Két év után ismét a BL-csoportkör kapujában a Slovan
A pozsonyi klub három év leforgása alatt kétszer viheti végbe azt a tettet, melyet hosszú évtizedeken keresztül egyetlen alkalommal sem sikerült. Ehhez azonban még a szlovén Celjét kell legyőzniük, mely korán sem ígérkezik egyszerű feladatnak.
A Slovanhoz a sorsolás is kegyes volt, hiszen a lehetséges ellenfelük közül talán a legkönnyebbet kapták. A Celjét sem szabad azonban lebecsülni, a szlovénok az odavágón elszenvedett vereség után a hazai visszavágón fordítottak, és nagy csatában kiejtették az Ararat-Armenia együttesét.
Kedvező sorsolás ide vagy oda, nem mehetünk el a pozsonyiak eddigi teljesítménye mellett. A nyár elején sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy az edzői téren zöldfülűnek számító Yaya Touré miként tudja majd betölteni az id. Vladimír Weiss által hagyott űrt, az elefántcsontparti tréner azonban ezidáig remek munkát végez a pozsonyiak kispadján.
A bajnokságban maximális pontszámmal állnak, és a 12:0-s gólkülönbség is meggyőzőnek mondható. Az eddig mutatott teljesítmény alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a Slovan joggal pályázik sorozatban a kilencedik bajnoki címére.
Ez azonban már szinte elvárásnak számít az égszínkékeknél, akiknek a nemzetközi kupaporondon kellene nagyot alkotniuk. Ebből a szempontból a tavalyi szezon csalódás volt a fővárosiak számára, akik már a Konferencia Liga csoportkörében elvéreztek. A bajnoki cím ellenére az előző idény csalódáskeltőre sikeredett, a vérfrissítés viszont láthatóan jót tett a klub számára.
Az edző mellett új játékosok is érkeztek, akik eddig kiváló teljesítményt nyújtanak. A Slovan úgy dominál a mérkőzéseiken, hogy két legfontosabb játékosuk, Marcelli és Sporar is hiányzik a támadósorból, míg Barseghyan csak az utóbbi mérkőzéseken tért vissza.
Helyüket olyan fiatal és nagy potenciállal rendelkező játékosok vették át, mint Camara, Kianga vagy a saját nevelésű Alexej Maros. Touré láthatóan bátran nyúl a fiatalokhoz, és mindenkinek megadja a lehetőséget a bizonyításra.
A tavalyi szezonban mellőzött játékosok is megkapják a lehetőséget, Kianga például az előző idényben még a Slovan második csapatában, azelőtt pedig az angol kilencedik osztályban szerepelt, az idei bajnoki szezonban azonban már két gólnál és két gólpassznál jár. De a fiatal Yirajang esete is hasonlónak mondható, aki tavalyi érkezése után gyorsan összerúgta a port a szurkolókkal, és a kezdőcsapatból is kiszorult, Touré rendszerének azonban az egyik legfontosabb játékosa, a bizalmat pedig fontos gólokkal és asszisztokkal hálálja meg.
Ez nem is véletlen, hiszen óriási dolognak számítana, ha három év leforgása alatt másodszor kvalifikálnák magukat a legrangosabb európai kupasorozat csoportkörébe. Ez a koefficienspontok mellett a költségvetésre is nagy hatással lenne, a csoportkörbe való kvalifikáció ugyanis nagyjából 20 millió euró plusz bevételt jelentene a klub számára.
Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy legalább négy mérkőzést rendeznek a Téglamezei stadionban, melyen szinte biztosan garantált lenne a teltház, mely szlovákiai viszonylatban további óriási bevétellel kecsegtetne. A pozsonyiak már eddig is jóval a többi szlovákiai klub előtt jártak, a mostani idény pedig azt tükrözi, hogy ez a szakadék folyamatosan növekedik.
Az idei nyár is megmutatta, hogy szlovák liga a nemzetközi kupaszíntéren továbbra is kizárólag a Slovanban bízhat, a többi csapat legfeljebb a 3. körig jut el, még a play offba sem sikerül kvalifikálniuk magukat. Nem szimpatizálok a Slovannal - elsősorban a szurkolóik miatt - a Celje elleni sorsdöntő mérkőzéseken azonban nekik fogok szurkolni, a BL-csoportkörbe való bejutásuk ugyanis nem csak nekik, de az egész Niké Ligának jól jönne.
Sokan továbbra is többre becsülik az Ferencvárost, mint a Slovant, a pozsonyiaknak azonban rövid időn belül másodszorra jöhet össze az, ami a zöld-fehéreknek legutóbb még hat évvel ezelőtt sikerült.
