Nem egy sablonos játékost kerestek, hanem pont engem – interjú Bénes Lászlóval
A Bundesliga-évek és egy rendkívül sikeres törökországi időszak után Belgiumban, a patinás KAA Gent együttesénél folytatja pályafutását Bénes László. A csallóközi nevelésű középpályás négyéves szerződést írt alá új klubjánál, ahol a komoly szakmai jövőkép és a nemzetközi kupaporond mellett a családi stabilitás is döntő érvként szerepelt a mérlegelésnél.
Mi döntött leginkább a Gent mellett, amikor mérlegelted a lehetőségeidet, és milyen jövőképet vázolt fel neked a belga klub vezetősége?
A tárgyalások az elejétől fogva nagyon gördülékenyen folytak, és már a legelső pillanattól kezdve kifejezetten pozitív benyomásaim voltak a klubbal kapcsolatban. Rendkívül meggyőző volt számomra, hogy a vezetőség erre a pozícióra nem egy sablonos játékost, hanem kimondottan engem szeretett volna megszerezni. Végig érezni lehetett rajtuk, mennyire komolyak a szándékaik, és valóban mindent megtettek azért, hogy ez az átigazolás sikeresen megvalósuljon. Nagyon tetszett az a klubfilozófia, amit felvázoltak, és részletesen átvettük azt is, milyen szerepet szánnak nekem a pályán. A maximális bizalom jeleként egy négyéves szerződést ajánlottak fel, ami egyértelműen megmutatta, hogy hosszú távon alapoznak rám. Én is pontosan ilyen döntésre vágytam már: egy olyan biztos pontra, ahol a családommal együtt hosszú távra tervezhetünk.
Mik az első benyomásaid a klub infrastruktúrájáról?
A belga bajnokság klubjaira, és különösen a KAA Gentre egyébként is jellemző, hogy nagy hangsúlyt helyeznek a hazai fiatalokra. Igyekszenek megtalálni a legtehetségesebb ifjú labdarúgókat, kinevelni őket, majd idővel lehetőséget biztosítani nekik a továbblépésre. Ami pedig még pluszban rendkívül meggyőző volt számomra, az a nemzetközi szereplés lehetősége. Mindig is az volt a célom, hogy külföldön futballozva az európai kupaporondon is megmutathassam magam. Úgy gondolom, itt kiváló esélyünk nyílik arra, hogy évről évre ott legyünk Európában; most is a Konferencia Ligáért küzdünk majd, úgyhogy ez a szakmai távlat is komoly érvként döntött az ideigazolásom mellett.
Ha visszatekintesz a Bundesligában eltöltött időszakodra, hogyan értékeled azt a fejezetet? Mi az a legfontosabb szakmai vagy emberi tapasztalat, amit a német élvonalból magaddal viszel Belgiumba?
Mondhatni még szinte gyerek voltam, amikor kiigazoltam Németországba, így az ott eltöltött évek alatt rengeteg mindenen mentem keresztül. A német kluboknál és a Bundesligában eltöltött időszak során rengeteget tanultam, rengeteg jó tapasztalatot szereztem és óriásit fejlődtem. Éppen ezért nehéz lenne egyetlen konkrét dolgot kiemelni, de a legfontosabb az, hogy összességében egy sokkal érettebb, készebb labdarúgóvá váltam.
A Gentbe igazolásod előtt egy rendkívül sikeres kölcsönjátékot tudhatsz magad mögött Törökországban. Hogyan emlékszel vissza a Kayserispornál eltöltött hónapokra? Mondhatjuk, hogy ott sikerült újra teljesen felépítened magad és visszanyerned a csúcsformádat?
Az elmúlt évben ugyanis szinte végig család nélkül voltam kint Törökországban. Folyamatosan ingáztunk: egy-két hétig nálam voltak, majd egy-két hétre hazautaztak Szlovákiába, ami lelkileg és logisztikailag is nagyon nehéz volt mindannyiunknak. Mindenképpen olyan helyre vágytunk, ahol hosszú távra berendezkedhetünk, és ahol végre újra stabilan együtt lehet a család. Lényegében ez volt a másik fő ok, amiért Belgiumot és a Gentet választottam.
A Süper Lig hangulata és a török szurkolók szenvedélye egészen egyedülálló. Játékosként hogyan élted meg ezt a fanatizmust, és miben különbözött a török futballkultúra attól, amit Németországban megszoktál?
Németországban is óriási a fanatizmus, a németek köztudottan imádják a futballt, de Törökországban azt tapasztaltam, hogy a szenvedély talán még ezen is túltesz. Ott tényleg mindenki a fociról beszél, a labdarúgás tölti ki az emberek mindennapjait, elképesztő tömegek élnek-halnak a csapataikért. Nagyon tetszett a liga légköre, valójában még az idegenbeli mérkőzéseken is kiváló hangulat fogadott bennünket. A top négy-öt klubot pedig külön ki sem kell emelnem, hiszen mindenki tudja, hogy náluk van a világ egyik legforróbb szurkolótábora – nekem játékosként például a Fenerbahce elleni meccs hangulata maradt meg a leginkább. Nyilvánvalóan igyekeztem minden pillanatát átélni és élvezni ennek a miliőnek. Bár a Kayserisporral nem zártunk kiemelkedően sikeres szezont, a hazai meccseinkre így is rengetegen kilátogattak, a szurkolóink végig mögöttünk álltak.
Meghatározó volt a szlovák válogatott számára a vb-pótselejtező, ahol nagyon közel voltatok a célhoz, de végül nem sikerült kivívni a világbajnoki szereplést. Mennyire volt nehéz megemészteni ezt a kiesést, és hogyan látod most a nemzeti csapat jövőjét az új kapitány, Vladimír Weiss irányítása alatt?
A világbajnokság a futballvilág legnagyobb színpada, a legfontosabb torna, így nem titok, hogy nekem is egy hatalmas álmom volt. Éppen ezért óriási csalódásként éltük meg, hogy nem jött össze a kijutás. Főleg úgy, hogy a pótselejtezőben Koszovó ellen, hazai pályán harcolhattuk volna ki a továbbjutást. Úgy gondolom, azt a hazai mérkőzést meg kellett volna nyernünk. Nem sikerült, és pár napig, pár hétig nagyon mély volt a csalódás. Viszont egy futballista karrierjében az ilyen pofonok után nem lehet sokáig lógatni a fejet, tovább kell lépni. Azóta bejelentették az új szövetségi kapitányt, Vladimír Weisst, akivel lényegében már le is játszottunk két felkészülési mérkőzést. Bízom benne, hogy sikeresek leszünk vele, és a következő nagy tornára már újra kijutunk. De még ez előtt vár ránk a Nemzetek Ligája, ahol szintén komoly céljaink vannak: mindenképpen szeretnénk feljutni a B divízióba.
A szlovák válogatott színeiben legutóbb Dunaszerdahelyen a MOL Arénában is pályára léphettél. Csallóközi srácként milyen érzés volt pályára lépni a DAC stadionjában, ahonnan mondhatni elindult a karriered?
Eddig ez volt talán a második vagy a harmadik mérkőzésem ebben a stadionban, és természetesen a családomból, valamint a baráti körömből is rengetegen kilátogattak a meccsre. Többször elmondtam már, hogy kiskorom óta követtem a DAC-ot, hiszen ott nevelkedtem, ott futballoztam. Miután eligazoltam Dunaszerdahelyről, a mai napig folyamatosan figyelemmel kísérem a csapatot; ha az időm engedi, a szlovák bajnokságból a DAC meccseit mindig megnézem. Éppen ezért számomra mindig rendkívül különleges élmény Dunaszerdahelyen játszani, igazi DAC-szurkoló vagyok. Ráadásul most egy különös aktualitása is volt a dolognak, hiszen a dunaszerdahelyi edzői stábban három olyan szakember is dolgozik, akiket közelebbről ismerek.
Azt mondod, az edzői stábban több ismerős arc is felbukkant. Mire lehet képes velük a csapat?
Éppen a napokban láttam az interneten az új edzői stábról készült fotót, és alig akartam hinni a szememnek, amikor megpillantottam. Azonnal fel is vettem vele a kapcsolatot, és mondtam Krausnak, hogy ha bármire szüksége lenne itt, nyugodtan keressen, szívesen segítek neki a beilleszkedésben. Nagyon kíváncsi vagyok, mire lesznek képesek. Ahogy említettem, a mai napig szurkolok a klubnak, úgyhogy nagyon drukkolok nekik a mostani szezonban is.
A felkészülés már javában zajlik Gentben, milyen célokkal vágsz neki az új bajnoki szezonnak?
Nagyon várom már az első meccsemet. Bízom benne, hogy egy jó és intenzív alapozás után kifejezetten sikeresen indul majd az első szezonom Gentben.
Megjelent a MAGYAR7 29. számában.
