Dunaszerdahelyen a hölgyek körében is népszerű a boksz
A csenkei származású, Dunaszerdahelyen élő Kevesda Kevin mindössze 28 esztendős, de már saját bokszklubja van. A K-Bull Boxing Club másfél hónapja kezdte meg klubként való működését, de a kezdetek korábbra nyúlnak. Bármilyen hihetetlen, de az általa alapított ökölvívó egyesület az első a városban. Az egyébként gazdag küzdősportélettel rendelkező járási székhelyen a boksz valahogy nem tudott meggyökeresedni. Reméljük, hozzátehetjük: eddig.
Mikor lépett be az életedbe a boksz, hogyan kerülték kapcsolatba a kesztyűvel?
Tizenöt éves koromban kezdtem el bokszolni. A csapatsportok nem nagyon mentek. Előtte más sportokkal is próbálkoztam, például a focival, de amikor az egyik mérkőzésemen összeszedtem egy 16 meccsre szóló eltiltást, így már ott megmutatkozott, hogy nem ez lesz az én utam. Az egyik tornatanárom irányított a küzdősportok felé. Édesapám, sajnos, elhunyt, de ő nagyon szerette a bokszot. Úgy döntöttem, az ő emlékére kipróbálom. Megtetszett, maradtam.
Melyik klubban kezdték bokszolni?
Milyen eredményeket értél el bokszolóként?
Sokat bokszoltam gálákon Szlovákiában, Magyarországon és Ausztriában is, ifiként és felnőttként is. Amatőr szinten a legjobb helyezésem egy bronz a szlovák bajnokságban. 2023-ban meglebegtették előttem egy magyarországi profi szerződés lehetőségét, ami végül, különböző okokból nem jött össze. Akkor nagyon sajnáltam, de utólag minden értelmet nyer. Abban az évben megnősültem, családot alapítottam. Ez életem legjobb döntése volt.
Mit adott neked a boksz versenyzőként?
És mit vett el?
Hogy mit vett el? A versenysport rengeteg lemondással jár. Ha komolyabb szinten akartad űzni, csak úgy lehetett, ha mindent az edzésnek rendelsz alá. Hajnalban jártam futni, tizenéves koromtól nem úgy éltem, mint a kortársaim: folyamatosan az edzőteremben voltam. De jobb is volt így, mert kihúzott a rossz környezetből, úgyhogy egy percig sem bánom.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy edzőként folytatnád?
Már tíz éve foglalkozom emberekkel, mindig is vonzott az edzősködés. Sok klubot megjártam, sok szakemberrel dolgoztam, de mindig volt bennem egyfajta hiányérzet. Amikor 2022-ben, egy súlyosabb sportsérülés után befejeztem az aktív bokszot, elhatároztam, hogy a saját stílusomban szeretném folytatni. A technikai felkészítés természetesen alapvető, de a mentális felkészítés legalább ugyanilyen fontos. Én ezt annak idején hiányoltam. A bokszban a fizikai felkészültség mellett 70-80%-ban a pszichikai, mentális tényezők döntenek. Ebbe nem mindenki szokott belegondolni, hogy "verekedni menni" egy elég nehéz mentális helyzet. Bemegyek a ringbe, és ott meg fognak ütni. Ezért nemcsak fizikailag, hanem fejben is rendben kell lenni. Ami pedig a technikai részeket illeti, én például nagyon szerettem a pontkesztyűzést, mégis ez az én felkészítésemből nagyon hiányzott, így erre nagy hangsúlyt fektetek.
Mikor léptél végleg az edzői útra, és hogyan született meg az új dunaszerdahelyi bokszklub?
Körülbelül három éve hagytam abba az aktív versenyzést. Ekkor vált még fontosabbá számomra, hogy más sportolóknak meg tudjam adni azt, amit én nem kaptam meg. Eleinte magánedzéseket folytattam, de a szlovákiai versenyszervezési rendszer olyan, hogy a Szlovákiai Bokszszövetség (SBF) versenyein csak azok vehetnek részt, akik valamilyen klubban edzenek. Mivel sok tehetséges fiatallal edzettem, akikben benne volt a versenyzővé válás lehetősége, ennek a folyamatnak egy természetes állomása volt a klubalapítás.
Valószínűleg olvasóink között azok vannak többen, akik nem alapítottak még sportegyesületet. Mi szükséges ehhez?
Nekem csak az SBF által elismert szakedzői képesítést kellett megszereznem, ami szerintem lényegesen könnyebb volt, mint a papírmunka. Ez azért is óriási dolog, mert Dunaszerdahely történetében eddig még nem volt hivatalosan bejegyzett bokszklub.
Dunaszerdahelyen a birkózásnak és más küzdősportoknak nagy hagyománya van, de bokszklub még nem volt?
Bizony, birkózás és más küzdősportok voltak, de bejegyzett ökölvívó klub soha. Utánakérdeztem az idősebbeknél, régen voltak gálák meg kupák, de hivatalos klub nem működött a városban. Úgyhogy úttörők vagyunk. Nekem ez a klub sokkal többet jelent egy teremnél, ahol zsákokat ütünk: egy igazi közösséget építek, ahol a versenysportolók, a hobbisták, a felnőttek és a gyerekek egyaránt megtalálják a helyüket, levezethetik a feszültséget és fejlődhetnek.
Milyen korosztályok járnak hozzád, és hogyan néz ki egy heti órarended?
Többségük hobbiszinten bokszol: alakformálás, feszültséglevezetés és a magabiztosság növelése céljából járnak hozzám. Sokan kezdetben tartanak attól, hogy be kell állniuk küzdeni, de én mindenkinek az igényei szerint építem fel az edzést. Aki nem szeretne ütést kapni vagy adni, az zsákol, pontkesztyűre dolgozik és erőnléti gyakorlatokat végez. A visszajelzések rendkívül pozitívak.
Szerinted mi tesz sikeressé egy bokszolót? Mennyi múlik a tehetségen, és mennyi a mentális erőn?
A tehetség önmagában kevés. Láttam rengeteg tehetséget elvérezni, mert hiányzott belőlük a fegyelem és a szorgalom. Ezzel szemben az a bokszoló, aki keményen beleáll a munkába, óriási magasságokba juthat. A siker a fizikai felkészültség, a technika és a mentális erő egyensúlyán múlik. Minderre nagy hangsúlyt fektetek, legyen szó akár hobbistáról, akár versenysportolóról. Ami már meghaladja az én képességeimet, ott egy győri sportpszichológussal működünk együtt.
A boksz újabban a tévében és a közösségi médiában is egyre népszerűbb. A TikTokon elharapózott egy jelenség: ismert és kevésbé ismert "okostelefon-bokszolók", sport- és más influenszerek sorra hívják ki egymást. Konkrét nevek és műsorok említése nélkül, mi a véleményed a "celebbokszolásról"?
Pozitív életszemléletű emberként igyekszem a jó oldalát nézni. Mindez ráirányítja a figyelmet erre a szép és ősi sportágra, amely az elmúlt időszakban, főként az MMA térhódítása miatt kicsit háttérbe szorult. Amikor a talán a legismertebb celebbokszoló, Jake Paul berobbant, ennek hatására többen kezdtek profi bokszot nézni, vagy, ami még jobb, sportolni. Vagy, hogy egy közelebbi, csallóközi ember számára kézzelfoghatóbb jelenséget említsek, amikor a tévében futott a Sztárboksz, akkor nálam is többen jelentkeztek edzésre. Ez a jó része.
Emiatt az emberek sokszor nem is tudják, kik azok, akik tényleg komoly munkát végeznek. Én nem bánom, hogy vannak celebbokszolók. De azt szeretném, ha közben a valódi versenyzőkről és az ő teljesítményükről is többet beszélnénk.
Mik a céljaid a frissen indult kluboddal az elkövetkező pár évre?
Másrészt a versenysportban 3-5 éves távlatban az a célom, hogy szlovákiai bajnokot neveljek ki a dunaszerdahelyi klubból, és nemzetközi szinten is megmutassuk a tudásunkat.
