Az én focim: dán tündérmese, angol gőzhenger

2021. július 4., 08:14
Virsinszky Tamás

Szombaton két negyeddöntővel folytatódott a labdarúgó Európa-bajnokság, s a játéknap legnagyobb kérdése az volt, hogy melyik meglepetéscsapat csatlakozhat az előzetesen szinte biztosan az elődöntőbe várt angolok mellé.

Euro 2020 cseh-dán mérkőzés, Eriksen mez
Fotó: Česká fotbalová reprezentace/Facebook

A tornán eddig rendkívül szimpatikusan játszó és jó teljesítményt nyújtó Csehország és Dánia számára ugyanis egyaránt óriási sikert jelentett volna a négy közé jutás. De sajnos a futballban - pláne a kieséses szakaszban - nincs olyan, hogy mindkét gárda tovább jut, itt már addig játsszák a mérkőzéseket, amíg egyik fél így vagy úgy (rendes játékidőben, hosszabbítás után, vagy büntetőkkel), de győztesen kerül ki a párharcból.

A meccs előtt arra gondoltam, hogy bárhogy is alakuljon, mindkét csapat okozott emlékezetes pillanatokat, amelyekre a focirajongók talán örökké emlékezni fognak.

Ilyen például a dánok története, kezdve attól, hogy legjobb játékosuk, Christian Eriksen összeesett a pályán, s a kétségbeesést és a kezdeti sokkhatást követően, a finnektől és a belgáktól elszenvedett vereség után, épphogy csak túljutottak a csoportból. Azóta viszont szárnyra kaptak, s miután négy gólt lőttek a nem túl acélos oroszoknak, szintén négyet gurítva küldték haza golfozni a Gareth Bale vezette walesieket is.

Az emlékezetes pillanatok közt biztosan megmarad a fordulatos francia-svájci, vagy a spanyol-horvát nyolcaddöntő is, illetve a csehek budapesti diadala a „térdre kényszerített” Oranje felett, na meg Schick félpályás gólja a skótok ellen…

de persze csak valahol a képzeletbeli ranglista 4-5. helyén Fiola, Szalai és Schäfer gólja után. Mert azoktól még sokadszorra visszanézve sem láttam szebbet, jólesőbbet.

Visszatérve a cseh-dán meccshez: Bakuban a lényegi kérdés már a meccs elején eldőlni látszott. A rendkívül szervezetten védekező cseh hátvédsor, amely a hollandokat kapura lövésig sem engedte, már az ötödik percben kapitulált Delaney fejesénél. Igaz ehhez Björn Kuipers téves ítélete is kellett, mivel a gólt megelőzően úgy fújt be szögletet az északiaknak, hogy cseh játékoshoz nem ért hozzá a labda. Felmerül a kérdés, ha les- és büntetőgyanús eseteket visszanéznek a VAR-ral, akkor egy ilyen szituációt miért nem? Végül is közvetlenül gólt eredményezett.

De ettől eltekintve, sokkal kapura törőbben játszottak a dánok, akik megpróbáltak a gyors kontrákra építeni, míg a csehek pontrúgásokból voltak veszélyesebbek. Egy szenzációs baloldali beadásra Dolberg érkezett jó ritmusban, s belsőzött hat méterről a kapuba, amivel még az első félidőben tovább növelték előnyüket a fehér mezesek.

A második játékrészt nagy elánnal kezdték meg a csehek, kis híján több helyzetet dolgoztak ki három perc alatt, mint az első 45 percben, s ennek meg is lett az eredménye, Patrik Schick révén ugyanis sikerült szépíteniük.

A Bayer Leverkusen támadója ezzel már 5 gólnál jár az idei EB-n és jelenleg a gólkirályi cím egyik várományosának számít, holtversenyben Cristiano Ronaldóval. Nem utolsó sorban a 2004-es EB egyik sztárját, Milan Barošt is beérte a cseh EB-gólok tekintetében.

Csehországnak azonban a szépítő góltól többre már nem futotta, hiába próbáltak meg letámadni, a dánok jól védekeztek, eldugták a labdát, nem engedtek területet az ellenfelüknek, így kiegyenlített meccsen, összességében megérdemelten jutottak be az elődöntőbe.

Dánia az első olyan csapat az EB-k történetében, amely két vereséggel kezdte a tornát, a végén még is ott van a legjobb 4 között, így 1992 után ismét elődöntőt játszhatnak. Akkor Jugoszlávia kizárása miatt csak beugrók voltak, mégis megnyerték a kontinenstornát. Most az egyik legtehetségesebb játékosuk drámáját követően, mentálisan megerősödve, a szurkolók biztatásától hajtva felültek egy pozitív hullámra, aminek egyelőre még nem látni a leszálló ágát.

A dánok filmbe illő története tehát tovább íródhat. Hogy mennyi fejezete lesz még a tündérmesének, az a jövő héten kiderül.

Harry Kane Anglia-Ukrajna labdarúgás
Fotó: Ettore Ferrari / POOL / AFP

Jó formában vannak az angolok is, akik 55 év után verték meg nagy torna kieséses fázisában az örök rivális németeket. A nyolcaddöntőn fantasztikus hangulat uralkodott a londoni Wembley-ben, s nem alaptalanul énekelték a szurkolók, hogy a futball hazatér („It's coming, Football's coming home”), mivel egy sikeres római kiruccanás esetén újra hazai pályán várhatnák elődöntős ellenfelüket a háromoroszlánosok.

Sőt, sokan már ettől is tovább tekintenek, mert az EB-döntőt is Londonban rendezik majd.

Az ukránok elleni mérkőzést tehát kiváló hangulatban, jó előjelekkel várták a szigetországiak. A két csapat kilenc eddigi egymás elleni mérkőzésén mindössze egy ukrán győzelem született, ráadásul Ukrajna a legalacsonyabban rangsorolt csapat, amelyik még versenyben maradt, így minden tekintetben az angolok számítottak a párharc esélyesének. A játékosként aranylabdás Sevcsenko már edzőként is történelmet írt azzal, hogy idáig vezette keleti szomszédainkat. A várakozásokat bőven túlteljesítették, de azért fogadkoztak, hogy megpróbálnak borsot törni Sterlingék orra alá.

Ez egyáltalán nem jött össze, mert Harry Kane gyors góljával már a 4. percben megszerezték a vezetést az angolok. A sárga-kékek középpályás labdaszerzésekből próbáltak megindulni, de nagyon kevés időt töltöttek az angol kapu előterében. A korai gól viszont olyan szempontból nem tett jót a mérkőzésnek, hogy azt követően az angolok kicsit visszaálltak, komótosabban mozogtak és nem erőltették a támadásokat. A játék ezen szakaszát nem igazán díjazta a közönség, szólt is a fütty a lelátóról. A félidő vége felé éledezni kezdtek az ukránok, de ez gólt sőt még igazi gólhelyzetet sem eredményezett.

Már-már azt hihettük, hogy Anglia beállt az egygólos előny megőrzésére, de jött a második félidő, amit szintén lehengerlően kezdtek, akárcsak az elsőt. Ezúttal még négy perc sem kellett a gólhoz, Maguire fejesével már a 46. percben megduplázta előnyét Southgate edző csapata. Pár perccel később Shaw beadásából Kane is fejjelt talált be, s a csereként beálló Henderson ugyancsak fejjel szerzett gólt a 63. percben, beállítva ezzel a 4:0-ás végeredményt.

Érdekesség, hogy a liverpooli középpályás fejese volt a 27. fejesgól az EB-n, ami rekordnak számít, csak úgy, mint az öngólok száma az idei EB-n.

Az utolsó huszonöt percben már az is simán belefért az angoloknak, hogy mind az öt cseréjüket kihasználva pihentessék a kulcsjátékosaikat. A cseh-dán meccstől lényegesen alacsonyabb színvonalú mérkőzést láthattunk, amelyen azonban egy percig sem forgott veszélyben Anglia továbbjutása. Az eredmény hűen tükrözte a két csapat közti számottevő különbséget.  

Az angol válogatott ezen az egy meccsen annyi gólt lőtt, mint az összes idei EB-meccsén, s Pickford kapuját továbbra sem tudják bevenni az ellenfelek.

Mindezek kiváló előjeleknek számítanak a dánok ellen, s ha még hozzátesszük, hogy huszonöt év után játszhatnak ismét Európa-bajnoki elődöntőt a Wembley-ben, akkor kijelenthető, hogy a döntő sem irreális elvárás. Viszont ahhoz a dánoknak is lesz még egy-két szavuk. Önmagukért és Eriksenért is.

Kövesse facebook oldalunkat is!