Akadémiákból nincs hiány, a tehetségek mégis elvesznek
A magyar és a szlovák labdarúgásban az elmúlt években jelentős összegeket fordítottak az utánpótlás-nevelésre. Modern akadémiákat és edzőkomplexumokat hoztak létre, az edzők szakmai fejlődésére is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, így minden adott lenne a fiatal tehetségek kinevelésére. Mindezek ellenére továbbra is kevés akadémista kerül fel a felnőttcsapatokba, helyüket pedig jobbára a légiósok töltik be.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a fiatalok fejlődését kizárólag az eredmények alapján ítélik meg. Egy bajnoki cím, egy korosztályos válogatottba való bekerülés vagy egy nemzetközi torna jó eredménye kétségtelenül jó visszajelzés, de önmagában még nem bizonyítja, hogy az adott játékos készen áll a felnőttfutballra.
Sokan nem is gondolnák, mekkora lépés az utánpótlásból a felnőttek közé átkerülni. A FIFA is arra figyelmeztet, hogy a tehetségek fejlődését a felnőttcsapatok eredménykényszere, a játékpercek hiánya és egy rosszul meghozott következő lépés is jelentősen hátráltathatja.
Továbbra sem kapnak elegendő lehetőséget
A magyar futballban az utánpótlás és a felnőttcsapat közötti szakadékot konkrét adatok is jelzik. A 2020-as évek első felében a 21 év alatti játékosok az NB I-ben elérhető játékpercek mindössze 8,3 százalékát kapták meg. Az U19-es korosztály helyzete még kedvezőtlenebb volt: az öt év alatt összesen körülbelül 22 ezer játékperc jutott nekik, a 2024–2025-ös idényben pedig mindössze 2400 percet kaptak.
Hozzá kell tenni azonban, hogy ezen a téren Magyarországon az elmúlt években pozitív változás figyelhető meg, elsősorban az MLSZ módosításaink köszönhetően. A magyar- és a fiatalszabály pont azt szolgálja, hogy egyre több saját nevelésű fiatal kapjon lehetőséget, a támogatási rendszert pedig ehhez szabták, így a több bevétel érdekében a csapatok többsége alkalmazkodott ehhez az új szabályhoz.
Hiába azonban a több játéklehetőség, a magyar U21-es válogatott teljesítménye is rámutat arra, hogy továbbra sincs jó állapotban a magyar utánpótlás. Németh Antal csapatának közel két év után sikerült ismét tétmérkőzést nyerni, miután az Eb-selejtezőn nagynehezen legyőzték Litvániát.
Szlovákiában talán még rosszabb a helyzet, itt ugyanis továbbra sincs ilyen szabály, így a fiatalok kevés lehetőséghez jutnak. Ennek hátterében a klubok rövid távú érdekei állnak. Az edzőknek elsősorban az eredményért kell felelniük, így az esetek többségében inkább egy kész, érett játékost választanak, mint egy tehetséges, ámde rutintanalan fiatalt, akiben benne van a hibafaktor. Ez rövid távon érthető döntés, hosszú távon azonban visszaüthet: ha a tehetség nem kap megfelelő mérkőzésterhelést, nem veszi fel a felnőttfutball tempóját, fizikai erejét és nyomását. Az edzésen megszerzett tudás jó, de közel sem elegendő a boldoguláshoz.
A megfelelő rendszer hiányzik
Magyarországon az akadémiai infrastruktúra fejlesztése jelentős figyelmet és forrásokat kapott, de a képzés eredményessége nem nő automatikusan a beruházásokkal arányosan. A szlovák helyzet sem egyszerűen létesítménykérdés.
A Szlovák Labdarúgó-szövetség 2023–2027-es stratégiai terve például azt tűzte ki célul, hogy a 19 éves korosztályból kikerülő játékosok legalább 40 százaléka az első vagy a második ligában szerepeljen. A terv a második és harmadik ligában szereplő tartalékcsapatok szerepét is hangsúlyozza, mert ezek fontos lépcsőt jelenthetnek az utánpótlás és a felnőttfutball között.
Nem minden tehetségnek kell tehát azonnal egy élvonalbeli kezdőcsapatban bizonyítania, de szüksége van olyan versenykörnyezetre, ahol rendszeresen játszhat, fejlődhet, és készülhet a magasabb szintre. A kölcsönadás, a tartalékcsapat és az egyénre szabott tudatos terv mind segíthet, amennyiben a játékos valóban megfelelő szerepet kap.
Mi a helyzet külföldön?
A sikeresebb futballnemzetek példája nem azt jelenti, hogy ott minden akadémista sztárrá válik. Egy tanulmány szerint az utánpótlás-válogatottakban szereplőknek csak egy része jut el a felnőttválogatottig, és a fiatalok közvetlen átkerülése a felnőttválogatottba nagyon ritka. A különbséget sokszor az jelenti, hogy a kiválasztás mellett a hosszú távú fejlesztésre és a megfelelő versenyeztetésre is figyelnek.
Magyarországon és Szlovákiában ezért nem elegendő újabb akadémiákat építeni vagy még több gyereket bevonni a képzésbe. A kluboknak azt is meg kell vizsgálniuk, mi történik a 17–21 év közötti játékosokkal, amikor már nem számítanak gyereknek, de még nem elég tapasztaltak, hogy stabil tagjai legyenek a felnőttcsapatnak.
A fiatalok mentalitásán is érdemes lenne elgondolkodni, a viselkedésük és a magabiztosságuk gyakran a legnagyobb sztárokéval vetekedik, a teljesítményük viszont messze elmarad attól. Érdemes lenne egy átfogó reformban elgondolkodni, ami viszont egy hosszú folyamat, a sikereket pedig mindenki azonnal akarja.
