2021. április 10., 18:00

Útlevél – többletjogokkal?

Vajon miért nem teszik a koronavírus elleni oltást kötelezővé? Miért az időseket részesítik előnyben? És miben hozhat megoldást a vakcinaútlevél?

vakcianaútlevél
Fotó: TASR/AP

A több mint egy éve tartó koronavírus-járvány harmadik hullámának idején már minden felelős politikus és szakember pontosan látja, a vírus csak az oltóanyagok segítségével állítható meg. S noha eddig európai szinten ezer sebből vérzett ezek beszerzése, kérdés, hogy az egyéb kötelező érvényű szabályozások mellett miért nem teszik kötelezővé a koronavírus elleni oltást? Már csak azért is, mert ma már mindenki tudja, a nyájimmunitás elérése a legfőbb cél.

Miért nem kötelező?

A kérdés azért is aktuális, mert még mindig van egy jelentős társadalmi csoport, amely nem hajlandó beoltatni magát. A meggyőződéses oltás- és vakcinaellenesekkel talán nem is érdemes foglalkozni, őket jobb belátásra bírni meddő kísérlet. Ehelyett a habozókat kellene meggyőzni, amelynek számos eszköze lehet. Egyik ilyen, ha népszerű és közismert embereket és hiteles közszereplőket mutatnak be, amint beoltatják magukat. A népszerűsítő kampányok persze csak akkor lehetnek eredményesek, ha az emberek azt tapasztalják majd, hogy az oltás folyamata a lehető legkevesebb fáradtsággal, időveszteséggel és bürokratikus terhekkel – vagyis szervezetten – megy végbe.

Mivel ennek a szervezettségnek híján vagyunk, félő, hogy még mindig sok az olyan ember, aki elutasítja a vakcinát. Így azonban nehéz lesz elérni a nyájimmunitást (ehhez legalább 70 százalékos átoltottság kell), és félő, hogy újabb és újabb járványgócok alakulnak majd ki.

Noha a „beoltsam magam?” kérdése egyéni döntés, annak következménye egy egész közösségre hatással lehet, így joggal felmerülhet: ha már az elmúlt egy évben az egyes kormányok számos korlátozó intézkedést hoztak, miért nem teszik kötelezővé az oltást – ha másért nem, hát azért, hogy az emberek minél hamarabb visszatérhessenek megszokott, kijárási és más egyéb korlátozásoktól mentes életükhöz. Ráadásul nem is egy olyan szabályozásról lenne szó, amely a társadalom számára teljesen ismeretlen, hiszen a kötelező oltások rendszere például a gyermekbetegségek megelőzésében jól ismert és hatékonyan működik.

Talán ezért is beszélnek egyre többet arról, hogy a koronavírus elleni oltásokat (kivéve a 16 év alatti korosztály számára, a gyártók ugyanis rajtuk még nem folytattak kísérletet) kötelezővé kell tenni. Az erről folytatott vitának helye van, ám annak, hogy ezt eddig a fejlett világ egyetlen országában sem tették meg, minden bizonnyal az oltóanyagokkal szembeni bizalmatlanság es a közmegegyezés hiánya a legfőbb oka. (A bizonytalanság kapcsán gondoljunk csak az előállítás és a kísérletek lefolytatásának gyorsaságára vagy az AstraZeneca néhány hetes felfüggesztésére). Addig, amíg közmegegyezés nem lesz, maradnak a népszerűsítő kampányok és az, hogy a kormányok bizonyítsák: az oltás teljes folyamata (a regisztrációtól a tűszúrásig) szervezetten lefolytatható. Szlovákia egyelőre egyikben sem jeleskedik.

Kik élvezzenek elsőbbséget?

Az utóbbi hónapokban érdekes filozófiai-etikai vita bontakozott ki arról is, hogy az oltásra jelentkezők közül miért éppen az idősek élveznek elsőbbséget az aktív korban lévők helyett. A 30-as, 40-es, 50-es korosztály tömeges beoltásával ugyanis gyorsabban újraindítható lenne a gazdaság és sokkal hamarabb helyreállíthatóak lennének az egy év óta tartó lezárások jelentette társadalmi károk – érvelnek azok, akik elsősorban a megszokott, normális élet visszaállítását (a vendéglátóhelyek, színházak, mozik, munkahelyek stb. megnyitását) tartják szem előtt.

A gazdasági élet beindítása jóllehet kulcskérdés, ebben a pillanatban azonban (amikor még nincs elegendő oltóanyag) mindezért cserébe súlyos árat fizetnénk – figyelmeztetnek azok, akik az emberi méltóság gondolatának jegyében úgy vélik: a gazdasági és gyakorlati előnyök ellenére sem szabad a legsérülékenyebb társadalmi csoportot, azaz az időseket kiszolgáltatni a járványnak. Jó hír, hogy ma szerte Európában ez utóbbi nézet az elfogadott, és éles viták nélkül született döntés arról, hogy az oltás során – mivel egyelőre nem áll elegendő vakcina rendelkezésre – rangsort kell állítani, az elsőbbséget pedig az időseknek, a krónikus betegségekben szenvedőknek, illetve a kulcsfontosságú területen (egészségügyben) dolgozóknak kell élvezniük. Ne feledjük: az, hogy az aktív harmincasok, negyvenesek az oltási sorrendben hátrébb szorultak, nem azt jelenti, hogy ők nem jutnak vakcinához – csupán annyit, hogy később kerülnek sorra.

Többletjogokat biztosító útlevél

A gazdasági élet újraindításával összefüggő másik nagy kérdés, hogy vajon a március közepén már az Európai Bizottság (EB) által is bemutatott vakcinaútlevelek valós megoldást hozhatnak-e. Ahhoz, hogy a kérdést tisztázni tudjuk, előbb nézzük meg, mi fán terem a vakcinaútlevél!

Az ún. covid-pass – vagy ahogyan az EB nevezi: Digitális Zöld Tanúsítvány (Digital Green Certification - DGC) – általánosságban egy olyan dokumentum, amely igazolja, hogy a tulajdonosa koronavírus elleni védőoltásban részesült, és így olyan szolgáltatásokhoz férhet hozzá, olyan jogokat gyakorolhat (például utazhat, étterembe, moziba, színházba, koncertre stb. járhat), amelyeket a még nem beoltottak nem. 

Az oltási könyv szerepét betöltő digitális zöldigazolvány (amelynek az EB tervei szerint nemcsak elektronikus, nem papíralapú formája is lesz) a beoltottságot fogja igazolni, teszteredményeket tartalmaz azok esetében, akik még nem kaphattak oltást, illetve információt fog tartalmazni arról, ha valaki már átesett a koronavírus-fertőzésen.

Az Európai Unió valamennyi tagállamában érvényes igazolvány bevezetésével az EB-nek egyértelmű céljai vannak: a testület ezzel is elő kívánja mozdítani, hogy az európaiak szabadabban utazhassanak, és enyhüljenek a közös piac működését nehezítő rendkívüli intézkedések negatív hatásai. Az persze ma még kérdés, hogy pontosan mi valósulhat meg mindebből, hiszen az EB rendelettervezetéből csak akkor lesz kötelező erejű jogszabály, ha az Európai Parlament és a Tanács is jóváhagyja. De nem ez az egyetlen bizonytalanság, a vakcinaútlevelek ugyanis néhány más – jogi és etikai – problémát is felvetnek.

Jogi-etikai aggályok

Az egyik első probléma az uniós szabályozással, hogy csak a nyugati vakcinákat (vagyis azokat, melyeket az Európai Gyógyszerügynökség jóváhagyott) ismerné el a védettség alapjául, a kínait (Sinophram) és az oroszt (Sputnik V) azonban nem. Az ezzel kapcsolatos viták Magyarországon már fel is lángoltak, az engedélyeztetést az EB azonban a tervek szerint tagállami hatáskörbe utalná – ezzel pedig meg is oldódna a kérdés.

Van ennél súlyosabb probléma is. Tudnunk kellene például, hogy egyáltalán ki tekinthető védettnek – jelen pillanatban azonban erről (vagyis a vírus természetéről és viselkedéséről) még nem rendelkezünk teljesen kielégítő tudással. Elsősorban persze azokat, akik már igazoltan átestek a betegségen, illetve akik koronavírus elleni oltásban részesültek – nekik tehát járna a vakcinaútlevél. Arra a kérdésre azonban már sokkal bizonytalanabb választ adhatunk, hogy milyen mértékben és meddig tekinthető védettnek valaki. A védettségi idő kérdése azért fontos, mert ennek fényében lehetne csak meghatározni az igazolványok érvényességi idejét is. Mivel tehát arról egyelőre továbbra sincs megbízható információnk, hogy az oltóanyagok milyen mértékű védettséget nyújtanak, vagy hogy a már beoltott személyek másra veszélyesek lehetnek-e (továbbfertőzés), a vakcinaútlevelek akár hamis biztonságérzetet adhatnak tulajdonosaiknak.

Egy másik fontos kérdés az is, hogy miként értékelhető jog szempontból az, ha a már védett (beoltott vagy a betegségen már átesett) személyeknek többletjogokat biztosítunk azokkal szemben, akik védettséggel még nem rendelkeznek: vajon ez nem diszkrimináció? A kérdés különösen annak a ténynek a figyelembevételével bír téttel, hogy jelenleg még nem áll elegendő vakcina rendelkezésre. Valóban aggályos lehet, ha valaki nem saját hibájából vagy akaratából esne el a vakcinaútlevéllel járó többletjogoktól, hanem azért, mert például egy olyan korosztályhoz tartozik, amelynek még oltóanyag nem jutott. Számos szakember éppen ezért úgy véli, ha a vakcinaútleveleket még azelőtt bevezetik, hogy az oltás mindenki számára széles körben elérhetővé válna, az jogellenes megkülönböztetés volna.

A másik oldalról persze az is joggal felmerülhet, meddig és legfőképpen mire hivatkozva lehet továbbra is azoknak a jogait (pl. a szabad mozgás jogát) korlátozni, akik az oltással már bizonyos fokú védettséget élveznek. Megválaszolatlan kérdés az is: vajon tényleg többletjognak tekinthető-e a mindennapi élethez való visszatérés engedélyezése? A vakcinaútlevelek körül tehát még vannak bizonytalanságok, ám ha csak arra szolgál, hogy oltásra ösztönözze az embereket, már megérte.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/14. számában)

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!