Az olcsóbb büsztök mellett egészalakos szobrokon is megformálták Edvard Benešt, lovasszobra még nincs.
1946 és 1948 között az akkor még önálló Pozsonypüspökiből több száz magyart deportáltak Csehországba, vagy kitelepítettek Magyarországra.
Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a csehek és a szlovákok Benešt a történelem pozitív alakítójaként látják.
1945. április 6-tól 1945. június 27-ig Beneš parancsára „meg kellett tisztítani” Pozsonyt és környékét a még rejtőző német és magyar katonáktól, illetve a nem kívánatos civil személyektől.
A nagy játszmában az általunk méltán utált Edvard Beneš csak egy kis végrehajtó figura volt, olyasvalaki, mint napjainkban Ursula von der Leyen, de Beneš magyargyűlölete jó eszköznek bizonyult és élvezettel hajtotta végre a piszkos munkát.
1938. október 5-én Edvard Beneš köztársasági elnök lemondott államfői tisztségéről.
Beneš – a moszkvai tárgyalások fennmaradt jegyzőkönyve szerint – a németek mellett a magyarok „megsemmisítését” is követelte.
A Csehszlovák Köztársaság az 1928. esztendőben belépett fennállásának tizedik évébe. Ez a tény ok és lehetőség volt a számadásra.
Nem ez volt az első szoborrongálás a cseh fővárosban.
