Új év, új korszak?
Választási év elé nézünk, ami alapvetően határozhatja meg a felvidéki magyar közösség jövőjét. A jövő évben romló gazdasági kilátásokkal számolhatunk, ráadásul jelenleg minden korábbinál bizonytalanabb, milyen összetételű kormánykoalíció fogja irányítani Szlovákiát 2020 februárját követően.
A hátunk mögött hagyott év választásai a szlovák politika erővonalainak eltolódásáról tanúskodtak. Az államfő- és az EP-választáson is a parlamenten kívüli Progresszív Szlovákia arathatta le a babérokat. A kormánykoalíció 2019-ben botrányról botrányra vergődött, s noha a Smer-SD látszik a februári választás relatív győztesének, jelenlegi partnereivel aligha lesz képes kormányt alakítani. A szlovák belpolitika legfontosabb kérdése 2020-ban az lesz, hogy február 29-ét követően mely pártok kerülhetnek a kormányrúdhoz.
A választási listák decemberi leadása előtt az ellenzéki pártok sikertelen tárgyalásokat folytattak a közös indulás érdekében. Bár az oppozíció egy része abban megegyezett, hogy a kampánystratégiájukat összehangolják, ez nem változtat azon a tényen, hogy a felmérésekben jelenleg is vezető Smerrel szemben egy megosztott ellenzék sorakozik fel. Mivel a legnagyobb kormánypárt csak a választók relatív többségének bizalmát élvezi, továbbra is nyitott kérdés, milyen kormánya lesz jövő tavasztól Szlovákiának. Az előzetes erőviszonyok tükrében a parlamenti matematika olyan helyzetet is előidézhet, hogy az ország kormányozhatatlanná válik, vagy legfeljebb rendkívül törékeny kabinet állítható fel.
Mivel a Szlovák Nemzeti Párt támogatottságát tartósan tíz százalék alá mérik, a Most–Híd pedig beragadni látszik a parlamenti küszöb alá, a Smer-SD-nek, ha kormányon akar maradni, minden bizonnyal új koalíciós partnerek után kell néznie.
Kínálkozik Boris Kollár pártja, a Sme rodina, amely társadalomképében jóval közelebb áll Robert Fico pártjához, mint a progresszívekhez, vagy a jobbközép ellenzéki pártokhoz. Könnyen lehet azonban, hogy a Sme rodina a választási mérlegen a kormányváltók serpenyőjében kér helyet magának – ez esetben rögtön egy figyelmeztető jellel szembesülhetünk, mennyire heterogén kabinet válthatja a jelenlegi, ugyancsak ezer sebből vérző koalíciót.
A Smer-SD kormányalakításához, hacsak nem módosulnak februárig érdemben a támogatottsági arányok, Boris Kollár mandátumai mellett szükség volna a Kotleba-párt támogatására is. A parlamenti munkában alig-alig megszelídült ĽSNS februárban akár a második helyre is befuthat a választótáborukat egymás kárára megosztó demokratikus ellenzéki pártok előtt. Nyílt koalíciós együttműködés a Smer-SD és Kotlebáék között nehezen képzelhető el, egy kisebbségi kormány külső támogatásáért cserében ma még nehezen belátható, milyen feltételeket szabhat az ĽSNS. Noha az európai politikatörténetben számos példát találunk kisebbségi kabinetek ciklusokat kitöltő működésére, egy Smer–ĽSNS vadházasság jelenlegi tudásunk szerint aligha szavatolja Szlovákia kormányozhatóságát.
A szlovák pártrendszer képlékenységét jól mutatja, hogy a társadalmi bizalom jó részét elveszítő kormánykoalíció legesélyesebb kihívói nem a parlamenti ellenzéki pártok, hanem a ciklus közben alakult zöldmezős politikai alakulatok. A progresszívek és a múlt évben leköszönt államfő, Andrej Kiska pártja jelenleg a demokratikus ellenzék vezető szerepéért van éles versenyfutásban.
A vetélkedésből győztesen kikerülő párt teljesítménye könnyen lehet, hogy csak a dobogó harmadik fokára lesz elegendő.
A sokszereplős demokratikus ellenzéki tábort a mandátumelosztásnál gyengítheti, ha a pártok egyike-másika, 2016-hoz hasonlóan a parlamenti küszöb alatt marad. A súlyos belső ellentétektől terhelt SaS esetében igencsak rezeg a léc, s bár a jelenlegi preferenciái megnyugtatónak látszanak, a 2016-os eredmény a KDH-t is óvatosságra intheti. A kormányváltás esélyeit nagyban meghatározhatja a Magyar Közösségi Összefogás szereplése is, amelynek mandátumai könnyen billenthetik át a mérleg nyelvét a demokratikus ellenzéki oldalra.
2019 a felvidéki magyar politika erővonalait is átrajzolta, a februári választásokon az MKP és a Magyar Fórum az Összefogás mozgalom Magyar Közösségi Összefogásra átkeresztelt választási listáján indul. A Most–Híd és az MKDSZ külön listát állítva vág neki a megmérettetésnek. A Magyar Közösségi Összefogás politikusai korszakváltásról beszélnek, amely egyfelől visszatérést jelentene az 1998 után megszokott modellhez, vagyis a magyar érdekképviselet mindenkori partnerét a szlovák demokratikus pártokban találja meg. A Most–Híd 2016-os koalíciókötésével ez a modell megkérdőjeleződött. Másfelől azonban a Magyar Közösségi Összefogás sikere azt is jelentené, hogy a Most–Híd súlyvesztésével lezárulhat a szlovákiai magyar politika 2009 óta tartó megosztottsága, létrejöhet az egységes magyar képviselet.
A korszakváltás, s ezáltal az MKÖ esélyeit növeli, hogy a magyar közösség soraiban a felmérések tanúsága szerint valós igény mutatkozik az összefogásra, a megosztottság lezárására.
A felvidéki magyar választók nagy része ugyancsak támogatja a Smer, az SNS és a hozzájuk csatlakozott Most–Híd által képviselt politikai gyakorlat leváltását, többségük a látványosan javuló szlovák–magyar államközi kapcsolatok ellenére sem hajlandó elfogadni kormányzati együttműködést a szlovák nacionalista pártokkal.
A Most–Híd, bár kormánypártként továbbra is számíthat a média néha cseppet sem hízelgő figyelmére, az esélyeshez húzás korábbi választói attitűdje már nem fogja erősíteni a pártot. Az utolsó felmérések, kevés kivételtől eltekintve, a parlamenti küszöb, sőt négy százalék alá mérték a jelenlegi legkisebb kormánypártot. A Most–Híd választási kudarca ráadásul a párt gyors szervezeti erózióját idézheti elő, meghaladottá téve a felvidéki magyar politika megosztottságát. Ennek tudatában, ha a vegyespárt preferenciái nem javulnak, februárig durva, személyeskedéstől sem mentes kampányra számíthatunk a túlélésért küzdő párt részéről.
A szlovák gazdasági növekedés már 2019-ben is mutatkozó kifulladásának súlyos politikai összefüggései is lehetnek az előttünk álló évben. Bárki alakít kormányt februárt követően, számolnia kell a költségvetési mozgástér beszűkülésével, a szociális és a munkaerőpiaci feszültségek növekedésével.
Az idén várhatóan megtorpan a foglalkoztatottság bővülése, s a korábbi évek gazdaságpolitikájának köszönhetően egy komolyabb világgazdasági válság térségi összevetésben is felkészületlenül érné Szlovákiát.
A Smer-kormányok öröksége Janus-arcú: sikerült tompítani a legkirívóbb szociális feszültségeket, de az ország komoly versenyképességi hátrányt halmozott fel.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/01-es számában.
