2020. december 15., 17:02

Debre Viktor, a HC DAC vezetőedzője: A lányok hozzáállásával soha nem volt baj, idő kellett csak, hogy összeérjünk!

Sikeres (fél)évet zárnak a dunaszerdahelyi kézis lányok: két szezon eleji botlás után zsinórban négy győzelemmel fejezik be a koronavírus miatt igen furcsára sikerült őszi szezont. Debre Viktorral, a HC DAC vezetőedzőjével értékeltük az elmúlt hónapokat, beszéltünk a csapatra tavasszal váró kihívásokról, s még taktikáztunk is egy kicsit!

Fotó: hcdac.sk
Debre Viktor

Hat meccs, kilenc pont. A szezon elején érkezett a sárga-kékekhez, ha akkor valaki előre borítékolja ezt az eredményt, elfogadta volna?

Őszintén szólva a szezont megelőzően nem ismertem annyira a cseh-szlovák mezőnyt, hogy ilyesmiről szó lehessen. Igaz, ami igaz, egy 5-1-es mérleggel most sokkal elégedettebb lennék. A Vágsellye ellen volt az első meccsünk, ott még akadozott a gépezet, döntetlen lett a vége. A második meccsen, Nagymihály ellen ott rosszul is játszottunk. Tulajdonképpen megvertük saját magunkat. Két meccs, egy pont, aztán jött egy hosszú, többhetes kihagyás.

Majd egy négymeccses győzelmi széria.

Igen, azt gondolom a lehetőségekhez képest kihoztuk a maximumot ebből az időszakból. Remekül kihasználtuk a kényszerszünetet, jókat edzettünk, jól jöttünk ki belőle.

Most újabb pihenő jön, téli szünet. Nem fél, hogy ez megtöri a csapat lendületét?

Nagyon nehéz úgy edzeni, hogy közben nincsenek mérkőzések. Ez a legnagyobb gond. Azt ígérték, január kilencedikén folytatódik a bajnokság, a felkészülésünk is így van belőve. Folyamatosan változtatnunk, alkalmazkodnunk kell. Például egészen más edzésmunkára van szükség, ha meccseket is játszunk. Most még edzőmeccsekre sincs lehetőségünk, ez mindenképpen megnehezíti az én dolgomat is, meg a csapatét is. Nem tudunk sehova menni, nem tudunk senkivel játszani. Egymás között, amit lehet, gyakorlunk. Így volt ez az őszi kihagyás alatt is, talán, ha egy-két edzőmeccset játszottunk. Sportértéke nem volt, de a monotonitást legalább megtörtük.

debre
Fotó: hcdac.sk

Ahogy említette az előbb, az őszi kényszerszünet után győzelem jött győzelem után. Minek köszönhető ez?

Sokat javult a lányok állóképessége, és a csapat is összecsiszolódott. Sok új játékos érkezett a nyáron, hiába profi, jó kézilabdázók, nekik is idő kellett. Nagyon sokat fejlődött a védekezésünk, egyensúlyba került a jó kapusteljesítménnyel. Egy jó védekezésből könnyebb indításgólokat szerezni, egyszerűbb lett a feladat. A csapat hozzáállásával soha nem volt baj, idő kellett csak, hogy összeérjünk.

Az előző szezonban éppen a védelmet érte sok kritika.

A kolléga Spanyolországból érkezett, tudni kell, hogy arrafelé nagy hagyománya van a nyitott védekezésnek. Már az ifjúsági csapatoknál is előírás, hogy két vonalban védekezzenek, 3-3-as vagy akár 4-2-es felállásban. Viszont, ha ehhez nincsenek meg a megfelelő emberek, ha nincsen rendesen begyakorolva, akkor ez egy nagyon nehéz taktika. Rengeteget kell dolgozni azon, hogy összeálljon. Én a klasszikus hatos fal mellett tettem le a voksom. Amíg az nem megy tökéletesen, nem is tudok máshoz nyúlni. Most ott tartunk, hogy lassan elgondolkodhatunk a váltáson. Tervben van, gyakoroljuk is időnként, de egész egyszerűen addig nem léphetünk tovább, míg az előző szint nem működik tökéletesen. Kell a biztos pont, ahonnan tovább léphetünk. Nálunk ennek most érkezett el az ideje.

Miért van szükség egy másik védekezési módra, ha a klasszikus hatos fal is beválik?

Vannak rossz napok, ha nem működik a fal, akkor fontos, hogy legyen egy másik védekezési forma, amihez nyúlhatunk. Azt tudni kell, hogy egy falat csak akkor érdemes megnyitni, ha vannak olyan játékosok, akik egy az egyben jól védekeznek.

Miért?

Megnyílnak a területek, egy játékosnak nagyobb területet kell bevédekeznie, rögtön több és nehezebb feladata lesz.

A közös cseh-szlovák liga szlovákiai csapataival lejátszották a meccseiket. Melyik együttes okozta a legtöbb gondot?

A Nagymihály elleni vereséget és a Sellye elleni döntetlent is annak a rovására írnám, hogy nem igazán voltunk felkészülve ezekre az erősebb csapatokra. Meglepetést, különösebb gondot ugyanakkor egyik sem okozott. A Nagymihály ellen például saját magunkat vertük meg, rossz szellemben kézilabdáztunk, rengeteget hibáztunk az első félidőben. A másodikban öt góllal nyertünk, de nem volt elég. Aztán összeállt a csapat, mindenkit meg tudtunk verni. Ez lélektanilag egy fontos dolog. Gondolja csak el, döntetlen Sellyével, kikaptunk Nagymihályban, majd nem játszottunk két hónapig! Rettentő hosszú időszak ez. A játékossal el kell hitetni, hogy a győzelemért dolgozik. Ennyi munka után, ha nincs győzelem, az nagy visszatartó erő lehet. Nem csak a játékosoknak, az én lelkemnek is jót tesz, ha látom, jó irányba haladunk, van értelme az elvégzett munkának. Ősszel megvertük az összes szlovákiai csapatot, tavasszal jönnek a csehek.

dac csapat
Fotó: hcdac.sk

A liga azon részéből melyik csapatot emelné ki?

A Most-ot mindenképp érdemes megemlíteni, láttam őket játszani az EHF-kupában. Az egy komoly csapat, szerintem ők a legerősebbek. Rajtuk kívül a Slaviát emelném ki. A többiekről egyelőre nem mondanék véleményt. Nem láttam őket, nem ismerem. Úgy vagyok vele, ha már tudom, kivel játszunk, akkor feltérképezem a másik csapatot.

A szezon végén milyen eredménnyel lenne elégedett?

A célkitűzés az első hat hely valamelyike. Álmodozni persze lehet, jó lenne az élmezőnyben végezni, de én nem mennék ennyire előre. Annak örülnék igazán, ha a nyáron elégedetten tekintenénk vissza a szezonra, arról tudnánk beszélgetni, milyen sokat fejlődtek a játékosok és a csapat. Helyezésre nagyon nehéz lebontani ezt a kérdést. Hosszú a szezon, bármi megtörténhet, jósolni nem akarok. Lényeg, hogy a bajnokság után, ha itt ülök majd a lányokkal a csarnokban, büszkén tekinthessünk vissza az elmúlt hónapokra. Helyezéstől függetlenül.

Megosztás
Címkék