Meggyőző játék, reális bajnoki álmok
Igazán örömteli mostanában DAC-drukkernek lenni, a csapat ugyanis szinte minden héten kiüti az aktuális ellenfelét. Legutóbb a Rózsahegy volt az áldozat, akiket nagyjából fél óra alatt elintézték a sárga-kékek. De minek köszönhető ez a látványos javulás, és végre összejöhet a hőn áhított bajnoki cím?
Világi Oszkár szinte a poraiból építette újra a szebb napokat is megélt klubot. Új stadion épült, a DAC pedig ismét tényezővé vált a szlovák bajnokságban. A stadion elkészülte után megszokottá vált a 8-9000 néző a mérkőzéseken, már csak egy valami hiányzott a projekt kiteljesedéshez, az pedig egy komolyabb trófea megszerzése.
Úgy tűnik, a DAC el van átkozva a Szlovák Kupában, minden évben célként tűzik ki a kupagyőzelmet, azonban rendre elvéreznek, az idei szezonban például a 3. ligás Nagyölved ellen búcsúztak. Bár a szurkolók alighanem ezt a sikert is szó nélkül aláírnák, mindenki szeme előtt csak egy cél lebeg, az pedig a bajnoki cím megszerzése.
A sok ezüst- és bronzérem után eljött az idő, hogy aranyérem kerüljön a játékosok nyakába. Október végén ugyan még korai ilyet kijelenteni, azonban az elmúlt éveket figyelembe véve most van a legnagyobb esély, hogy bajnoki parádéra kerüljön sor Dunaszerdahelyen.
Sokan elégedetlenek voltak Robert Klauss kinevezésekor, az osztrák edző azonban egy kiválóan működő csapatot rakott össze. Mindezt nem új játékosok érkezésével érte el, a nyári szerzemények közül mindössze Zan Trontelj került be a kezdőcsapatba. A többi játékos már a tavalyi idényben is a keret tagja volt, a teljesítményük azonban meg sem közelítette az idei, ami Klauss munkáját dicséri.
Ott van például a Ramadan-Gagua-Trusa fémjelezte támadótrió. Hárman összesen már 22 találatnál járnak, és a gólpasszaik száma is kétszámjegyű. Ezidáig mindhárom játékos élete szezonját futja, kiváló játékkapcsolat alakult ki közöttük.
A szurkolók többsége már lemondott Ramadanról, aki fél lábbal a Slovannál volt, a klub részéről azonban a nyár egyik legfontosabb átigazolási döntése pont az volt, hogy nem engedték el a szír támadót. Trusa esetében teljesen más a helyzet, a szlovák játékost a tavalyi évben egy súlyos sérülés hátráltatta, mindössze négy mérkőzésen lépett pályára. Trusa már korábban bebizonyította, hogy a DAC meghatározó játékosa lehet, ilyen szezonrajtra azonban talán még ő sem számított.
Kilenc gól és három assziszt magáért beszél, ami válogatott behívót eredményezett, ezt maga id. Vladimír Weiss jelentette be egy Dunaszerdahelyen tartott konferencia során.
De a mostani támadófociba a nyáron szerződtetett fiatal Prince Owousu is kimondottan jól illik, aki elsősorban a gyorsaságával és a beadásaival tud veszélyt kelteni az ellenfél kapuja előtt. A futballt gólokra játszák - a legtöbben ugyanis erre emlékeznek - így a DAC esetében is elsősorban a támadószekciót emelik ki.
A védekezés mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen ezen a téren is a sárga-kékek rendelkeznek a Niké Liga legjobb statisztikájával. 11 mérkőzésen mindössze 7 gólt kaptak, Filipe kapuja hat alkalommal érintetlen maradt. Sikerült stabilizálni a középhátvéd posztot, sokak meglepetésére ennek a korábbi csapatkapitány Taras Kacharaba lett az áldozata, aki jelenleg a Blažek-Nemanic páros mellett nehezen rúg labdába.
A dunaszerdahelyieknél Blackman és Davies távozása óta instabillá vált a két szélső védő poszt, most úgy tűnik, Klaussnak itt is sikerült megtalálnia az embereit. Október végére Trontelj a nyár egyik legfontosabb igazolásának tűnik, a saját nevelésű Csóka Bálint számos kölcsönszereplés után megkapta a bizalmat, amivel élt is.
Akadtak viszont már korábban is olyan szezonok, amikor kiemelkedő rajtot produkált a DAC, a Slovan azonban rendre jobban hajrázott, és behúzta a bajnokságot. Az idény még rendkívül hosszú, a sárga-kékek előnye azonban már nyolc pont a pozsonyiakhoz képest.
Yaya Touré érkezésével és a nyári szerzeményekkel arra lehetett számítani, hogy különösebb gond nélkül megvédheti címét a Slovan, ettől viszont most rendkívül messze állnak. Legutóbb még Kalmár Zsolt és Eric Daviesék idején lehetett ilyenfajta lelkesedést látni a klub körül, ami viszont csupán második helyeket ért. Klauss irányításával felcsillant a remény, hogy történelmi sikert érjen el a klub, beteljesítve ezzel a klubvezetés régóta dédelgetett álmát.
