2020. január 15., 11:16

Aláírják az amerikai-kínai kereskedelmi részmegállapodást

Egy új, nyugodtabb szakaszba lép az amerikai-kínai kereskedelmi háború, miután Donald Trump amerikai elnök és Liu Ho kínai miniszterelnök-helyettes Washington szerdán aláírja a két ország közötti kereskedelmi részmegállapodást, amelynek célja az amerikai ipari árucikkek, mezőgazdasági termékek, energiahordozók és szolgáltatások kínai importjának jelentős emelése.

Amerika -Kína vámháború

A decemberben tető alá hozott egyezség

visszafogja a világ két legnagyobb gazdasága között másfél éve dúló vámháborút, amely több százmilliárd dollár értékű terméket érintett, zavarokat okozott a pénzpiacokon és a globális ellátási láncolatokban, valamint lassította a világgazdaság növekedését.

Elemzők szerint azonban az amerikai-kínai kereskedelmi kapcsolatok több kulcsfontosságú vitás kérdése továbbra is megoldatlan marad.

Trump elnök és Liu Ho a Fehér Házban közép-európai idő szerint délután fél hatkor látja el kézjegyével a 86 oldalas dokumentumot mintegy kétszáz vendég, az üzleti élet, a kormányzat és a diplomáciai testület tagjai jelenlétében. A szöveg angolról kínai nyelvre történő lefordítását csak kedd este fejezték be, egy időben Robert Lighthizer, az Egyesült Államok kereskedelmi főképviselője és Liu Ho találkozójával.

Az egyezség központi elemét Kína azon kötelezettségvállalása képezi, hogy a következő két év alatt 200 milliárd dollárral emeli amerikai importjának értékét, hogy csökkenjen a kétoldalú kereskedelmi forgalomban kialakult amerikai hiány, amely 2018-ban 420 milliárd dolláron tetőzött.

A Reuters hírügynökség értesülései szerint a bázis a 2017-es év, ehhez képest Kína 80 milliárd dollárral nagyobb értékben vásárol amerikai ipari termékeket, ideértve repülőket, autókat és autóalkatrészeket, mezőgazdasági gépeket és orvosi berendezéseket.

Az energiahordozók esetében mintegy 50 milliárd dollárral, szolgáltatásokból 35 milliárd dollárral, mezőgazdasági terményekből pedig 32 milliárd dollárral lesz nagyobb az amerikai import értéke két év alatt.

A 2017-ben elért 24 milliárd dollár értékű agrárimporthoz a Kína által vállalt évi 16 milliárd dollár többletet hozzáadva az összeg közelít a Trump elnök által kitűzött célhoz, miszerint Kína évente legalább 40-50 milliárd dollár értékben vásároljon amerikai agrártermékeket.

Cserébe az Egyesült Államok vállalta, hogy mégsem vezeti be a korábban megígért időpontban, 2019. december 15-én a 156 milliárd dollár értékű kínai importcikkekre, köztük mobiltelefonokra, laptopokra és játékokra, kilátásba helyezett 10 százalékos pótvámot, 120 milliárd dollár értékű áru esetében pedig megfelezi, 7,5 százalékra mérsékli a pótlólagos vámot.

Azonban

továbbra is 25 százalékos pótvámot tart fenn évi 250 milliárd dollár értékű kínai termékre,

ezeket, a gépektől kezdve a félvezetőkön át a bútorokig terjedő számtalan árut terhelő pótvámot még 2018 nyarán, illetve őszén vezette be az amerikai kormányzat.

Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter kedden jelezte, hogy a jelenleg érvényes pótvámok érvényben maradnak az átfogó megállapodás aláírásáig. Hozzátette, Trump elnök megfontolhatja a vámtarifák csökkentését, ha úgy ítéli meg, hogy elég gyorsan haladnak az átfogó megállapodás elérését célzó tárgyalások.

Számítások szerint a kínai importárukra kivetett amerikai vámok átlaga a 2018 januárjában mért 3 százalékról 21 százalékra nőtt mostanra.

A Trump elnök által kirobbantott kereskedelmi háborúk költségei azonban elemzők szerint szélesebb körben, nagyobb mértékben és hosszabb időre ártanak az amerikai feldolgozóipari vállalatok versenyképességének és a foglalkoztatottságnak, mint korábban gondolták.

Amerikai vállalatok 46 milliárd dollárt fizettek ki vámokra azóta,

 hogy Trump elnök elkezdte átalakítani a kapcsolatokat az Egyesült Államok szinte mindegyik nagy kereskedelmi partnerével.

Bár a részmegállapodás Trump elnök újraválasztási kampányának fontos részét képezi majd, elemzők arra figyelmeztettek, hogy az alku az eredeti célokhoz képest meglehetősen szerény eredményeket hozott, hiszen

nem kényszeríti Kínát nagy gazdasági reformokra, például a vállalatoknak nyújtott tisztességtelen szubvenciók csökkentésére.

De nincs benne szó a digitális kereskedelmi korlátozásokról és a hátrányos kiberbiztonsági szabályozásról, amelyek megbéklyózzák az amerikai technológiai cégek tevékenységét Kínában.

A legtöbb szakértő arra számít, hogy hosszú évekig tartó tárgyalások szükségesek ahhoz, hogy bármilyen érdemi megoldást találjanak arra az amerikai állításra, miszerint Kína ragadozó taktikákat használ az Amerika technológiai fölényének megtörését célzó törekvéseiben, például a technológiai transzfer kikényszerítése révén. Egyesek szerint egy kielégítő megoldás a lehetetlenség határát súrolja tekintettel arra a kínai ambícióra, hogy világelső legyen olyan fejlett technológiák, mint az önvezető autók és a mesterséges intelligenciák terén.

A Trump-kormányzat viszont úgy ítéli meg, hogy

a részmegállapodás egy stabil kiinduló pont, amely magában foglalja azokat a kínai ígéreteket, hogy többet tesznek a szellemi tulajdon védelmére, korlátozza a kényes technológiák átadásának kikényszerítési gyakorlatát, és fékezi a kínai nemzeti fizetőeszköz, a jüan árfolyamának a kínai exportőrök javát szolgáló leértékelését.

A kínai importot sújtó jelentős amerikai vámok fenntartásával pedig Washington megőrzi azt az eszközt, amellyel vállalásainak teljesítésére kényszeríti Pekinget.

Megosztás
Címkék