A pénzügyi rabszolgaság felé - I. rész
A pénzről kétszer esik szó: ha sok van belőle, vagy ha kevés. A föníciaiak óta használt fizetőeszköz esetében néhány éve még senkinek sem jutott volna eszébe, hogy egyszer csak eltűnhet, kivonják a forgalomból, és nem a mennyiség lesz a kérdés, hanem hogy lesz-e egyáltalán. Vagyis hát lesz, de csak névlegesen.
Nemrég kétszáz euróssal fizettem egy boltban. Úgy néztek rám, mint aki a holdról érkezett: mit akarok ezzel a bankóval? Pedig még csak nem is ötszázasról, a legnagyobb címletű euróról volt szó, hiszen olyat évek óta senki sem látott.
A pénztáros hölgy mégis a vezetőt hívta. Együtt nézegették, hümmögtek fölötte, átvilágították, aztán valami jelet, talán ikszet rajzoltak rá.
A másik bolti példa mindenki számára ismerős, aki valamelyik nagy bevásárlóközpontban próbál szabad pénztárt találni. A pénztárgépek kilencven százaléka ma már „önkiszolgáló”, pénztáros nélküli. Eleinte magam is azt hittem, hogy sima költségcsökkentésről van szó, a kapzsi tulajdonosok számára ugyanis a gép olcsóbb, mint az élő munkaerő. Dolgozzon csak a vevő, és számoljon a gép, aztán jöjjön a hitelkártya, és se köszönöm, se viszlát. Hogy ez egy csomó munkahely megszűnésével jár, úgy tűnik, senkit sem érdekel.
Ám ha az ember kissé belegondol, és összerakja a jelenség összetevőit, hamar rájön, hogy amit a „kényelmesebb, egyszerűbb, olcsóbb és átláthatóbb” jelszóval próbálnak eladni, nem más, mint egy hosszú lejáratú, régen dédelgetett mesterterv része. A (természetesen nem létező) háttérhatalom rájött, hogy az embereket a legegyszerűbben úgy tudja igába hajtani (sima konzumidiótából kiszolgáltatott rabszolgává tenni), ha a legfontosabb szabadságjogától, a pénz szabad használatától fosztja meg. Előbb a hitétől, majd a nemzetétől, végül a nemétől és legvégül a szabadságától.
Napjaink történései ebbe az irányba mutatnak: hogyan lehet a népet manipulálni, kontrollálni és irányítani. Hogy nem a szélsőjobboldal által kiagyalt összeesküvés-elméletről van szó, példák sokaságával lehet alátámasztani.
Sokan emlékezhetnek a kanadai kamionsofőrök tavalyi lázadására. A fuvarozóknak elegük lett az emberiség történetének egyik legnagyobb zsarolásából, a Covid elleni oltási igazoláshoz kötött határátlépésből. Pontosabban annak megtagadásából, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette az áru szabad mozgását. Fel is lázadtak ellene. Gépkocsik százai torlaszolták el az USA és Kanada közti határátkelőhelyeket, és indultak el a főváros felé, jókora káoszt okozva. A liberális Trudeau-kormány végső tehetetlenségében egy huszárvágással zárolta a sofőrök, a munkáltatóik és a mozgalom támogatóinak bankszámláit. A végtelenül „demokratikus” lépéssel a kanadai kormány az egyik legalapvetőbb, a nyugati világ etalonjának számító szabadságjogot, a vagyon sérthetetlenségének jogát taposta sárba.
Hogyan akar bennünket megfosztani a szabad pénzhasználattól a (természetesen nem létező) háttérhatalom? A kezdet nálunk a rendszerváltás utáni évekre tehető, amikor lavinaként zúdult ránk a bankok egyeduralma. A vállalatok tömegével kezdtek áttérni a bérek banki átutalással való kifizetésére, fokozatosan eltűntek a fizetési szalagok, ahol mindenki böngészhetett a tételek közt: mennyi adót vontak le, mennyi volt a túlórapénz stb. A nyugdíjasok következtek, és ma már a szolgáltatói díjakat is szinte kizárólag banki utalással lehet fizetni. Mindennek persze megvolt a magyarázata: veszélyes, ha például egy céghez nagy összeget kell kiszállítani, az sem való, hogy a postás sok pénzzel mászkáljon.
Szép lassan, fokozatosan minden és mindenki belecsusszant a banki gépezet olajozott fogaskerekei közé.
Az egyik legfelháborítóbb esettel a pozsonyi városi parkolóautomatáknál találkozik az ember. Ezeken a gépeken már nincs nyílás az aprópénznek, csak bankkártyával lehet fizetni például 1 óra per 1,50 eurót. Egy ilyen pitiáner összegnél sincs választási lehetőség, banki tranzakcióra kényszerítik az embert. A bank természetesen leszedi a kezelési költséget, ráadásul a rendszer ellenőrizni tudja az ember mozgását.
Megszokhattuk, hogy Szlovákiában a nagy horderejű politikai döntések nem okoznak felháborodást. A személyeskedő, maffiamódszerekkel működő politikában napi szinten annyi valós és álhírt tolnak az ember képébe, hogy nem csoda, ha elsikkad a lényeg. A pozsonyi parlament nemrég törvényt fogadott el, amely tiltja a 15 ezer euró fölötti készpénzfizetést. Nemcsak a magánszemélyeknek, a vállalatoknak is. Magyarázat persze mindig akad. Erre azért volt szükség, hogy megakadályozzák a korrupciót, az adócsalást és kiszűrjék a terrorizmust. Naná. (Mi más juthatna az ember eszébe, mint Eva Kaili táskája, benne másfél milliócskával.)
A szlovák példa nem egyedi, hiszen a világ legtöbb jegybankja elkezdte előkészíteni a digitális jegybankpénzek (CBDC) bevezetését. Ennek a pénznek már nem lesz papíralapú formája. Az izraeli kormány csaknem egy évtizede jelezte, kész élére állni a készpénztelenítésnek. Az első lépést már meg is tették a zsidó államban: 2022-ben mintegy 1600 eurónyi sékelben maximalizálták az üzleti készpénzfizetést, míg a magánforgalomban 4000 euróban. A második lépés a készpénz eltűnése lesz a harmadik lépéssel egyidőben, amely szerint minden polgárnak kötelező lesz saját névre szóló bankszámlát nyitni, amelyhez fizetési kártyát adnak.
Természetesen Magyarország sem kivétel. Svédországban és Norvégiában már 10 százalék alatt van a készpénzfizetés, a finn nemzeti bank pedig 2029-re jósolja a készpénz eltűnését. Az ötlet a korrupció elleni harccal takarózik. Mi sem természetesebb, hogy az elképzelés a korrupcióról sosem hallott Ukrajnában is kedvező fogadtatásra talált.
Eddig még rendben is lenne a dolog, ám a bankok és a pénzügyi szolgáltatók újabban próbálnak bizonyos „erkölcsi feltételeket” szabni az ügyfeleiknek. Vagyis beszállnak a politikába. Az USA-ban több bank is megtagadta, hogy pénzügyi szolgáltatást nyújtson Donald Trump volt amerikai elnöknek. Nagy port kavart, amikor például a legnagyobb amerikai bank, a JPMorgan Chase elutasított egy konzervatív csoportot, míg Nagy-Britanniában a Barclays Bank zárolta egy szervezet számláit, mert az férfiaknak és nőknek segít megváltoztatni az LMBTQ-identitásukat. Vagyis a normalitást támogatja. Egy brit bank az angol Függetlenségi Párt (UKIP) volt vezetőjének, Nigel Farage-nak a számláit zárolta, arra hivatkozva, hogy a politikus „értékei” nem egyeznek a pénzintézetéivel.
A készpénz pénzügyi szabadságot ad, mozgása nem követhető, míg a digitális tranzakcióknak gyakorlatilag kitörölhetetlen nyomuk marad. Amíg az ember hozzáfér a pénzéhez, nem ütközik korlátozásokba, lefoglalásba, retorzióba, nem gondol a veszélyre.
Egyelőre csak a „nagyvadakra” lőnek, de eljöhet az az idő, amikor polgárok millióinak is előírják, milyen normák szerint kell élniük, s ha nem teljesítik, egyszerűen letiltják őket. Mivel papírpénz akkor már nem lesz forgalomban, mindenki kénytelen lesz megfelelni a „normalizátorok” értékrendjének. Ugye, milyen hátborzongatóan ismerős? A totális kontrollnak ehhez a rendszeréhez képest a kommunista diktatúra langyos, szombat esti operett volt.
