Gyertek haza, libuskáim!
Érdekes kísérletbe vágott bele Richard Raši, aki a múlt hét szombatján Dániában próbálta meggyőzni az ott dolgozó és tanuló szlovákjainkat, hogy jöjjenek haza, és Szlovákiában vállaljanak munkát. London és Dublin után Koppenhága volt a miniszterelnök-helyettes toborzási turnéjának harmadik állomása.
Az elgondolásnak az ad realitást, hogy az ország munkaképes korú lakosságának mintegy 6,5 százaléka vállal külföldön munkát. Raši szerint a fő érv a hazatérésre az alacsonyabb megélhetési költségek és a család. Ez lehet a két fő oka annak, hogy a külföldön élő szlovák polgárok tízezreinek legalább egy része a visszatérés mellett döntsön. A januárban indult projekt, a Work in Slovakia – Good Idea! (Szlovákiában végzett munka – Jó ötlet!) ennek a döntésnek a meghozatalában szeretné segíteni őket.
A túra harmadik állomása a múlt hét végén volt Koppenhágában, amelyen kilenc vállalat vett részt. A Dániában tanuló és dolgozó 3135 szlovák polgár közül 80-an vettek részt a toborzáson.
Raši Londonban és Dublinban már szervezett hasonló látogatást a nagykövetségeken. A program hatására állítólag már százhúszan az otthoni munkavállalást intézik, közülük tízen-húszan haza is tértek. További többtucatnyi emberrel már folynak az állásinterjúk, és azt állítják, hogy a hazatérés viszonylag gyorsan, akár két hónapon belül megoldható.
Mindenesetre a toborzásokon a pénzügyi szempontból is legvonzóbb informatikai szektor került előtérbe. Szlovákiában jelenleg mintegy 13 ezer szakember hiányzik ezen a területen. A betöltetlen munkahelyek ebben az ágazatban annak ellenére növekedni fognak, hogy a bérek itt a legmagasabbak, és lassan már összehasonlíthatók a külföldi jövedelmekkel. A Work in Slovakia – Good Idea! ezen a szakterületen levő betöltetlen álláshelyekre összpontosít. Koppenhágában olyan jó nevű vállalatok, mint az Adien, a Dell, az IBM, a Lenovo, az O2, az Orange BSS vagy a T-Systems toboroztak közvetlenül. Maga Raši hivatala 66 lehetséges állást kínál a kint élőknek, ezek közül 31 a számítástechnikai ágazatba tartozik.
A találkozót értékelve elmondták, hogy az informatika mellett a marketing, a könyvvizsgálat és a számvitel iránt is érdeklődtek. Sok jelölt pontosan tudta, mit akar, és konkrét kérdéseket tett fel a munkaadóknak. Különösen érdekelte őket a munkakörnyezet, az ellátás, az otthoni munkavégzés lehetősége és a magánélet összeegyeztetése.
Az előző két toborzással ellentétben hallgatók is érkeztek a koppenhágai találkára, ami azért is érdekes, mert a diploma megszerzése után is valós lehetőségnek kell lennie a visszatérésnek Szlovákiába. Richard Raši szerint tény, hogy Dániában a hallgatói lét fenntartása elviselhető, mert ha egy hallgató gyakornokoskodik, akkor ösztöndíjban részesül. Az igazi probléma akkor jelenik meg, amikor szemben találják magukat a valós élettel. Dánia viszonylag drága ország a megélhetési költségek szempontjából, ahol nem egyszerű munkához jutni, állítja a miniszterelnök-helyettes.
Nagy-Britanniában vagy Írországban sem más a helyzet. Raši szerint néhány honfitársunk nemcsak a családja miatt készül hazatérni, hanem az ottani oktatási, egészségügyi és szociális szolgáltatási rendszerrel sincs megelégedve. Noha senkinek sem egyszerű alapjaiban megváltoztatni az életét, jó példaként egy szlovák házaspár esetét hozta fel, akik 17 évi dublini kinntartózkodás után vették a bátorságot a hazatéréshez.
Nem csoda, hiszen egy négyszobás lakás egyetlen szobájáért kétezer eurót kell fizetni, az óvodai ellátás pedig 700 euróba került. Így a hónap végén nem sok pénz maradt a mindennapi élethez.
Jelenleg mintegy 300 ezer ember él, tanul, vállal munkát külföldön. Persze ezek csak becslések, hiszen a statisztikai hivatal csak a külföldön rövid időre munkát vállalókat tartja számon. Az első két helyszínnek azért is volt létjogosultsága, mert az Egyesült Királyságban és az Írországban élő szlovák polgárok számát 120 ezerre becsülik. Érdekesség, hogy a szomszédos Csehország majdnem hasonló nagyságrendben célpontja a szlovák polgároknak, miközben ez a tény talán annyira nem bántja az ingerküszöbünket, mint a nyugaton való munkavállalás. Csehország kérdése azért is fontos, mert több tízezer diák választ cseh egyetemet.
A visszavándorlás fontos volna, mert Szlovákiában a betöltetlen állások száma rég túllépte a százezret, amit főleg szerb, ukrán és román vendégmunkások alkalmazásával enyhítenek.
Raši fő érvei (alacsonyabb megélhetési költségek, a család) akár észszerűnek tűnhetnek, de felmerül a kérdés, hogy mekkora a reményük az esetleges hazatérőknek a tisztességesen jövedelmező állásra, az értelmes munka végzésére.
Látható, hogy a projekt lebonyolításában is csak az IT-szektort kínálta, ahol már valóban versenyképesek a bérek. Talán ez az a szektor Szlovákiában, amely valóban az értelmes, érdekes munka lehetőségét nyújtja. A többiről, az idetelepített összeszerelő-műhelyek tömegéről azonban ez már nem mondható el. Ez viszont már az eddigi átgondolatlan gazdaságpolitika következménye.
A szlovák gazdasági fejlődés másik komoly rákfenéje a régiók közötti egyenlőtlen fejlődés. Persze lehet romantikusan álmodozni, hogy a külföldön egzisztenciát alapítók majd hazaszeretetből visszatérnek a gazdasági árnyékzónában levő otthonukba. Mert el kell mondani, hogy a legnagyobb kiáramlás éppen az elszegényedő térségekből történt, ahol esély sem volt tisztességes munkára.
A kivándorlás megállítására, a hazatérés erősítésére ettől a kormánytól már komoly megoldást nem várhatunk. Egyelőre ezt a néhány száz hazánkfiát elérő kampányt vegyük komolytalan szépségtapasznak, amivel a politikus kipipálhatja, hogy ő azért tett valamit a külföldre szakadtakért, és elkölthet rá pár tízezer eurót. Csak reménykedni lehet, hogy a következő kormányzat gazdaságpolitikája valóban megteremti a lehetőséget az értelmes munkára, a tisztességes fizetésekre és a lemaradt régiók felzárkózására.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/48. számában.
