A válság gazdasági következményeiről

Több előrejelzés jelent meg, hogyan vészeli át Szlovákia a járvány gazdasági hatásait. Mindezek igazságtartalmát nehéz megbecsülni, hiszen az elemzéshez szükséges statisztikai adatok egyelőre nem hozzáférhetőek, a leállás valós mértékéről nem adnak képet. Vannak ugyan közvélemény-kutatások, sztenderdizált felmérések, de ezek nem a gazdaság valódi teljesítményét mérik, hanem a gazdasági teljesítményről alkotott szubjektív képet aggregálják.

Egyelőre senki sem tud választ adni arra, mikor leszünk úrrá az egészségügyi vészhelyzeten, azaz mikor lehet valóban nekilátni a gazdaság visszaépítésének. 

Különböző forgatókönyvek persze léteznek, hogy a korlátozások még 1-2 vagy akár három hónapig is eltarthatnak, viszont nem kell, hogy a vészhelyzet egyszerre oldódjon a világban. Vagyis a globális gazdaság nem egyszerre kezdheti meg a felépülését.

Azzal is kevesen számolnak, hogy egy esetleges vészhelyzet feloldása után a koronavírus újra lecsaphat, és még komolyabb gazdasági károkat okozhat.

Szlovákiában az első gyorsbecslést a Szlovák Nemzeti Bank elemzőcsoportja tette közzé, amelynek három forgatókönyve 1,4 és 9,4 százalék közötti teljesítménycsökkenéssel számol. A szlovák pénzügyminisztérium makroprognózisa a szlovák gazdaság 7,2%-os visszaesését feltételezi. A gazdaság fokozatos fellendülését már az év második felében várják, és a következő évre 6,8%-ra becsülik a gazdasági teljesítmény növekedését. 

A válság előtti teljesítményt várhatóan 2021 végére fogja elérni a gazdaság.  A foglalkoztatás is erőteljesen csökkenni fog, 88 000 munkahely tűnik el a munkaerőpiacról, és 8,8%-ra emelkedik a munkanélküliségi ráta.

A rövid távú munkát támogató kormányzati intézkedés, a kurzarbeit fékezni fogja a munkanélküliség növekedését, ami nélkül a munkanélküliség közel 20 000-rel lenne magasabb, feltételezi a minisztérium. Viszont két vészforgatókönyvében akár a 10 százalékot meghaladó mértékű visszaeséssel is számol. 

Mint a fentiekből látható, nehéz pontos képet alkotni. Abban konszenzus alakult ki, hogy valós megoldást csak a vakcina előállítása vagy más gyógymód kialakítása jelentené. Addig marad a kármentés, a gazdasági szereplők veszteségeinek tompítása, hogy ne épüljenek le a kapacitások.

Szlovákia gazdaságát rossz stádiumban érte a válság. A gazdasági lassulás már 2019 második felében elindult. A lassulás, illetve a közérzetjavító szociális intézkedések miatt a költségvetési hiány is elszabadult, ami normális gazdasági körülmények között is megnehezítené az új kormány dolgát.

A gazdasági lassulásnak több oka volt. Elsősorban az a téves gazdaságpolitika, amely a külföldi tőke által behozott összeszerelő műhelyek telepítésére összpontosított. A modell több évig működött, de 2019-re kifulladt. A V4 országai közül egyedül nálunk emelkedett az adóék, ami egyben a munkabérköltségek növekedését okozta. Szlovákia az utóbbi években elvesztette a vonzerejét a külföldi beruházók szemében. 

Az ország a közepes fejlettség csapdájába esett, ahonnan nem tud továbbfejlődni. A viszonylag olcsó munkaerőre alapozta a fejlődést. A gazdasági ösztönzőket elsősorban a munkahelyteremtéshez kötötték, nem a hozzáadott érték növeléséhez, a termelékenység fokozásához.

Nem áldoztunk a kutatásra, fejlesztésre. Az oktatás is kívánnivalót hagy maga után, mind minőségben, mind a végzettek gazdaság általi használhatóságában.

Komoly kormányzati dilemma, hogy a munkahelymegtartó intézkedésekre összpontosítson, vagy a hitelnyújtások könnyítésével készüljünk a gazdaság felépülési szakaszára. Kérdés, mennyire merjük elengedni a költségvetést, egyben az adósságot, hiszen a munkahelymegtartó intézkedéseket zömében a költségvetésből lehet fedezni. Itt viszont figyelembe kell venni a meglévő tartalékokat, az eladósodottságot, illetve azt, hogyan juthat többletforrásokhoz a költségvetés. Látható, hogy egyre nehezebb feltételekkel lehet majd hitelekhez jutni. Az új kormány az előző hitelaukcióhoz képest már csak egyszázalékos felárral tudott legutóbb kölcsönhöz jutni.

Az új kormány a munkahelymegtartó intézkedéseivel első lépésben a kis- és középvállalkozásokat célozta meg. Természetesen a nagyvállalatok rögtön beálltak a sorba, és maguknak is kikényszerítették a kurzarbeithoz hasonló támogatási formát.

A válság legnagyobb veszteseinek az önkormányzatok tűnnek, hiszen bevételeik jelentős része a természetes személyek adóbefizetéseitől függ. A Pro Civis társulás becslésének három variánsa 6, 16, illetve 27 százalékos bevételkiesést feltételez.

Az intézkedésekről, azok jogosságáról, hatásairól mindenkinek meglehet a véleménye, a konszenzus érdekében viszont érdemes lenne számba venni, milyen tapasztalatokat nyújt maga a válság. A legfőbb tanulság, hogy semmi sem lesz azonos a válság előtti állapottal. Ezernyi lehetőséget lehet megfogalmazni, amelyeket már a közgazdaság elméleteinek néhány eddig perifériára szorított ága hangoztatott. Válaszokat kereshetünk ökológiai, etikai, regionális és egyéb szempontokból.

Nemcsak a közgazdasági szemlélet, de a technológiaváltás területén is forradalmi változásokra számíthatunk. Nemcsak a gazdaságpolitikának kell változnia, hanem maguknak a gazdaság szereplőinek is keresniük kell az új utakat, az új gazdasági modelleket.

Ebből a szempontból minden döntéshozónál hibás a szemlélet, hogy ezt a válságot a régi pozíciók, kapacitások megőrzésével akarja leküzdeni, hogy ugyanott folytathassa, ahol a válság előtt abbahagyta. A válságra nem lehetőségként tekint, amely a problémáinkra megoldást teremthet.

Márpedig a szlovák gazdaság és társadalom számtalan megoldatlan problémát görget maga előtt. Ilyen a duális gazdaság, a KKV-k lemaradása a termelékenység vagy a versenyképesség területén. Ilyenek a regionális különbségek, a marginalizált lakosság kilátástalan helyzete, az oktatás elmaradottsága, a demográfiai mutatók és ezzel összefüggésben a társadalom rohamos elöregedése.

Iparunk egyoldalú, az autógyártástól függünk, miközben ebben az ágazatban sérültek leginkább az értékláncok. Bűnösen keveset költünk kutatásra, fejlesztésre, arra, amivel a versenyképességünket növelni tudnánk.

A világ a járvány kapcsán ezt a kérdést teszi fel, miközben gazdaságmentő aktivitásainkban mindezt figyelmen kívül hagyjuk. Továbbra is a nagy globális gazdaság visszaállítására törekszünk, miközben lehet, a világ új fordulatot vesz. A válságból való kimenetkor számtalan veszély is fennáll. Várhatóan jelentős felvásárlások fognak végbemenni, amiket azok a nagy gazdaságok vállalatai képesek végrehajtani, melyeket kormányuk a felszínen tartott.

Nem látható, mi lesz Európa és az euró sorsa. Európa rosszul és lassan reagált az egészségügyi vészhelyzetre (bár nem voltak meg erre a kompetenciái), és ez felértékelte a nemzetállamok szerepét.

A válság gazdasági kezelése kapcsán ugyan Brüsszel belendült, de itt is szembejöttek azok a problémák, melyeket a legutóbbi, 2008-as válság óta nem tudott megoldani, az észak–déli gazdasági különbségekben, a gazdasági teljesítményben, a versenyképességben, az eladósodottságban.

A megoldatlan problémák között mindenképp meg kell említeni, hogy a technológiai versenyben egyre inkább lemaradtunk Amerika és Ázsia mögött, és nem leljük a kiutat.

Sajnos, ugyanilyen bizonytalan az euró sorsa, amelynek működését inkább a politikai akarat, mint a racionális érvek indokolják. Ha azt mondjuk, hogy majd lesz valahogy, csak kullogni fogunk az események után, és végérvényesen Európa perifériáján maradunk.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/16. számában.