Újabb választási érdekességek

Az első helyen azt a jelenséget kell bemutatnunk, amely során látszólag bebizonyosodik, hogy a fehér az tulajdonképpen fekete, azaz a siker az valójában sikertelenség. Nem árulunk zsákbamacskát, így természetesen a Magyar Szövetség megyei eredményeinek fogadtatása és értékelése az első témánk. A helyzet úgy fest, mint amikor az elkényeztetett szurkoló nyavalyog: hogy lehet az, hogy a csapata legutóbb négy gólt rúgott az ellenfélnek, most meg kevesebbel győzött? 

Földrengésszerű változás, Jelentős visszaesés, Ténylegesen a Magyar Szövetség vesztett – ilyen és ehhez hasonló című írások jelentek meg a választásokat követően, miközben egy egyszerű számológéppel néhány perc alatt tisztázható, hogy a megszerzett mandátumszámok valójában mit jelentenek.

A magyarellenes közigazgatási reform eredményeként létrejött megyék közül elsőként nézzük Nagyszombat megyét, ahol a magyarok aránya 20 százalék. A megyei önkormányzat 42 helyéből 12-t szerzett meg a magyar párt. Ez 29 százalék. A párt tehát több mandátumot szerzett, mint a magyarság aránya ebben a művileg létrejött megyében.

Folytassuk a sort Nyitra megyével, ahol a magyarok aránya 22 százalék, a megszerzett mandátumok száma pedig 13 a lehetséges 54-ből. Ez 24 százalék. A párt tehát több mandátumot szerzett, mint amennyi a magyarság aránya ebben a szintén az íróasztalnál létrehozott Nyitra megyében.

Besztercebánya megyében a magyarság aránya 11 százalék, a Magyar Szövetség megszerezte a mandátumok 14 százalékát, 7-et a 49-ből. A párt tehát több mandátumot szerzett, mint amennyi a magyarság aránya Besztercebánya megyében.

Kassa megyében a magyarság aránya 8 százalék, a megszerzett mandátumok száma pedig szintén 8 százalék, 5 a lehetséges 59-ből. A párt tehát ugyanannyi mandátumot szerzett, mint amennyi a magyarság aránya Kassa megyében.  

Van-e párt Szlovákiában, amely ilyen, vagy csak ehhez hasonló eredményeknek ne örülne? Nincs. Illetve van egy: a Magyar Szövetség, amely hasonlít ahhoz a focidrukkerhez, aki a meccsről mondott véleményét a hírportálok cikkei alapján alakítja ki, így aztán a párt vezetése a kezét tördeli és kér elnézést, hogy most csak győztek és nem volt gólparádé. 

A hírportálokon megszólalók többsége pedig Magyar Szövetséget „szeretne enni”. Olyan ez, mint a mélytengeri búvárok elbeszélte helyzet, amely során a cethalat mindig sok-sok kisebb-nagyobb hal kíséri, várva a pillanatot, amikor a húsából egy-egy darabot kiszakíthat…

A mostani választásokon ismét megfigyelhettünk egy politikán kívüli eseményt, amelynek során a fogadóirodák maguk mögött hagytak minden politológust és közvélemény-kutató ügynökséget, és szinte egy svájci óra pontosságával jelezték előre a megyék elnöki és a legnagyobb városok polgármesteri helyeinek a befutóit. Hogy csinálják ezt? Erről két bennfentesnél, Duducz Tibornál a Fortuna és Róbert Bučeknél a Tipsport iroda szakembereinél érdeklődtünk. Egymástól függetlenül mondták, hogy természetesen ők sem a hasukra ütve határozzák meg az egyes jelöltek esélyeit, amelyeket már hónapokkal a választások előtt közzétesznek. 

Külön csapat foglalkozik a jelöltek esélyeinek feltérképezésével, bár ahogy Duducz Tibor megjegyezte, a megyeelnökök pozíciója annyiban biztosabb, hogy ha valamit nagyon el nem rontanak, akkor általában az újraválasztásuk esélyes. 

Azt már Róbert Buček tette hozzá, hogy igyekeznek kivonni magukat a folyamatosan közzétett közvélemény-kutatási adatok hatása alól, s mond is egy példát, mely szerint jobbára figyelmen kívül hagyták a Jozef Ráž pozsonyi jelölt egyre növekvő támogatottságáról szóló információkat és inkább a saját kutatásaikra hagyatkoztak, amelyek ellenfelének, Matúš Vallónak a nagy fölényét mutatták. A fogadóirodák a saját kutatásaik mellett ugyanis rendelkeznek egy szinte utolérhetetlen előnnyel, mégpedig azzal, hogy napról napra látják az egyes jelöltekre kötött fogadásokat. Márpedig aki a saját véleményére a saját pénzével fogad, az általában megbízhatóbb véleménynyilvánítás, mint a közvélemény-kutatók által megszólított emberek, olykor ilyen-olyan okból ferdített véleménye. 

Az idő múlásával és a generációk cserélődésével gyakran előfordul, hogy valamilyen esemény oka már feledésbe vész, és mi már csak annak a következményével kerülünk kapcsolatba. Ilyen az Érsekújvári járás két választókörzetre osztása, amelynek Szlovákiában talán nincs is párja, azaz Szlovákia 78 járásában egy járási listára szavaznak a megyei választáson, csak az Érsekújváriban osztották ketté a területet. A párkányi körzet határait úgy húzták meg, hogy azon jókora többségben legyenek a magyarok és a körzet kapott 3 mandátumnyi helyet. 

A járás másik körzetét, az érsekújvárit pedig úgy határozták meg, hogy ott óriási többségben legyenek a szlovák nemzetiségűek. Ez a körzet pedig a nagyobb lakosságszám miatt kapott 8 megyei mandátumot. 

Ez a művi választókörzeti szavazatbefolyásolás iskolapéldája, amelyet politikai kongresszusokon „mutogatni is lehetne”. Emiatt viszont egyáltalán nem tiltakoznak szlovákiai magyar körökben, sőt valamilyen érthetetlen okból még csak nem is beszélnek róla, s ha erről érdeklődtem, leginkább azt a választ kaptam, hogy nincs politikai akarat a helyzet normalizálására. Azaz, hogy megszűnjön a párkányi szlovákiai magyar Gázai-övezet és újra egy választókörzetben mérhessék össze erejüket az érsekújvári járás jelöltjei. Ehelyett inkább örülünk, hogy Párkányban mind a három mandátumot megszerezték a Magyar Szövetség jelöltjei és sajnálkozunk, hogy Érsekújvárban pedig egy sincs. 

Nem tudom biztosan, csak a körülmények érzékeltették, hogy egy időben létezhetett valamiféle Viskupič–Berényi megállapodás arról, hogy nem kampányolnak egymás területein. Berényi, mint a megye alelnöke nem tartott választási gyűléseket Szakolcán (Skalica) vagy a nagyszombati megyeszékhely erkélyére kiállva, cserébe Viskupič nem kampányolt Dunaszerdahelyen vagy Somorján. 

Ha létezett is ilyen egyezség, ennek mára már csak a fele tréfa, hiszen Berényi József továbbra sem jár a megye szlovák járásaiba kampányolni és tudomásom szerint óriásplakátokat sem vet be ezeken a területeken, viszont Jozef Viskupič aktivistáival és plakátjaival immár a két magyar dominanciájú járásban is lehetett találkozni. 

Ehhez természetesen semmi közünk, mindenki ott kampányol, ahol tud, akar és lehet, érdekességként csak azt jegyeznénk meg, hogy ne feledjük, a megyeelnök-jelöltek versenyében Berényi József ténylegesen a rá leadott szavazatokat ellenfelétől eltérően nem a megye mind a hét, hanem csak két járásában, a Dunaszerdahelyiben és a Galántaiban gyűjtötte. Viskupič 566 ezer lakos körében kampányolt és szerzett 103 ezer szavazatot, Berényi pedig 185 ezerből 40 ezret. Önök szerint ki a jobb?

A Deace? Ha majd csak egy góllal győz, akkor is, ugye!?

Megjelent a Magyar7 2026/44.számában.