A Balkánnak egyszerre előnye és hátránya, hogy sok belevaló nép lakja. A történelem folyamán mindenki hozzárakta a saját mozaikját ehhez a heterogén közeghez.
A középkori Bosznia öröksége máig meghatározza a térség identitását: létrehozott egy sajátos történeti tapasztalatot, ez pedig a civilizációs határvidék létélménye.
Az 1102 körül kialakuló perszonálunió nem vereség a horvátok számára, hanem kompromisszum.
Bemutatjuk, hogyan jutottak el a szerbek hatalmuk csúcspontjáig, majd ahogy általában következni szokott a balkáni királyságok esetében, a teljes összeomlásig.
A vallási és a népi elemek nem különülnek el, hanem egyetlen, működő hagyományrendszert alkotnak.
A 13. század elején létrejött szerb királyság még nem volt a Balkán meghatározó nagyhatalma.
A történelem nem ott történik, ahol látni szeretnénk. Majd eldönti, hogy azok a bizonyos idők tényleg sorsfordítóak voltak vagy sem.
Az oszmánok a 13. század végén jelentek meg Anatólia nyugati peremvidékén, a széteső szeldzsuk hatalom romjain.
A Balkán az a hely, ahol az embert nem érhetik véletlenek.
A korai bolgár állam egyik alapvető sajátossága az etnikai és társadalmi kettősség volt.
Ha valamit tanulhatunk a Bizánci Birodalomtól, talán éppen az, hogy a történelemben a legnagyobb erő nem mindig a katonai fölény, hanem a kulturális kitartás.
Európa legváltozatosabb és legvitatottabb térsége továbbra is várja, hogy jobban megismerjük.
A 21. században a románoknak is fel van adva a lecke, azaz mit jelent románnak lenni.
Ha a környező balkáni országokon múlna, a macedónokat nagyítóval sem találnánk meg a térképen.
A Balkánon a nemzet mindig több volt puszta kulturális kategóriánál. Ez a régió a politikai hatalom, a geopolitikai lojalitások és a történelem emlékezet ütközőzónája.
