Pénz és alapok nélkül nehéz lesz

2021. április 10., 09:27
Rajkovics Péter

A szlovák és a magyar csapat is veretlenül teljesítette a 2022-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőjének a nyitányát. Három forduló után mégis csak Budapesten lehetnek maradéktalanul elégedettek a begyűjtött pontokkal. A pozsonyi szövetségi központban inkább azon töprengenek, minek köszönhető a kiegyensúlyozatlan teljesítmény.

Fotó: TASR

A magyar csapat első két mérkőzéséről előző számunkban már írtunk, a múlt héten az andorrai kaland is sikerült. Magabiztos vendégsikernek örülhettünk, igaz, a dunaszerdahelyiek kiválósága, Kalmár Zsolt megsérült. A magyar teljesítmény az első három forduló után két győzelem és egy bravúros döntetlen a lengyelek ellen, így a megszerzett hét pont esélyt ad a további fordulókra, sőt, az Eb előtt is bizalomgerjesztő.

Ami a szlovák eredményeket illeti, megállapíthatjuk, már az első mérkőzés után voltak kritikusai, hiszen Ciprusban csak gól nélküli döntetlenre futotta a Štefan Tarkovič vezette együttesnek. Egyébként is, a szlovák szövetségi kapitány nem mondható a legnagyobb névnek a szlovák szakemberek között, inkább a háttérben dolgozott keményen, ezért is esik több szó arról, hogy ki lehetne helyette a mester. A válogatott ugyanis a magyar nemzeti tizenegyhez hasonlóan ott lesz az Eb-n, ami pedig nagy reklám az edzők számára is.

A szlovák szövetség döntéseit azért még várjuk meg, mert a ciprusi bizonytalan teljesítmény után jött a teljes lebőgés Nagyszombatban, ahol egy félidő alatt két gólt kaptak a hazaiak a csoport leggyengébb csapatától, a máltaiaktól. A második játékrészben a gyors gólok után is csak a döntetlent sikerült behúzni, a 2:2 pedig azt jelentette, hogy a vendégek értékes pontokat vittek el idegenből, ami esetükben ritkaságszámba megy. Annál nagyobb volt az elkeseredettség a szlovák táborban, mert a fiatalításon átesett csapat harmatgyenge teljesítményt nyújtott.

Ezért is volt meglepő, amikor a harmadik találkozón, az oroszok ellen odahaza képes volt a Tarkovič-legénység megújulni. Igaz, az első félidőben nem sok érdekeset mutattak a játékosok, de a szlovákoknak összejött a gól. Az előnyt egy ideig tudták is őrizni, ám a fokozódó nyomás végül meghozta az orosz egyenlítést. Ekkor már úgy tűnt, ismét egy döntetlent könyvelhetnek el a szlovákok, de Róbert Mak remek akciója eldöntötte a csatát, amivel új esélyt adott a csapatának, mert legyőzték az oroszokat.

A világbajnoki kvalifikáció egyébként elég bonyolult. A márciustól novemberig tartó selejtezőből (öt hatos és öt ötös csoportban zajlanak a küzdelmek) a győztesek jutnak ki automatikusan a világbajnokságra, a csoportmásodikokhoz csatlakozik majd két olyan együttes, amely a Nemzetek Ligájában megnyerte a csoportját, de a vb-selejtezők során nem végzett az első két helyen. A playoffban ez a 12 válogatott küzd a fennmaradó három európai helyért, három ágon, egymeccses párharcokban 2022 márciusában.

Mindezt elnézve és ismerve a szlovák csoport összeállítását (Horvátország, Oroszország, Szlovénia, Ciprus, Málta) nyilvánvaló, hogy még az oroszok elleni siker is csak kis segítség, mert Szlovénia és Horvátország ellen eddig nem ment túl jól a szlovák csapatnak. De erről majd a későbbi találkozók döntenek.

A probléma viszont adott. A szlovák bajnokság élvonalában a hazai fiatalok nagyon kevés lehetőséget kapnak, a gyengébb együtteseknél is sok az idegenlégiós. Ez nem feltétlenül javítja a klubok teljesítményét. Magyarországon ugyan hasonló a helyzet, de a csapatok már több európai kupaszereplést is köszönhetnek az idegenlégiósoknak, akik nem feltétlenül csak mennyiséget jelentenek a klubok számára. Természetesen mindezek mögött azt is látni kell, hogy a magyar bajnokságban többet tudnak fizetni, így a jobb külföldi labdarúgók számára is vonzóbb, mint a szlovák bajnokság, ahol csupán 2-3 klub tud nagyobb összeget fizetni egy játékosnak.

Ettől függetlenül meg kellene oldani a hazai fiatalok beépülését az élvonalbeli klubokba, ami Magyarországon a sok kritika ellenére jobban sikerül, mint Szlovákiában. Nálunk szeretnek a zsolnai példával dobálózni a szakemberek, de ezen túl alig találunk a saját nevelésű játékosokra építő klubot.

A kérdés csak az, hogy a jelenlegi állapot kinek és meddig lesz megfelelő, amikor (fényes kivétel a MOL Aréna) csak ritkán látunk ötezernél több szurkolót egy találkozón, ami gazdaságilag is érdeke lenne a kluboknak, de a nemzetközi kupaszereplés is elég gyorsan befejeződik. Kérdés, hogy ebben a helyzetben kinek és miért éri meg a külföldiekre épülő középszintű csapatokat fenntartani, amikor azok csak veszteséget termelnek?

A válogatott számára biztosan nem jelentenek pluszt, de még a hazai sportéletnek sem. Így az lenne logikus, ha éppen a fiatalok beépítésére vonatkozó ötletek uralnák a szlovák sportéletet. Ki tudja, miért, valahogy hiányoznak az ilyen elképzelések. Amíg a válogatott többé-kevésbé hozza az eredményeket, addig a szakmai berkeken kívül kevés szó esik erről. A márciusi teljesítmény azonban rávilágított, és már a külföldön játszó szlovák futballistákra épülő csapaton is meglátszik, hogy a hazai bajnokságból egyre nehezebb új tehetségeket külföldi szerződéshez juttatni, mert odahaza is kevesebb a lehetőségük. Ennek következményeként hiányzik a jó cserepad, amelyből akár egy új válogatottat is lehet építeni. Ehhez azonban az alapoktól kellene kezdeni az építkezést.

Megjelent a Magyar7 2021/14.számában.

2021. április 8., 10:24

Régi arcok – új harcok? A Magyar7 legújabb, 14. számáról

Ne feledjék: ha még nem előfizetői, a legközelebbi postán is megvásárolhatják a felvidéki magyarok közéleti hetilapját, a Magyar7-et!

Kövesse facebook oldalunkat is!