A napfény íze
Mondják, mindennek megvan a maga ideje. Emiatt a késés miatt maradt ki az életemből például néhány klasszikusnak, tehát időtállónak számító irodalmi mű, amelyeket későn, évtizedek múltán kezdtem olvasni. Valószínűbb, hogy az adott művek értéke talán érdemtelenül lett felnagyítva, vagy egyszerűen nem találkoztak az ízlésemmel. Fényes kivétel az 1999-ben készült film, A napfény íze, amelyet csak nemrég láttam.
Tudtam róla, azt is tudtam, hogy híres film. S bár magyar–osztrák–német–kanadai koprodukcióban készült, Szabó István alkotása magyar film, egy magyar zsidó család háromgenerációs története.
A Sonnenschein család kálváriája a történelmi tablón túl elsősorban azt tükrözi, hogyan manipulálja az embert a hatalom, és mire képes a sarokba szorított ember, aki állandóan kényszerpályán mozog.
A film végén jön a katarzis és a fellélegzés: a rendszerváltás után a főhős felszabadul. Eljött a szabad világ. Legalábbis 1999-ben az alkotók is azt hitték. Ettől függetlenül ez a film kiállja az idő próbáját.
Megjelent a Magyar7 2026/34. számában.
