A második pillér nyugdíjalapjaira a hozam helyett inkább a viszem a jellemző
Szeptember végével a nyugdíjbiztosítás második pillérébe 1 555 846 szlovák polgár 9 084 538 872 eurót fizetett be. A garantált alapokba folyt a megtakarítások 73,6%-a, a nem garantáltakba a 26,4%-a. Az átlagos értéknövekedés 2019-ben a nem garantált alapokban 16,5%, a garantált alapokban 3% volt. Nyugdíjbiztosításra jelenleg a járulékalap 18 százalékát fizetjük, amelynek 13,25%-a a Szociális Biztosítónak, 4,75%-a a második pillérbe vándorol. Az idei első háromnegyedévben a második pillérbe takarékoskodók száma 60 251-el nőtt.
Az elmúlt 15 évet vizsgálva a magánnyugdíjalapok teljesítménye nem szívderítő.
Erről írt Ódor Lajos a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke, és Pavol Povala. A szakmaiatlan politikai lépések és az alapkezelők nem meggyőző teljesítménye miatt a polgárok érdekei a háttérbe szorultak. A közgazdászok megegyeztek abban, hogy az elméletben az alapok jól működnek, de nem tudják kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket – az eredmények ugyanis nagyon rosszak.
A szerzők fő megállapítása ugyanis az, hogy az alapok 2005 márciusától 2019 júniusáig, amennyiben figyelembe vesszük az inflációt, akkor nem hoztak reális hozamokat. Mindezt az aktívumok nem optimális allokációjával magyarázzák, azaz a befektetések rossz elhelyezésével. Ugyanis a befizetések két harmada garantált alapokba folynak, amelyek hozama alacsony.
A szerzők két alternatív példát konstruáltak, hogy megmutassák, mennyit vesztettek a polgárok. Ez egyik egy széleskörű diverzifikált részvénycsomag (rizikós aktívum), a másik pedig egy kötvény csomag (nem rizikós aktívum). Majd összehasonlították az inflációtól megtisztított hozamokat.
A merész beruházó, aki csak részvényekbe fektetne, az inflációt levonva nem egész hét százalékot kapna.
Aki kombinálná a kettőt, azok hozama 2,5-6,9 százalék között volna évente.
A nyugdíjalapok eredménytelensége mögött az lehet, hogy hiányoznak a részvények a portfólióból. Ezért a szerzők megvizsgálták, mi volna, ha a részvények 20, 40, 60, 80, 100 százalékos részben volnának a csomagban.
Például, ha az alapok 60 százalékát részvényekbe fektették volna, akkor 2019 júniusáig a második pillér számláin 5,28 milliárd euróval lenne több. A megtakarítás mintegy 60%-kal lenne több mint a jelenlegi.
Ha a portfólióban nem volna részvény, csak a globálisan elérhető kötvények kombinációja, akkor is 1,94 milliárd euróval (22%-kal) magasabb lenne a megtakarítások értéke.
Hosszútávon évente a szlovákiai polgároknak 170 milliós veszteségük keletkezik.
A szerzők összehasonlítják más ország nyugdíjalapjaival, ahol a különbség még szembetűnőbb. Például az új-zélandi New Zealand Superannuation alap hozama átlagosan 9,9% volt, míg a szlovák nyugdíjalapok legjobb eredménye csak 3,8%.
A szerzők négy okot határoztak meg. A politika negatív hatása, nem reális elvárások, a pénzügyi tudatosság alábecslése és az emberi tényező, vagy a konkurencia hatásának túlbecsülése az adekvát hozamok képzésére.
A másik probléma az volt, hogy a szlovák polgár rögtön svájci nyugdíjat remélt. Még az idősebb embereknek is (akik rövid ideig fizettek) nem reális elvárásai voltak.
Alábecsülték annak is a kockázatát, hogy nem mindenki fog a rendszerbe belépni, és erre ráerősített a politika is.
Túlbecsülték azt is, hogy a konkurens környezet, több alap megléte jobb eredményeket hozhat. A szerzők szerint az idő megmutatta, hogy ez nem törvényszerű.
A szerzők szerint azonban a második pillérnek a mai napig van létjogosultsága a szlovák piacon. Egyrészt a második pillér szétosztja és tompítja a makrogazdasági kockázatokat, ami jelenlegi globális gazdasági folyamatok és a demográfiai trendek miatt is fontos. Másrészt a jó példák a világból mutatják, hogy sikeresen profitálhatnak az alkalmazottak nem csak a munkájuk, hanem a tőke jövedelmeiből.
Harmadrészt kiegyenlítheti a generációk közötti feszültséget. Szlovákiában a jövőben várható az idős generációk arányának növekedése, ami vagy a nyugdíjak csökkenését, vagy a munkavállalók magasabb járulékterheit okozhatják.
Ódor és Povala a második pillér radikális változásait javasolják. Erre három javaslatuk van. Vagy csökkentik a második pillér jelentőségét, vagy erős paternalizmust vezetnek be, vagy egyetlen központosított alapot hoznak létre.
Az első szerint minimalizálnák a károkat, azaz kevesebb közpénzt juttatnának a rendszerbe, tehát csökkennének a befizetések.
A paternalista javaslat szerint újra kellene definiálni a takarékoskodók belépését, és a kezdeti beruházási stratégiát. Például minden kezdő munkavállalónak kötelező volna a belépés, a kilépés viszont csak két-három év elteltével volna lehetséges. A nyugdíjalap a megtakarítások egy részét kötelezően a részvénypiacon helyezné el.
A központi nyugdíjalap, egy nonprofit alapú állami szervezet volna. A magán-nyugdíjalapok megszűnnének, ami csökkentené a kiadásokat az alapok kezelésére. A szervezet csak kezelné az alapokat, és a politikai függetlenségét az alkotmánynak kellene biztosítania.
A szerzők leginkább a központi alap mellett teszik le a voksukat. A paternalista verziót tartják a második legjobb megoldásnak. Ahogy írják a kicsi és gyorsan öregedő Szlovákia jól járna a kötelező megtakarítási séma felállításából, de ehhez széles politikai konszenzus kell.
