Az én focim: nekem megint az olaszok jutottak!

2021. július 3., 08:02
Száraz Dénes

Mi kell a nyárhoz? Napszemüveg és sörbontó! És persze egy jó kis foci! Most pedig van, mert az Európa-bajnokság lassan a végkifejletéhez közeledik! A folytatásban, már a magyar válogatott nélkül minden mérkőzés úgy izgalmasabb, ha valamelyik csapat közelebb áll hozzánk és tudunk neki drukkolni.

olasz
Fotó: TASR

A negyeddöntő első tegnapi mérkőzésén, a Svájc-Spanyolország meccsen tétováztam, kinek szurkoljak. Talán csak két nagyarcú csapat volt ezen a tornán: Hollandia és Franciaország. Mindkettő elvérzett a csehek, illetve a svájciak ellenében a nyolcaddöntőben.

Tanulság: a nagy nevek és méregdrága focisták nem biztos, hogy igazi csapatot tudnak alkotni, és egymásért tudnak küzdeni. 

A helvétek meglepetést okoztak az előző fordulóban a franciák kiverésével, a spanyolok nem annyira, annak ellenére, hogy a VB ezüstérmes horvátokat gyűrték le. Mindkét csapat sokgólos mérkőzésen jutott tovább, nehéz volt tehát a választás. A svájciaknál sohasem voltak, a spanyoloknál most talán hiányoznak az igazi nagy nevek. Meglátjuk, majd menet közben kialakul a rokonszenv, gondoltam.

Várható volt, hogy az első meccsen a svájciak jól védekezve kontrákra fognak építeni. Vajon mennyire lesznek türelmesek a spanyolok? Gondoltam, ha csak fele annyira lesz izgalmas a kettőjük találkozója, mint amilyen a francia- és horvátverő meccseik voltak, már nem fogok csalódni! Nekünk némi elégtételt jelentett a gyors spanyol gól mikéntje, hogy már nem csak nekünk pattan nagyon rossz helyre az a labda…

Kérdezi is Danika unokám, akivel megint együtt figyeltük a meccset, hogy mitől lehet érdekes a foci, ha nem játszanak a magyarok. Hát, nem az igazi…

Aztán kiderült, hogy az egyenes kiesési szakaszban nagyon megszerette a két csapat a hosszabbítást! Tegnap se hagyták ki! Doxáék a kiállítás után küzdöttek rendesen tíz emberrel is, de csak a svájci reteszben és a tizenegyesekben bízhattak, a spanyol kapuig el se jutottak. A büntetőknél viszont megremegtek a lábak, a svájciaké jobban. Véget ért tehát a helvét tündérálom, a spanyolok nyerték meg a végén a mentális háborút, kezdhetnek nagyot álmodni…

Az azzurrikról egyszer már írtam az EB-n, amikor a csoportban Svájc ellen játszottak. Akkor könnyedén győztek három góllal, azóta is menetelnek, csupán az osztrákok ellen döcögött kicsit a gépezet, de túlélték. A belgák sem fociztak eddig balgán, bár a nyolcaddöntőben a portugálok ellen egyetlen kaput eltaláló lövéssel győzni tudtak. De a mai futball már csak ilyen, egyetlenegy gólocskát is meg kell becsülni.

Sajnos nekünk ez nem szokott annyira sikerülni, pedig ezen az EB-n is vezettünk a világbajnok franciák ellen és a németek otthonában kétszer is.

A Belgium-Olaszország meccsen könnyebb volt döntés a szurkolást illetően. A belgák ugyan vezetik a világranglistát, és világhírű játékosaik a legjobb európai csapatokban kergetik a bőrt, de nekünk van velük kapcsolatban egy kellemetlen élményünk.

Az 1982-es barcelonai világbajnokságon nyernünk kellett volna ellenük a továbbjutáshoz, vezettünk is Varga Józsi góljával a szünetben, de a vége felé, a 76. percben Czerniatynski egyenlített, ezzel ők mentek tovább a csoportból a Maradonával felálló Argentínával együtt. Sírtunk a szomorúságtól, nem érdemeltünk vereséget. A mérkőzés egyik kulcsjelenete volt, amikor 1-0-s magyar vezetésnél Fazekas László (Kapa) egyedül vezette a kapura a labdát, de az ellenfél kapusa, Jean-Marie Pfaff messze kifutva a kapujából letarolta a magyar csatárt. A brutális szabálytalanságot nem torolta meg a bíró, a belgák pedig egyenlíteni tudtak, ezzel megnyerték a csoportot, mi pedig csomagolhattunk. Meg aztán ugye, Brüsszel…

Szurkolást tekintve maradtak tehát a tornán eddig tetszetősen focizó olaszok, akik az utóbbi időkben nem szoktak kikapni senkitől se. 

Ezen a meccsen is szépen és eredményesen kezdtek muzsikálni! Annyiban változott napjaink olasz focija, hogy az egykori catenacciot, defenzív taktikát felváltotta a tetszetős támadó játék, és a sokat güriző belgákkal is szépen eljátszogatott. Az olasz kapura az egyedüli veszélyt a robusztus Lukaku jelentette, aki szumóban sem vallana szégyent. Hosszabbítás nélkül jutottak tovább az olaszok, ami nagy dolog a mai focivilágban, főleg egy világranglistát vezető válogatott ellen. Meg amúgy is a rendes játékidőben elért győzelem önmagáért beszél, meggyőzőbbnek tűnik a többi, hosszabbításban kivívott továbbjutás után.

Tehát a tegnap termése: Spanyolország-Olaszország, latin elődöntő!

Kövesse facebook oldalunkat is!