvetés számára is jelentős bevételi forrást jelenthet.
Életrajz: Hodosy Szabolcs Dunaszerdahelyen született, ahol gimnáziumi érettségit tett, jogi diplomáját pedig a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán szerezte meg. Szakmai pályafutását 2006-ban a Nyugat-szlovákiai Villamosművek (ZSE) cégcsoportnál kezdte szabályozási specialistaként. A Nyugat-szlovákiai Elosztótársaságnál (Západoslovenská distribučná) 2007-től négy éven át az igazgatóság munkáját koordináló csoportot, majd a vállalatirányítást támogató csapatot vezette. Később, 2014 és 2020 között a cég beruházásirányítási részlegének vezetőjeként tevékenykedett. Államtitkári kinevezését megelőzően, 2020 szeptembere és 2024 között az Árszabályozási Hivatal (ÚRSO) alelnökeként dolgozott.
A cikk a Magyar7 hetilap 43. számában is olvasható.
