A fiatalok már nem a malacperselybe gyűjtögetik a pénzüket
Manapság már egyáltalán nem számít kirívó esetnek, ha egy általános iskolás vagy tinédzser saját bankkártyával rendelkezik. A készpénz már egyébként is kikopóban van - bankkártyát is egyre kevesebben használnak - a legtöbben a telefonjukkal vagy az okosórájukkal fizetnek.
De nem csupán a felnőttek, Szlovákiában a gyerekek több mint fele rendelkezik bankkártyával vagy digitális bankkártyával. A kérdés az, hogy érdemes ilyen fiatalon fizetési eszközt adni a kezükbe, és ebben milyen felelőssége van a szülőknek.
Ez önmagában nem rossz dolog. A gyerek megtanulhatja, hogy a pénznek van értéke, a rendelkezésére álló összeg nem végtelen, és minden egyes vásárlással csökken az egyenlege. A szülő pedig szép lassan egyre nagyobb önállóságát adhat neki. A digitális pénznek azonban van egy komoly hátránya, mégpedig, hogy kevésbé érezhető. A fizikai pénz fogyását látjuk, a bankszámlán lévő összeg változását viszont könnyebb figyelmen kívül hagyni.
A pénzügyi tudatosság nem attól alakul ki, hogy egy gyereknek van-e saját kártyája. Sokkal fontosabb, hogy tudja-e, mi történik akkor, amikor fizet vele.
Ha a szülő egyszerűen feltölt egy bizonyos összeget, és szabad kezet ad annak elköltésében, akkor a fiatalban szinte biztosan nem alakul ki a pénzügyi tudatosság. Ha viszont a bankkártya mellett beszélnek a családban a költségekről, a megtakarításról, a szükségletekről és a vágyakról, akkor a kártya hasznos eszközzé válhat.
Már a kamaszokkal is érdemes megbeszélni, hogy a havi zsebpénzének mekkora részét költheti el szabadon, mennyit érdemes félretennie, és mi történjen akkor, ha a hónap vége előtt elfogy a pénze. Ez utóbbi különösen fontos lecke. Ha minden alkalommal érkezik egy újabb összeg a szülőtől, a gyerek soha nem tapasztalja meg igazán a korlátozott keretek között való gazdálkodást.
A digitális pénznek digitális veszélyei is vannak
A bankkártya megjelenésével ráadásul új problémák is belépnek a gyerekek világába. Az interneten és a közösségi médiában szinte folyamatosan találkozhatnak olyan termékekkel, amelyek vásárlásra ösztönöznek. Egy játékban megvásárolható extra, egy közösségi médiában látott divatos termék vagy egy influenszer ajánlása könnyen impulzusvásárláshoz vezethet.
Ilyenkor merül fel a legfontosabb pénzügyi kérdés: „Valóban szükségem van erre?” A digitális környezet ugyanis éppen arra épül, hogy minél kevesebb akadály legyen a vásárlás előtt. Ha pedig a fizetés egyetlen érintés, a döntés és a vásárlás közötti idő megszűnik.
Ezért a pénzügyi nevelésnek ma már az online biztonságról is szólnia kell. A gyereknek tudnia kell, hogy banki adatokat, PIN-kódot, jelszavakat vagy jóváhagyó kódokat nem adunk ki másnak, és azt is meg kell értenie, hogy az interneten sem minden ajánlat valódi vagy megbízható.
A szülő felelőssége
A cél persze nem az, hogy a szülő minden vásárlást engedélyezzen, és minden tranzakciót ellenőrizzen. A cél az, hogy a gyerek idővel képes legyen saját maga jó döntéseket hozni.
Ehhez életkorhoz igazodó szabályokat kell hozni. Egy kisebb gyermeknél elegendő lehet egy alacsonyabb költési limit és a szülői felügyelet. Egy idősebb tinédzsernek már nagyobb szabadságot lehet adni, miközben továbbra is érdemes rendszeresen átbeszélni a pénzügyi döntéseit.
A több mint ötven százalékos arány azt mutatja, hogy a bankkártyahasználat a fiatalok mindennapjainak szerves részévé vált. A kártyának egy lehetőségnek kell lennie, hogy a fiatalok felelősséget vállaljnak, és megtanulják kezelni a saját pénzüket.
Összességében tehát a bankártyahasználat elterjedése a fiatalok körében nem mondható rossz dolognak, így ugyanis hamarabb képesek megtanulni, hogy a tetteikért felelősséggel tartoznak. Előbb-utóbb ugyanis felnőnek. Lesz saját fizetésük, saját számlájuk, kiadásaik, melyekért egyedül ők vállalnak felelősséget.
A bankkártya persze önmagában senkit sem nem nevel pénzügyileg tudatos felnőtté. De ha a családban beszélgetnek róla, szabályokat állítanak fel és valódi tapasztalatok társulnak mellé, akkor az egyik első lépés lehet efelé.
