2021. január 9., 18:44

Elrejtett és felgyorsított jövő

Az év eleje általában arról szól, hogy megpróbáljuk előre látni, mit hoz az új év. Így tett a régi parasztember, aki az első napok alakulásából próbálta megítélni az elkövetkező év időjárását, hiszen ez meghatározta az életét biztosító termést. A szofisztikáltabbak már Janus kétarcú időistenhez, a be- és kijárás, a kezdet és a vég védőszelleméhez fordultak, aki egyszerre tud hátra és előre tekinteni. Valahogy így vagyunk ezzel mi is, hiszen a vírus, amely a tavalyi évre rányomta a bélyegét, várhatóan az elkövetkező esztendőre is komoly hatással lesz.

Márpedig a vírus azon kívül, hogy soha nem látott gazdasági visszaesést okozott, felgyorsított bizonyos folyamatokat, és nagyon sok mindent elrejtett. Olyan folyamatokat söpört a szőnyeg alá, amelyek negatív hatásai megjelentek volna, és a vírusválság után fognak kiteljesedni, talán még erőteljesebben.

Reménykedjünk, hogy a vírust az oltóanyag segítségével pár hónapon belül megfékezzük, és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Bizakodunk, de azt is látni kell, hogy egy félelmetes tempójú technológiaváltás kellős közepén vagyunk. Elég csak a digitalizációt, a mesterséges intelligencia és a robotika térhódítását, illetve a globalitás és a lokalitás között zajló harcot említenünk.

Vissza a régi kerékvágásba?

Az idei év egyik legnagyobb kérdése lesz, vajon érdemes-e visszatérni a gazdasági növekedést hajszoló élethez, és nem kellene-e máshoz fogni.

Hiszen a vírus egyik pozitívuma, hogy talán a Földünk is egy kicsit fellélegezhetett, és nem sikerült a bolygónk kétszeresét elfogyasztani.

Márpedig bolygónk beteg, érezzük a klímaváltozást, és mint egy élő szervezet, a betegségre a bolygó is hőemelkedéssel reagált. Persze az élő szervezetnél sem mindig segít a pár napos láz, és könnyen jön a felülfertőzés. Pedig a Föld beteg, mert a rajta élő több milliárd ember túlfogyaszt, s ehhez próbálja gazdaságát a „legészszerűbben” megszervezni. Többek közt globális termelési láncokat alkotott, hogy kihasználja a „komparatív előnyöket”.

Magyarán, ha az olcsóbb munkaerő valahol egy cent extrahaszonnal kecsegtetett, azonnal odavitték a termelést.

Nos, ezek a láncok besültek. A járvány rávilágított arra, hogy a termelés biztonsága is megér egy misét, ezért várhatóan a termelés globális szervezésében változások várhatók.

Közelebb költöznek a végtermék piacához a gyártósorok, és ebből a mi közép-európai térségünk profitálhat.

Régiónk számára a jövő év erről fog szólni: hogyan lovagoljuk meg ezt a jelenséget, és melyik ország fog ebből többet nyerni. Ez azonban azt is jelenti, hogy

a drágább munkaerőt gyorsabb tempóban fogják leváltani a már könnyen hozzáférhető, megfizethető robotokkal. Ez viszont növekvő munkanélküliséget és csökkenő fogyasztóerőt jelenthet.

A lokalitás erősödését jelentette az is, hogy az egyes államok rádöbbentek, a lakosság ellátását nem bízhatják a nemzetközi kereskedelemre, érdemes a létfenntartáshoz fontos termékeknél legalább részbeni önellátásra törekedni. A jövő év kérdése, hogy ez a tanulság mennyire fog megmaradni gazdaságpolitikai célként.

Kullogó Európa

Amit a vírus leginkább felgyorsított, az a digitalizáció további terjedése.

A karanténszabályok szinte mindenkit a digitális térbe kényszerítettek, és ez az ágazat lett a válság igazi nyertese. Tanárok tanúsíthatják, hogy fél év alatt soha nem látott tudásanyagot sajátítottak el az informatika terén.

Persze jó dolog, hogy a digitális tudásunk gyarapodott, de azt is látni kell, hogy ez a közösségeink gyengülését, az emberek magukba zárkózását okozhatja.

Ha gyengülnek a közösségeink, gyengül a közös értékek tisztelete, és amint láttuk, ez a mindenféle értéket elutasító, ködös ideológiák erősödéséhez vezet. Tapasztaltuk ezt abban is, hogy

tavaly tovább erősödött az egyetlen üdvözítő ideológia uralmára való törekvés, ami egyes remények szerint végül a világkormány kialakításához vezetne. Ez a folyamat az új évben sem fog megszakadni.

A vírus elleni harc eltakarta a nagy geopolitikai játszmát, amely a világ-, illetve regionális hatalmi hegemóniáért folyik. Az USA és Kína versengése az új amerikai elnök beiktatásával talán más dimenzióba kerül, a kölcsönös vámháborút visszaszorítják, új eszközök jelennek meg a háborúban, és felértékelődik a digitális technológia feletti felügyeletért folyó harc. Azt is látni kell, hogy ebben a harcban nem Amerika és Európa áll nyerésre. Mi egyelőre túlzottan Kínára figyelünk, de a surranópályán várhatóan India is beszáll a küzdelembe.

Mivel szinte közvetlen szomszédunk, érdemes Oroszországgal is foglalkozni, főleg a Putyin utáni birodalommal. Kína kiterjesztené a hatókörét az oroszok szibériai területeire. A keleti területeken pedig Európa (főleg Németország) növelhetné a befolyását, már ha ezzel nem váltaná ki Amerika félelmeit és rosszallását, hiszen ez volna Európa érdeke, amivel kétségkívül erősödhetne.

A helyzetet bonyolítja, hogy a tavalyi azeri kaland által megerősödve Törökország is be szeretne hatolni a térségbe, kihasználva Közép-Ázsia türk tudatú köztársaságainak szövetségét.

Ez persze nagyon nagy falat és a vetélytársak erősek. Ezekben a kérdésekben jövőre még nem lesz áttörés, de a folyamatokat már érdemes lesz figyelni.

Európát, a vírusjárvány a rosszul kezelt előző válság után legyengülve, már-már stagnálásban érte.

Bár tudott határozott ellenintézkedést hozni a gazdaságmentő csomag elfogadásával, de

meglátszik az Európát feszítő konfliktus, az egységes Európa, illetve a nemzetállamok Európája közötti harc.

Ennek megnyilvánulása egyben

a kontinens vezetéséért folyó harc a Tanács, a Bizottság és a Parlament között.

Ha a nemzetállamok vezetőiből álló Tanácstól a végső döntés a Parlamenthez kerülne, az a föderatív Európa győzelmét jelentené.

Ez a harc stabilitási válságot okoz az EU vezetésében, s nagyrészt ez okozza Európa utóbbi években történt lemaradását.

Sajnos ennek a harcnak az erősödésére számíthatunk az idén, miközben megfigyelhetjük, hogyan költik majd el az egyes tagállamok sokszor ideológiai alapon a gazdaságmentő csomag által nyújtott forrásokat.

Ingatag kormány, stabil adósság

Végül Szlovákia esetében szóljunk arról, mit takart el a vírusválság.

A vírust megelőzően az ország már komolyan stagnált. A régiós vetélytársakhoz képest magasak maradtak a munkát terhelő adók és járulékok, az ország nem költött a versenyképességet jelentő kutatásokra és az oktatásra, a külföldi beruházások is kezdtek elmaradni, hogy a regionális egyenlőtlenségekről már ne is szóljunk.

Ezekre a gondokra kellett volna az új kormánynak választ adnia, helyette a járvány legyűrésével küzdött, ami nem volt egyszerű feladat, de lehetett volna kanyarban előzni, hiszen a válság egyben extra források bevonását is jelentette. Helyette

a kormány a meglévő kapacitások fenntartását választotta, és nem volt bátorsága új utak keresésére.

A négypárti koalícióról fél év után kiderült, hogy nem tudja a stabil kormányzást biztosítani, úgy tűnik, mintha a kormány pártjai a saját preferenciáikkal lennének elfoglalva.

Márpedig a válság után vissza kell majd fizetni a felvett hiteleket, és ehhez be kellene mutatni valamilyen fejlődést.

Sajnos a külügy atlantista elfogultságának foglyaként nem kereste más beruházók kegyeit, pedig a világ beruházásainak már több mint a felét Ázsia adja.

Szlovákia középtávú sorsa az új év első hónapjaiban fog eldőlni: képes lesz-e túllépni a koalíciós konfliktusokon, vagy az ország végzetesen a közepes fejlettség csapdájába szorul. Pedig ez a mi bőrünkre is megy.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/1. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.