Imádom a munkámat és imádok nyerni - interjú Debre Viktorral
Címvédőként és az Európa-kupában kiharcolt továbbjutással a hátuk mögött vágtak neki az új szezonnak a HC DAC Dunaszerdahely női kézilabdázói. Bár a szezonkezdést több kulcsember sérülése és egy nem várt botlás is nehezíti, Debre Viktor vezetőedzővel – aki már a hetedik szezonjában irányítja a sárga-kékeket – a nemzetközi kupasikerekről, a fiatalok előrelépéséről, a dunaszerdahelyi közönségről és a töretlen motivációjáról beszélgettünk.
A Salerno elleni párharc felejthetetlen pillanatokat hozott, különösen a hazai visszavágó és a fergeteges dunaszerdahelyi hangulat. Milyen volt belülről átélni ezt a meccset, és mennyit adott a csapatnak a szurkolók támogatása?
Valóban meg kellett élni ezt a hangulatot, fantasztikus volt! A kinti mérkőzés után már sokkal pontosabban fel tudtuk mérni az ellenfelünket, így célirányosan tudtunk készülni, ami nagyban megkönnyítette a dolgunkat. Ráadásul a találkozó is remekül indult számunkra: rendkívül koncentráltan és fegyelmezetten kézilabdáztunk, aminek köszönhetően hamar jelentős előnyt tudtunk kialakítani. Bár a félidő végére csökkentették a különbséget, az első játékrészben felépített előny és az ott kapott lendület átsegített minket a második félidő nehézségein is.
Miben látta a továbbjutás kulcsát?
A siker kulcsát leginkább a stabil védekezésben láttam. Nagyon jól zártunk hátul, és ehhez a jó védekezéshez kiváló kapusteljesítmény is társult, ami elengedhetetlen az ilyen meccseken. Amikor a védekezés rendben van, a támadójátékunk is sokkal folyamatosabbá válik: a lányok magabiztosabbak, bátrabbak elöl, ami teljesen természetes. Úgy gondolom, végső soron ez a feszes védekezés és a belőle fakadó önbizalom döntötte el a párharcot a javunkra".
Miben nyújt mást egy Európa-kupa mérkőzés a hazai bajnokihoz képest?
Nem feltétlenül mondanám azt, hogy sokkal erősebb csapatokkal játszunk a nemzetközi porondon, hiszen a bajnokságban is vannak kifejezetten komoly játékerőt képviselő ellenfelek. A fő különbség inkább a mérkőzések hangulatában rejlik. A közönség is jobban felpörög ezekre a kupameccsekre, és ebből kifolyólag a játékosok is extra motivációval lépnek pályára, jobban „felszívják” és „odateszik” magukat. Úgy gondolom, ez az emelkedett hangulat adja meg az Európa-kupa mérkőzések különleges varázsát.
Kit látna szívesen ellenfélként a nemzetközi porondon a következő körben?
Megmondom őszintén, ezen a szinten már nem érdemes méricskélni, magunkra kell fókuszálnunk. Ha szeretnénk minél messzebbre jutni vagy megnyerni a kupát, akkor előbb-utóbb mindenkit le kell győznünk – ez ilyen egyszerű. Meglátjuk, mennyire lesz szerencsénk a sorsolásnál, mert az igazat megvallva az elmúlt években nem sűrűn fogta a kezünket Fortuna ezen a téren.
Címvédőként vágtak neki a szezonnak a Doprastav ligában, ami mindig extra nyomást és felelősséget jelent. Hogy látja, mennyire szokta meg a csapat ezt a helyzetet?
Az elmúlt években már volt időnk megszokni ezt a pozíciót, így nem gondolom, hogy ez különösebb extra nyomást jelentene a lányoknak. Ugyanakkor ebben a bajnokságban rengeteg tényező közrejátszik, nem mindegy, mennyit utazunk egy-egy mérkőzés előtt, vagy hogy a játékosok milyen mentális és fizikai állapotban lépnek pályára. Ebben a mezőnyben bárhol könnyen meglephetnek minket, ha nem vagyunk százszázalékosan koncentráltak – idén sajnos velünk is megtörtént, hogy az egyik ellenfél elkapott bennünket. De ez benne van a sportban, a hibákból tanulnunk kell, és az a célunk, hogy az ilyen pofonokból még erősebben jöjjünk ki.
A Poruba elleni idegenbeli vereségre gondol? Milyen tanulságokat sikerült levonni belőle?
Igen, pontosan a Poruba elleni találkozóra gondolok. Ezen a meccsen esélyt adtunk az ellenfélnek, és az az igazság, hogy ha egy papíron gyengébb csapatnak engedsz teret hazai pályán, akkor a meccs lélektana és nemegyszer a játékvezetői felfogás is megváltozik, ami megnehezíti a dolgodat. Ennek ellenére megvolt a lehetőségünk a javításra, a végjátékban ott volt a kezünkben a döntő momentum, de sajnos kihagytunk egy hétméterest, így végül pont nélkül maradtunk".
Úgy gondolom, ezt a mérkőzést mindenképpen meg kellett volna nyernünk, de a legfőbb tanulság az, hogy egyetlen pillanatra sem szabad kiengednünk, és nem adhatunk esélyt az ellenfélnek arra, hogy vérszemet kapjon.
A közelmúltban viszont a cseh bajnok Slavia Prágát sikerült megverni hazai pályán. Mi volt az a játékelem, amivel sikerült felülmúlniuk a cseh bajnokot?
Jelenleg több sérülés is nehezíti a dolgunkat, így eléggé foghíjas kerettel vágtunk neki a mérkőzésnek, ami emiatt abszolút kétesélyes összecsapásnak ígérkezett. A hazai pálya és a dunaszerdahelyi közönség viszont most is hatalmas pluszt jelentett számunkra. Bárhol játszunk, Dunaszerdahelyen mindig erősebbek vagyunk! A meccs kritikus pillanataiban a szurkolóink teljes mellszélességgel mögöttünk álltak, és ez a támogatás segített bennünket átlendülni a holtpontokon. Bár a végjátékban szorossá vált az állás, a találkozó egészét nézve végig mi vezettünk, ezért úgy gondolom, teljesen megérdemelt győzelmet arattunk a cseh bajnok felett.
A szezonkezdést sajnos több sérülés is nehezíti a keretben. Egy-egy alapember kiesése mindig lehetőséget teremt másoknak a bizonyításra. Kik azok a játékosok, akik az utóbbi hetekben extra felelősséget vállaltak magukra?
Mindenképpen meg kell említenem Komlós Esztit, aki az ifiből került fel hozzánk, és kiváló teljesítményt nyújt a balszélen. Próbálja pótolni azt a három válogatott szélsőnket, aki kiesett a rotációból. Szintén kiemelném Molnár Korinnát, aki balátlövőben vállalt kulcsszerepet, jól fogja be a pozíciót, és meccsről meccsre nagyszerű teljesítményt nyújt. Ők ketten fiatalon léptek elő, pedig korábban kevesebb játéklehetőséghez jutottak. Természetesen a többiek is óriási energiákat mozgósítanak, gondolok itt a két belső emberünkre, illetve a két beállónkra, akik embertelen munkát végeznek a pályán, hiszen jelenleg szinte alig van cseréjük. Összességében az egész csapat odateszi magát, de ezt a két fiatal lányt a körülményekre való tekintettel külön is dicséret illeti.
Az új szezonba több érkezője és távozója is volt a csapatnak, hogyan értékeli az új érkezőket, hogyan sikerült a beilleszkedésük?
Az új érkezők kifejezetten jól és gyorsan beilleszkedtek a közösségbe. Bár érdekes és nehéz helyzet, hogy jelenleg közülük is kiesett egy-két játékos a sérülések miatt, alapvetően nagyon meg vagyok velük elégedve. Úgy gondolom, kifejezetten jó igazolásokat hajtottunk végre a nyáron, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben a pályán is egyre inkább meg fogják mutatni az igazi tudásukat, és komoly erősségei lesznek a csapatnak.
Három sorozatban is versenyben vannak, ami komoly fizikai és mentális igénybevétel. Hogyan menedzselik a játékosok frissességét?
Jelenleg a hiányzók miatt jóval nehezebb dolgunk van, hiszen kevesebben vagyunk a rotációban, ami extra terhet ró a bevethető játékosokra. Ebben a szituációban komoly kihívást jelent a frissesség megőrzése. Elsősorban az edzések intenzitásának csökkentésével próbáljuk kompenzálni a terhelést, hiszen ebben a meccsdömpingben érdemi, nagy volumenű edzésmunkára amúgy sincs igazán lehetőségünk. A legfőbb feladatunk most az, hogy a meglévő keretet mentálisan és fizikailag is tűzben tartsuk – meglátjuk, mennyire leszünk ebben sikeresek a következő hetekben".
Amikor Dunaszerdahelyre igazolt, egy épülő projekt élére állt, ma pedig már háromszoros bajnokcsapatként és kétszeres szlovákiai bajnokként, valamint stabil európai kupa résztvevőként beszélünk a HC DAC-ról. Mi volt a legmeghatározóbb pillanat vagy fordulópont ebben az építkezésben?
Úgy gondolom, lépésről lépésre sikerült felépítenünk a csapatot. Létfontosságú volt, hogy olyan játékosokat tudtunk idecsábítani, akik nemcsak a pályán képesek folyamatosan jó teljesítményt nyújtani, de emberileg is kiválóan passzolnak a közösségbe. Ez jelenti mindennek az alapját, amire aztán ráépül a kemény, mindennapi edzésmunka. A kettő ötvözete hozta meg az áttörést és a sikereket. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy mindez a stabil és professzionális klubháttér nélkül nem valósulhatna meg. Nagyon örülök, hogy Dunaszerdahelyre igazoltam, és hogy ilyen nagyszerű körülmények között, ezekkel a lehetőségekkel dolgozhatom.
Bajnoki címek, kupasikerek és nemzetközi győzelmek után mi adja önnek nap mint nap a legnagyobb motivációt a közös munkához?
A mai napig rendkívül sikeréhes vagyok, pedig ahogy mondani szokás, már én sem vagyok mai gyerek! Egyszerűen imádok nyerni, és imádom a munkámat: nagyon szeretek edzést tartani, és rajongok a mérkőzések hangulatáért. Egyedül a hosszú utazások azok, amik időnként megviselnek. Így igazából nincs is szükségem külön külső ösztönzésre, motiválom én saját magamat elég rendesen – és úgy látom, egyelőre ez elég jól működik!
Mi jelentene elégedettséget az idény végén a bajnokságban és a nemzetközi porondon?
Horváth Zoltán klubelnök mindig elmondja, neki az az álma, hogy mindent megnyerjünk, én mindig azt mondom, a legfontosabb, hogy egy csapat a szezon végén trófeával gazdagodjon – legyen az a bajnoki cím vagy a kupa. Idén is azon leszünk, hogy úgy zárjuk az évet, a céljaink közül legalább az egyiket sikerüljön „behúznunk”. Bár a nehézségek és a sérülések miatt ez most talán nehezebb feladatnak tűnik, mint az elmúlt években, egy pillanatra sem mondunk le a trófeákról, és nagyon sokat fogunk dolgozni azért, hogy megvalósítsuk a terveinket.
Megjelent a Magyar7 2026/43.számában.
