A gyermekvállalás tovább növeli a szakadékot a nők és a férfiak bérezése között
Szlovákiában a nők és a férfiak közötti kereseti különbség továbbra is jelentős, az anyaság pedig tovább mélyíti a szakadékot. A probléma túlmutat azon, hogy ki mennyit kap a hónap végén, hosszú távon a nők karrierjére, anyagi önállóságára és nyugdíjára is hatással lehet.
A különbség nem tűnt el
A munkaügyi minisztérium Eurostat-adatokra hivatkozó összesítése szerint 2024-ben a nemek közötti bérkülönbség 15,7 százalékot tett ki Szlovákiában. Ez az úgynevezett korrigálatlan bérszakadék, amely a férfiak és a nők átlagos bruttó órabérét hasonlítja össze.
Vagyis nem azt jelenti, hogy minden nő 15,7 százalékkal kevesebbet keres a vele azonos munkakörben dolgozó férfi kollégájánál, hanem azt mutatja meg, mekkora az általános különbség a két csoport átlagos keresete között.
A férfiak és a nők eltérő arányban dolgoznak különböző ágazatokban, nem minden munkakör kínál azonos kereseti lehetőségeket, és a vezető pozíciókhoz való hozzáférésben is lehetnek különbségek. Emellett a túlórák, a részmunkaidő, a szakmai tapasztalat és a karrier megszakítása szintén befolyásolja a fizetéseket.
A nőknek átlagosan 1212 euró a havi tiszta keresetük, ami viszont egy gyerek vállalása után átlagosan 1056 euróra esik vissza, és minden újabb gyerek születése esetén átlagosan 56 euróval csökken. Ezzel szemben a férfiak fizetése stabil marad.
Amikor megszületik a gyermek, megváltoznak a szabályok
A fenti számok is mutatják, hogy a gyermekvállalás az a pont, ahol a különbségek még látványosabbá válnak. A szülés utáni időszakban jellemzően az anya marad hosszabb időre távol a munkaerőpiactól, majd sok esetben úgy tér vissza dolgozni, hogy a gyermeknevelés feladataiból továbbra is jelentős részt vállal. Ez kevesebb ledolgozott órát, lassabb szakmai előrelépést, elmaradó béremeléseket és kevesebb vezetői lehetőséget jelenthet.
A pénzügyminisztérium elemzése szerint az első gyermek születése után hat évvel az anyák évente átlagosan 2,5 hónappal kevesebbet dolgoztak, bérük pedig 33 százalékkal alacsonyabb volt annál, amikor még nem volt gyerekük. Az eltérés egy részét a kevesebb munkaóra magyarázta, de a hatás túlmutat ezen. Ugyanez az elemzés arra is rámutatott, hogy az apák jövedelmére a gyermek születése jóval kisebb negatív hatással volt, az első két évben pedig akár pozitív irányba is elmozdult.
Ezt persze nem lehet általánosítani, a családok többségében azonban megfigyelhető ez a jelenség. Azt viszont jól szemlélteti, hogy a gondozási feladatok elosztása milyen következményekkel járhat a munkaerőpiacon. Miközben a két fél közösen dönt a gyermekvállalásról, a kereseti veszteséggel az esetek többségében az anyának kell szembenéznie.
Mindenki egyenlő?
A helyzetet tovább tényezők is nehezítik. Amikor az anya visszatér a munkahelyre, a szakmai kapcsolatok újjáépítése, a korábbi munkakörbe való visszatérés és a teljes munkaidős foglalkoztatás sokszor komoly kihívást jelent.
A megoldás ezért nem merülhet ki abban, hogy a nőknek azt tanácsolják: tárgyaljanak határozottabban a fizetésükről, vagy válasszanak jobban fizető szakmát. Fontos a bérezés átláthatósága, a megkülönböztetés elleni fellépés, a megfizethető gyermekellátás és az is, hogy az apák számára valódi lehetőség legyen a gyermekgondozásban való aktív részvétel. Az idei évben új szabályok léptek életbe az egyenlő bérezésről, amelyek erősítik az átláthatóságot és rávilágítanak a jelentős bérkülönbségekre.
A cél továbbra sem az, hogy mindenki ugyanannyit keressen, függetlenül a munkájától és a felelősségétől. Hanem az, hogy senkinek ne kelljen azért tartós anyagi hátrányt elszenvednie, mert gyermeket vállal, és hogy a családalapítás ne váljon hátráltató tényezővé a családalapítás során.
Ha a gyermeknevelés terhe továbbra is főként a nőkre hárul, a bérszakadékot sem lehet pusztán egyenlő bérezést előíró szabályokkal megszüntetni. A valódi változás az lenne, ha olyan körülményeket biztosítanának, melyben az anyaság nem jelent automatikus szakmai és pénzügyi visszalépést.
