Dél, a fejlesztésektől méltatlanul elvágott régió

2021. május 17., 13:02
Farkas Iván

Bő egy hónapja írtam a Feltűnően hátrányos megkülönböztetés című jegyzetemben arról, hogy a közútfejlesztés terén mi készül, mire számíthatunk a jövőben. Már a pénzügyi tárca egyik részlegének anyagát látva leírtam, az utak fejlesztését illetően mekkora diszkrimináció érheti régióinkat, szülőföldünket.

út elhagyott
Fotó: unsplash.com
Út a semmibe? (Képünk illusztráció)

Nos, a gyanú beigazolódott. A szlovák kormány megvitatta a közútfejlesztés időbeosztását, majd eldöntötte, hogy Szlovákia déli járásait teljes egészében kisorolja a fejlesztésre szánt régiók közül. Mint amikor a sebész kikanyarítja a vakbelet az élő szervezetből. Andrej Doležal közlekedési miniszter maga ismerte be, hogy a prioritás észak, míg dél leszakadásra ítéltetik, s mi ezt jó, ha tudomásul vesszük.

Alapvetően arról döntött a kormány, hogy az elkövetkező 4 évben új útszakaszok építésébe nem kezd, csupán a megkezdett útszakaszok építését folytatja.

A jóváhagyott kivitelezési időbeosztásban, a déli régiókra fókuszálva a következő ábra tárul elénk: 3 város – Vágsellye, Léva, Ipolyság – elkerülő szakaszának építését tervbe vették, máris évekkel elhalasztották és az R2-es déli gyorsforgalmi út Zólyomtól Losonc felé tartó szakaszának építését folytatják, néhány kilométer hosszúságban. Ennyi!

Sem R7-es, sem az észak-déli kapcsolat, Komárom és Érsekújvár ne is álmodjon elkerülő utakról.

Engedjenek meg néhány számot, amely hűen tükrözi a lesújtó valóságot: 2021-ben közútfejlesztés címén Eperjes megyébe 158 millió € vándorol, Zsolna megyébe 130 millió €, míg Nagyszombat megyébe 98 ezer € (!!!), Nyitra megyébe pedig csak 30 ezer € (!!!) jut. És a további években is hasonló arányban lesznek területi alapon a közútfejlesztésre szánt források felhasználva. Mi ez, ha nem durva hátrányos megkülönböztetés, nyílt színen történő diszkrimináció? Különösen, ha figyelembe vesszük, csupán a déli Nyitra megye és Besztercebánya megye azok, amelyeket nem szeli át autópálya.

A déli Nyitra megye és Kassa megye az a két megye, amelyeket a legrövidebb szakaszon érintenek gyorsforgalmi utak Szlovákiában.

2025-ig tehát ne is reménykedjünk, a fent leírtakon kívül délen semmi sem fog megvalósulni. Hacsak nem számítjuk az első osztályú állami utak burkolatfelújítását, de az a kormány által jóváhagyott időbeosztásban nincs konkrét szakaszokra (megyékre, járásokra) bontva. E téren se legyenek illúzióink. Az egészben az a legrosszabb, hogy 2028-tól Szlovákia és a térség országai számára bezárul az EU Kohéziós Alapjának kapuja. A Lajtán túli nagyok már 2021-től tervezték kapuinak bezárását a közép-európai országok számára – mivel idő közben, szerintük túl gazdagok lettünk – ám a Visegrádi négyek kormányfői hosszas vita után elérték annak elhalasztását 2028-ra.

Tizenhetedik éve ebből az alapból érkezik vaskos támogatás közlekedési, környezetvédelmi és kommunális infrastruktúra fejlesztésére.

E téren ami 2027-ig nem valósul meg, arra 2028-tól majdnem biztosan keresztet lehet vetni. Ha lesz is rá hazai forrás, az eddigiekhez mérve összehasonlíthatatlanul kevesebb lesz. Minden kedves olvasó el tudja képzelni, mi fog itt délen 2026 és 2027 között megépülni.

2028-tól még annál is kevesebb.    

Közhely, hogy ezzel is büntetik a régióinkat, szülőföldünket, mivel 2020-ra megszűnt, ma sincs szervezett magyar képviselet a törvényhozásban és a kormányban. Vegyük fordított szemszögből: akik ott vannak, azok számára dél és kelet semmit sem jelent. Egyszerűen nem érdekli őket. Nem veszik észre, hogy a déli utakon és vasutakon nem csupán magyarok utaznak, hanem szlovákok és mások is? Sőt! Egyszerűen beáldozzák őket.

Itt álljunk meg egy szóra és tegyük fel önmagunkban az alábbi kérdést: a temérdek délen élő választópolgár – magyar, szlovák, roma,… - akik tavaly február 29-én a mai kormánypártok valamelyikére szavazott, mindehhez mit szól? 

Folytatódik – az eddigieknél még súlyosabb egyensúlytalansággal, sőt diszkriminációval – az a gyakorlat, hogy a délen élők által befizetett adókból is építkeznek északon meg Közép-Szlovákiában. Befizetett adóink nem vándorolnak vissza beruházások formájában. Máshova vándorolnak. Meddig mehet ez így? Még pontosabban: meddig tűrjük? 

Nem tehetünk mást, szövetkeznünk kell, hiszen egységben az erő.  Ám végképp nem mindegy, az az erő milyen lesz, mennyire lesz határozott, cselekvőképes. Világos, egyenes beszédével ki tudja-e vívni tömegek támogatását és felvállalja-e régióink fejlesztését, szülőföldünk felzárkóztatását, fejlődő pályára állítását. Ebben a közlekedési infrastruktúráé a főszerep, hiszen a korszerű utak és vasutak a gazdaság ütőerei. Amerre haladnak, ott tapasztalható fejlődés. Amely régiót megkerülik, ott úrrá lesz a hanyatlás, a visszafejlődés.

A szerző az MKP szakmai alelnöke

Kövesse facebook oldalunkat is!