2021. szeptember 27., 11:27

Akiért még Scorsese is rajong(ott) – 100 éve született Jancsó Miklós

Néprajzos- és cserkészmúlttal jogot végez Kolozsváron, mégis színházrendezőnek készül. 37 éves, amikor leforgathatja az első játékfilmjét, A harangok Rómába mennek című második világháborús filmet. Később ő maga is évekre Rómába megy, de előtte még leforgatja ikonikus filmjeit, az Oldás és kötést, amelyet sokan a modern magyar film kezdetének tartanak. 

Jancsó Miklós
Fotó: Wikipedia

Ezt követi a Szegénylegények, s a Hernádi Gyulával elkövetett áltörténelmi filmek. S egy általa kitalált, hosszúsnittes technika, amely világhírűvé teszi. Sok-sok játékfilm, dokumentumfilm és világsztárok egész sora, akik játszottak egy-egy filmjében. S levezetésül, már túl a hetvenötön a Kapa-Pepe filmek, az igazi blődli. Vagy blöff? Jancsó Miklós alig pár éve, 92 évesen távozott, de életműve, s filmmegújítási kísérletei itt maradtak velünk, ahogy rá Antonioni, úgy hatott ő is a világ filmművészetére, a legendás Scorsese-nek Magyarországról elsősorban Jancsó s a Szegénylegények jut eszébe.

Zavaros korban született, egy vesztes világháború után, apját, az erdélyi kormánybiztos, Széll József egykori titkárát távollétében,  in effigie halálra ítélik, s így a háború és Trianon utáni éveket sokáig vagonlakóként éli meg. Így születik meg legkisebb fia, Miklós véletlenül Vácon, aki kamaszkora nagyobb részét Székesfehérváron tölti, itt végzi el a gimnáziumot, itt cserkészkedik, s innen indul a családi hagyományokat folytatva (bátyja is jogot végzett) a budapesti egyetemre.

Ami a családi viszonyokat illeti, tegyük még hozzá, édesanyja román családból származik, s egyes családi források szerint az kapcsolatban állt Draculával is. A bécsi döntés után a család visszaköltözik Erdélybe, Kolozsvárra, s Miklós is itt fejezi be az egyetemet. Némi leningrádi hadifogság után Jancsó Miklós visszatér Budapestre, ahol feledve a jogot, elhatározza, színházi rendező lesz. Balázs Béla beszéli rá, legyen inkább filmrendező. A pályája látszólag mégsem indul a legszerencsésebben, ugyanis a főiskola elvégzése után a Híradó- és Dokumentumfilmgyárba osszák be, s dokumentumfilmeket forgat. 1956 őszén a Honvéd Művészegyüttes kínai vendégjátékát filmezi, így (szerencsére?) kimarad az októberi forradalom véres eseményeiből. A filmgyáron belül Nemeskürty István irányításával elkezdődik a játékfilmgyártás is, s így kapja meg Jancsó is első játékfilmes megbízatását. Az akkoriban még alig történelminek számító második világháború egyik utolsó aktusának feldolgozásával bízzák meg, Galambos Lajos és Szilvási Lajos (a dramaturg Hubay Miklós) a háború egyik utolsó, nyugat-magyarországi pillanatait örökíti meg. A film operatőre Somló Tamás, akivel hosszú évekig dolgozik együtt, s a főszerepben Gábor Miklóst, Mendelényi Vilmost és Deák B. Ferencet láthatjuk. A filmet 1959 április 30-án mutatják be. Csak hogy képben legyünk, ekkor készül az idősebb nemzedékhez tartozó Gertler Viktor Felfelé a lejtőn, s a fiatal nemzedék akkor talán legismertebb képviselőjének, az 1954-es Liliomfival befutott Makk Károlynak a Ház a sziklák alatt című filmdrámája.

Jancsó Gyula és Hernádi Miklós

S ekkor mutatja be Jancsónak Nemeskürty a munkásírónak titulált Hernádi Gyulát. A többit már tudjuk. Hernádi ikertestvérének nevezte interjúiban Jancsót, s pár olaszországi filmje kivételével szinte az összes forgatókönyvét ő jegyzi. Első közös munkájuk az 1963-as Oldás és kötés, amely elsőként mutatja meg azt a generációs ellentétet, amely a negyvenes évek vége Fényes szellők mozgalmának és a háború előttről itt maradt nemzedék közötti ellentéteket jellemzi. A film egyúttal a mozgalom első filmes önvallomásának számít, s nagyon sok filmkritikus Jancsónak 1963 március 28-án bemutatott filmjétől datálja a modern magyar film illetve a szerzői film megteremtését. A forgatókönyvet már Hernádi írja Lengyel József novellájából (a stáblistán a neve sem lehet ott), s a film főszerepét, a fiatal, nagyravágyó orvost az a Latinovits játssza, aki még csak ekkor érkezik meg a fővárosi színpadra, de  a filmszerető közönség már láthatta a Gyalog a mennyországba című Fehér Imre-filmben, amelyben az akkor már befutott Törőcsik Mari a partnere. Jancsó filmjében Domján Edit játssza a női főhőst, míg a két öreget, az őt szakmailag megszégyenítő főorvost Ajtay Andor, az apját Barsi Béla alakítja. A film mottója: Ha a napba nézel, s elveszted a látást, szemed okold, ne a nagy sugárzást. Innen kezdve Jancsó előtt látszólag kinyílnak a kapuk, évekig minden évben forgat egy-egy filmet, s a hatalom egyre kevésbé tud vele mit kezdeni.

Még Aczél sem, aki annyira sikeresen alkalmazza a T-T-T módszerét. Jancsó Hernádival s hűséges csapat (alkotó)társaival együtt évente szállítja az áltörténelmi témákat, megelevenedik az 1919-es Tanácsköztársaság, a kiegyezés parasztvilága, a második világháború, ahogy a Fényes szelek korszaka is. S közben minden néző tudja, a történelmi korszakok csak álcahálók annak elleplezésére, hogy Jancsó saját koráról és a közelmúlt tragikus eseményeiről beszél.

1956 és a szovjet megszállás tabutémák – de ha végignézzük a Szegénylegényeket, a Csillagosok, katonák-at, a Csend és kiáltást, az Égi bárányt, nem lehet szemernyi kétségünk sem, Jancsó folyamatosan általánosít, folyamatos szolidaritást vállal a mindenkori elesetekkel, s ez nem változik a későbbi, olaszországi, majd már a felvállaltan a blöff és a blődli vonalát követő Kapa-Pepe filmeknek is. Amikor a Szegénylegényeket 1966 első napjaiban bemutatják, Aczél háborog, szeretné a filmet betiltani, de a szovjet elvtársak nem engedik. Nekik kifejezetten tetszik a film.

Jancsó hűséges alkotótársai

Talán meglepő, hogy Jancsó az évtizedek során alig váltogatta az alkotótársait, többnyire ugyanazzal a csapattal dolgozott. Némi változást csak az aktuális partnercseréi jelentettek az életében (amelyekből volt egy pár), s akik az első felesége kivételével mindig a filmes szakmából kerültek ki. A Woweszny Katalin táncossal kötött házasságából született két gyerek, az operatőr Nyika és a jelmeztervező  Katalin később szintén apja több filmjében dolgozott, de Nyika játszott (az ifjabb Pásztort) Fábri A Pál utcai fiúk című klasszikusában is.

Jancso

Később évekig élt együtt a minap 90 esztendős Mészáros Mártával, a (majdnem) első magyar filmrendezőnővel, őt  követte olaszországi filmjeinek forgatókönyvírója, Giovanna Gagliardo, végül 1981-ben feleségül vette filmjeinek vágóját, Csákány Zsuzsát. Közös fiuk, Dávid apja több kései filmjének a vágója is volt. Somló után jött Kende János az operatőri székben, de Grünwalsky Ferenc és fia, Nyika is több alkalommal dolgozott vele.

 

Ahogy Marx József (aki több könyvet is írt róla) volt utolsó filmjeinek állandó dramaturgja, Novák Ferenc, Tata koreografálta azokat az elhíresült táncjeleneteket, misztériumjáték-betéteket. S akkor még nem szóltunk állandó színészeiről, haláláig állandó főszereplője volt Kozák András, akit előbb meneszteni akart az Így jöttem c. filmje főszerepéből, de végül maradt, s alig volt filmje nélküle.

Ahogy első filmjeiben szinte mindig ott volt Latinovits, Görbe János, Molnár Tibor, később Madaras József, Juhász Jácint, Balázsovits Lajos, Drahota Andrea, Bujtor István, a zenész Cseh Tamás majd Gálffy László és Cserhalmi György. De nem egy filmjében világsztárok is feltűnnek, így Jacques Carrier, Marina Vlady, Daniel Olbrychski, Monica Vitti, Ninetto Davoli és Michael York is. Utóbbi az 1986-ban forgatott, a Nobel-díjas Elie Wiesel A hajnal c. regényéből forgatott filmjének játszotta a főszerepét. S két filmjének volt főszereplője Törőcsik Mari, aki előbb az 1968-ban forgatott Csend és kiáltás, majd a Gyurkó László regényéből készült Szerelmem, Elektra főszerepét játssza el. Előbbiért a magyar filmkritikusoktól megkapja a legjobb női alakítás díját is.

Kapa-Pepe történetek és történelmünk elveszett emlékei

Minden játékfilmjéről képtelenség szólni, s akkor még nem beszéltünk a korszakalkotó dokumentumfilmjeiről sem. Mégis szóljunk még a trilógiának készült, s Bajcsy-Zsilinszky Endre életén keresztül a Magyarországot végválságba sodró magyar dzsentri  mélyrepülését mutatja meg. Végül csak az első két része, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro készült el 1978-ban. Utolsó éveiben a már említett Kapa-Pepe történeteken (az első az 1998-ban készült Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, míg az utolsó a Hernádi halála után elkészült és bemutatott Ede megevé ebédem) keresztül mutatja be a magyarság mentális állapotát.

Említhetnénk még azt, hogy a hetvenes években a Huszonötödik Színházban megadatott számára a színházi rendezés lehetősége is, színpadra is feltette a Fényes szeleket, ahogy Hernádi drámáit, a Mata Harit, a Hasfelmetsző Jacket és a Draculát is.

Dokumentumfilmjeiben szintén az elesettek s a történelem által kiszolgáltatott rétegek felé fordul, több dokumentumfilmjében dolgozza fel a holokauszt borzalmait, ahogy a cigányok helyzetét, de A kövek üzenete c. ötrészes filmjében mutatja be a Máramarost, Moldovát, a Hegyalját, Kárpátalját, s Budapestet is.

A Szerelmem, Elektra mellett Gyurkó Faustus c. történetét is filmre viszi, méghozzá a tévében. A filmet a kései vetítés ellenére több millióan kísérik figyelemmel, míg már a rendszerváltás után Én, József Attila, itt vagyok! címmel a tragikus sorsú költőt eleveníti meg. De készít dokumentumfilmet a különleges tehetségű vajdasági hegedűvirtuózról, Lajkó Félixről is. 

„Tehetsége olyan volt, mint a fű, amelyet tavasszal kalapáccsal sem lehet visszaverni a földbe” – írta róla egyik alkotótársa, Marx József. 2014. január 31-én egy kivételes alkotói pályát zárt le a halál. A magyar film egyik, ha nem a legeredetibb alkotója távozott, akinek filmjeiről nem csak a hosszúsnittes beállítások, a nem titkoltan nézővonzó ruhátlan hölgyek jutnak eszünkbe, de végignézvén a filmjeit (persze, ha adnák) egy-egy pillanatra megállnánk s elgondolkoznánk a mindenkori hatalom minden időben állandósított praktikáin.

Megosztás
Címkék