cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2024. június 13., 08:34

Szlovák választás, magyar útelágazás

Belátom, kissé formabontó a választási összegzést egy nehéz szóval kezdeni. Az útelágazásba már a hivatalát gyakorló magyar kormányfőnek is beletörött a nyelve. Szögezzük le mégis, a felvidéki politika a hétvégi választási kudarc után útelágazáshoz érkezett.

választás
A magyar etnikai érdekképviselet listás szavazáson legutóbb tíz éve, az EP-választás alkalmával tudta átlépni a bejutási küszöböt
Fotó: TASR

Kezdjük a szikár tényekkel. A magyar etnikai érdekképviselet listás szavazáson legutóbb tíz éve, az EP-választás alkalmával tudta átlépni a bejutási küszöböt. Azóta a 2016-os, a 2020-as és a 2023-as parlamenti, illetve a 2019-es és most már a 2024-es európai parlamenti választáson kellett beérnie a nagypolitika főutcájára belépőt adó öt százalék alatti eredménnyel. Eközben a 2019-es EP-választáson és a rá következő hazai törvényhozási választáson már a vegyespárt is orra bukott a küszöbben. Vagyis a 2016-os parlamenti választás óta, amit a Most–Híd még a szlovák szavazóinak köszönhetően behúzott, zömmel magyar voksokra számító formáció nem került öt százalék fölé. Ennek is már nyolc éve.

Szikár tények és Pandóra szelencéje
2014-ből még Bárdos Gyula értelmezhető államfőválasztási eredményére emlékezhetünk, a két utóbbi köztársaságielnök-választás már aligha kerül fel a felvidéki magyar politika 1920 óta íródó krónikájának dicsőséges lapjaira. Tényleges sikert a magyar érdekképviselet az utóbbi évtizedben legfeljebb a megyei és az önkormányzati választásokon tudott felmutatni. 2022-ben például egy olyan eredményt ért el a tűzkeresztségét élő Szövetség, amely, ha a Holdról nem is, de Pozsonyból egészen biztosan látszott. A magyar képviselet utoljára akkor tette le a névjegyét a szlovák politikában. Ez viszont még két éve sincs.

Ha már a szikár tények. Fentebb az okozatot taglaltuk, rögzítsük a kiváltó okot is. Pandóra szelencéjét a felvidéki magyar politikában az egységpárt szétszakításával nyitották ki. Éppen a sikerrel vett EP-választásokat követően. Ennek már tizenöt éve, ezért nem árt, ha észben tartjuk. Ezt követte a 2010-es és a 2012-es választás, amikor a vegyespárt parlamenti belépője még fügefalevelet tartott a szlovákiai magyar politika mind nyilvánvalóbb válságjelenségei elé.

És ha már útelágazás. A múlt vasárnapi 3,88 százalékos eredmény, de főképp a mögötte lévő csekély 57 ezer szavazat még nyilvánvalóbba tette, hogy a magyar érdekképviselet választásról választásra úgy botlik meg a bejutási küszöbben, ahogy Medgyessy Péter nyelve akadt el az Országgyűlés pulpitusán a papírra vetett útelágazással birkózva. Kétségkívül nehéz szó. Nem is beszélve arról a helyzetről, amelybe a felvidéki magyar politika jutott 2024 kora nyarára.
Visszavágó a szlovák politika főutcáján

Eközben múlt vasárnap az EP-választásokon a szlovákiai politika főutcáján a múlt szeptemberi parlamenti és a tavaszi államfőválasztás visszavágóját futották le a főszereplők. Szlovákiai viszonyok között egészen értékelhető, 34 százalékos választói érdeklődés mellett. Arról nem is szólva, hogy június 8-át követően egy olyan választáson vagyunk túl, amelyen az első és a második helyezett is győztesnek érezheti magát. A kormányfő elleni merénylet árnyékában a korábbi veszteseket sújtó frusztráció enyhülése már önmagában nem lebecsülhető fegyvertény. Főként úgy, hogy a dobogó második fokára szoruló eredménye is bőven a politikai haszonelvűség komfortzónáján belül van.

Az EP-választáson a PS urbánus közönsége hazai pályán futotta le a legnagyobb kormánypárt Brüsszelt jóval távolabbról szemlélő híveit. A Smer-SSD pedig ugyanilyen lendülettel verte a saját pályáján a kormánykoalíció kisebb pártjait. Olyannyira, hogy az SNS június 8-án a nagyító alatt is alig látszott Dankóstul, Tarabástul. A nemzetiek ezzel a szembejövő jelzőlámpa biztonságával be is mérték a súlyukat a koalíció mérlegén. A Hlas-SD szerény egy mandátuma a Smer öt képviselői helye ellenében pedig jó eséllyel a miheztartás hivatkozása lesz a Fico-kormány miniszteri tárcáinak felét birtokló Pellegrini-árvákkal szemben is.

Múlt vasárnap a Republika is bemasírozott az Európai Parlamentbe, amelyből arra következtethetünk, hogy sok szlovák fiatal felnőtt egészséges fejbőrén mentek össze a múlt szeptember óta mélyülő ráncok. Vagyis végső soron a dobogó harmadik helyére felkapaszkodó párt is győztesnek érezheti magát, amely egy újabb választói csoportban enyhítheti a korábbi kudarcok okozta frusztrációt.

Ha már frusztráció. A KDH hozta a kötelezőt az egy mandátummal, s ha nem is ér fülig a párt híveinek szája, önemésztésre aligha van okuk. Nem úgy a vonal alatt milliméterekkel maradt SaS-nek, ami azzal a járulékos veszteséggel járt, hogy az egykor szebb reményű Richard Sulík a következő öt évben legfeljebb magánemberként utazhat Brüsszelbe vagy Strasbourgba. Kellő visszafogottsággal jegyezzük meg, Sulík balszerencséjétől aligha fog kilengeni a szlovák politikában lappangó frusztrációt mérő inga.

Legfeljebb a PS dörzsölheti a tenyerét, hogy az SaS és a nem érdemtelenül hasonló sorsra jutott Demokrati szavazói egy következő választáson könnyen felidézhetik magukban az erősebb kutya nemi életére vonatkozó mondást. A múlt vasárnapi eredménysort böngészve méltatlan lenne megfeledkezni az önmagát szerényen csak Slovenskó-nak nevező mozgalomról, és annak elnökéről, az obsitos kormányfőről és pénzügyminiszterről, Igor Matovičról. A 2020-ban még választásokat nyerő Matovič mára két százalék alá dolgozta le a Za ľudí nevet viselő fantompárttal kiegészített mozgalmát. Erre szokták mondani a grundon, hogy innen szép újra nyerni.

Alapos önvizsgálat

Matovič zuhanásához viszonyítva, hogy némi optimista felhangot kölcsönözzek az írásnak, egészen stabil pártnak tűnik a Magyar Szövetség. Ami egyszersmind az optikát el is torzíthatja. Az előző kudarcokat követő kellően mély és alapos önvizsgálat elmaradása ugyanis egyenesen következik abból, hogy a magyar közvélemény már jó előre beárazza a soron következő buktát. Emiatt azután az önreflexió egy tisztességes, ámde kudarcos szereplést történelmi eredményként dolgozhat fel.

Szögezzük le, a június 8-án elért 3,88 százalék aligha jogosíthat fel bárkit arra, hogy a tükröt elfordítva elkerülje a szembenézést. Ezen a ponton jegyezzük meg, nem bűnbakot kell keresni, hanem megoldást.

A jelenlegi helyzetből kivezető utat a politikának kell megtalálnia, de ez aligha fog sikerülni a stratégia kimunkálása nélkül. Ehhez pedig közös gondolkodásra van szükség. Félreértés ne essék, az árkokkal és személyi konfliktusokkal szabdalt magyar értelmiség közös gondolkodására. Ennek valós esélyeit e sorok írója, lévén örök optimista, nem osztaná meg a kedves olvasóval. Legfeljebb annyit tenne hozzá, a huszonnegyedik órában vagyunk.

Megjelent a Magyar7 2024/24. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.