Egy „hétköznapi” siker vázlata

Mezőgazdaság, építőipar, ingatlanfejlesztés, vendéglátóipar és állattenyésztés. Ezek csak a leglátványosabb területei egy majd harminc éve kezdődött és folyamatosan bővülő vállalkozói történetnek.

Bármennyire is szerettem volna, a Szabó Norberttel eltöltött fél nap után sem derült ki, mi a csodarecept, amely a vállalkozói siker garanciája.

Norbert ugyan menet közben mondott egy tippet, amit bátran mer ajánlani a vállalkozni vágyóknak, de nem ígérhetem, hogy amikorra beszámolóm végére érnek, kezükben lesz egy passzus, amely, akárcsak egy hosszútávú pénzbetét, folyamatosan biztosítani fogja a jövedelmet.

Érkezésemkor egy komoly értéket képviselő, látványos autóval várt, így mindjárt adódott az első kérdésem: ha valaki vesz egy nagy autót, az biztosítja-e, hogy sikeres vállalkozó lesz? Míg én a kérdést komolyan gondoltam, vendéglátóm elmosolyodott.

Örül a kérdésnek, mivel

ezen a példán rögtön szemléltetheti egyes számú, vagy akár egyetlen vállalkozói alapelvét, a konzervativizmust, és a prűdséget.

Ezek a fogalmak számára elsősorban azt jelentik, hogy soha ne hozzon olyan döntést, amely álmatlan éjszakát jelentene a számára. Ez teljesen ellentmond annak, amit oly gyakran lát, hogy egy-egy vállalkozó az első sikeres üzlete után azonnal valamilyen státuszszimbólumra fordítja a nyereséget. Ez általában egy feltűnő autó. Ahogy elmondja, az erre fordított pénz azonnal megszűnik dolgozni, és ha rosszabbra fordul a helyzet, valahonnan hiányozni fog. Akár a következő lízing-díj befizetésekor. Kérdésemre, hogy ő mikor vett először egy jobbnak mondható személyautót, elmondta, hogy a vállalkozása ötödik és a hatodik évének fordulóján.

De addigra már sok szárított virágot kellett leszállítania a partnercégeknek.

A rendszerváltás utáni katonaévekből hazatérve a családi földeken kezdett növénytermesztésbe, majd innen tért át fokozatosan a szárított díszvirágok előállítására.

Meg is vásárolta a helyi, rég nem működő dohányszárítót, új életet lehelve az egykori helyiségekbe. Ez egyébként végigkíséri eddig vállalkozói útját. A régi, sorsukra hagyott, másnak nem kellő ingatlanok újrahasznosítását. Ilyen első lépés volt a mezőgazdaság és a virágtermesztés után a helyi építőanyag-központ létrehozása, vagy ahogy Szabó mondja, igaz, magyar emberként, a tüzép. Ez az egykor működött mezőgazdasági szövetkezet egyik épületében indult, amely már a végrehajtó kezében volt, tőle vásárolta meg huszonegy éve, 1999-ben.

A tüzéptelep a mai napig virágzik, immár egy vegyesboltot is nyitott mellette. Nem csak, hogy prosperál, de pincék, borospincék készítésére szakosodott. Ezzel később még találkozunk.

Míg a falu határába tartunk, rámutat egy klasszikus, vöröstéglás nagy épületre, amely a helyi malom volt. Évek óta nem működött, felújításra várt. Ma, ahogy fotónkon is látszik, rendezett külsejű, stílusos ingatlanná változtatta, benne kilenc bérlakással. Ahogy Szabó elmondja,

faluhelyen is változik a világ, és ahogy pár évtizede még elképzelhetetlen volt, hogy a zöldséget a boltban vegyék a helyiek, ma már a bérlakások is elfogadottaká váltak, különösen a fiatalok körében.  

A falun túl egy üres telket nézünk meg. Amíg én és a fényképezőgépem csak sáros, vízáztatta mezőt látunk, Szabó elmondja, hogy ő itt egy ipari parkot lát, amelyben építőipari cikkeket, betonelemeket gyártó üzem működik. Innen tudja majd ellátni az 50-80 kilométeres körzetben élő vevőket. Addig ezt távolról kell hozni, és a profitot elviszi a szállítási költség.

Természetesen nem kívánunk leltárt készíteni Szabó Norbert eddigi tevékenységeiről, de ahogy látjuk, személye és vállalkozásai megkerülhetetlenek. Beszélhetnénk még a helyi gyógyszertár és az orvosi rendelő épületéről, amely első ingatlanbefektetése volt, de inkább kimegyünk a határba, ahol ismét összedőlni készülő épületek közé érünk. Ez volt az egykori istállótelep, amelyet évtizedek óta veszni hagyott az új rendszer. Ezek közül most az egyik felújításába kezdett, hogy itt sertéstenyésztésbe és húsfeldolgozásba kezdjen. Nem akar nagyban szállítani, elég maximum tíz anyadisznó, azok hozama ellátja a helybeli eladást, és a panzió éttermének a szükségleteit.

Honnan jött az ötlet? – kérdezem. A válasz meglepő. Az előfizetett gazdasági napilapban olvasta, hogy Szlovákia napi (napi!) élelmiszer-szükségletéhez majd ezer kamionnyi behozatalra van szükség.

A tojást, a csibehúst is Lengyelországból hozzuk be. Ha ez így van, akkor lesz igény az egykori, omladozó istállók helyébe álmodott sertésnevelde termékeire is.

A látottak valamilyen szintézisét próbálom megvonni, immár a St. Petrus panzió kényelmes éttermében. A komplexumot Szabó egy vállalkozótársával működteti, s így automatikusan többes számra vált. Mi ezt így csináltuk, így terveztük, ezt fogjuk tenni.

De mégis, mi a lényeg? – próbálok visszatérni az alapkérdésre. Mi az az általános recept, amit, ha betartunk, egy vállalkozás sikeres lesz? Mi az, amitől az egyiknek sikerül, a másiknak nem? Vendéglátóm ismét az első szabályt említi a konzervativizmusról és a prűdségről, de gyorsan hozzáteszi és hangsúlyozza:

Hogyhogy ne a pénzért? Hát nem a nyereségért hajt egy vállalkozó? Szabó elmagyarázza, ha pénzért dolgozunk, akkor akkor abban a munkát látjuk. Ha viszont sikerül olyan tevékenységet találnunk, amit szeretünk, onnantól kezdve a kedvünket leljük benne, és nem sajnáljuk rá az időt, terveket szövünk és élvezni fogjuk azt, amit a kívülálló csak munkának láthat.

Nagyon fontos, hogy az ember kommunikatív legyen, és elfogadtassa magát emberként is a vásárlóival, üzletfeleivel, mert akkor már nem csak a vevőt látják egymásban, hanem benne van a szíves találkozás, egy jó beszélgetés öröme is.

Magánéleti szempontból pedig a család, és azon belül az asszony szerepe. Konkrét példán mutatja be, hogy igazából az anya tartja össze a családot. Itt van ez a szép és jó étterem (a booking listáján 9,3-as, kitűnő értékelést kapott), mondja. A feleségem, Gabika mégis azt szereti, ha a hétvégi családi ebédet otthon készítjük és fogyasztjuk el. Akkor ott vannak a gyerekek, az unokák, beszélgetünk, kialakul a főzés és a közös étkezés teremtette hangulat, amit egy étterem nem ad vissza.

Mellesleg a család is a vállalkozásokban dolgozik, ez is rendkívüli összetartó erő. Kell is a pozitív energia, hiszen a napi 70 telefonhívásnak a fele valamilyen megoldandó feladatot jelent.

Úgy tűnik, egyetlen, gyorsan oldódó pirulaként használható vállalkozói modell nem létezik. Szabó Norbert és sok sikeres vállalkozótársa is úgy lehet, mint Hunyadi Sándor novellájának bácskai mágnása, akitől a fiatal író megkérdezte, nehéz-e gazdaggá lenni? A tapasztalt, tekintélyes úr elgondolkodott, és azt válaszolta, nem nehéz. Csak rá kell tenni egy egész életet.

Miközben visszaülünk Szabó Norbert kocsijába, hogy befejezzük szentpéteri körutunkat, az autó rádiójából felhangzik a Color együttes egy réges-régi slágere „Arról jöttem én, ahonnan te is jöhettél, a hideg szelek a szemembe vágtak. Az idő mondja meg, hogy az ember mennyit ér, s a biztató szavak megáldanak...”

Megjelent a Magyar7 2020/46. számában.